A négyéves Zolika kék autós frotír pizsamában az ajtóban, egyik lábáról a másikra áll, az orrát piszkálva néz az anyjára, hétfő óta nem volt óvodában, most meg nem tud aludni.

Jelige: A ruszkik hazamennek, ugye?

Anyuka

- Anyuka, ne tessék már üvöltetni azt a kurva tévét, tessék lecsavarni a hangot.
“jóestét kívánok minden kedves Ablak nézőnek “
- Anyuka, tessék lehalkítani a tévét, itt senki nem süket, Zolika felébred, tudja anyuka, hogy lázas volt, azért nem vittem óvodába már hétfő óta.
- Az istenit, tessék már lehalkítani azt a szart, nem lehet így élni, a szomszédok is hallják, hogy anyuka mit néz. Elég nekem a ricsaj a presszóban, tudja anyuka, hogy mifélék járnak oda manpság? Jobb is ha nem tudja, sok iszákos bolond.
Kispest, panelház, harmadik emelet, Szabó család. Egy plusz két félszobás lakás, anyuka elmúlt már nyolcvankilenc, fél szemére nem lát két éve, paprikás krumpli a gáztűzhelyen, lila plüss hajgumi Zsuzsa dauerolt hajában.
- Anyuka, minden rendben van? Tetszik még élni vagy már hiába kopogok?
Anyuka belebóbiskolt a televízióműsorba, szokott ilyet, ráteríti a lábára a plédet, komótosan ropogtatja a színes savanyú cukorkákat, míg előre nem billen a feje, bele a hortyogásába. Kénytelen kizökkenni.
- Mit szeretnél Zsuzsikám?
- Tessék lehalkítani a tévét.
- Nem hangos az szívem.
- Egy kicsit azért tessék lehalkítani. Felébred az unokája.
- Nem ébred az föl.
- Rosszul alszik mostanában, mindenre felébred, kicsi ez a lakás, kihallatszik.
- Ugyan már Zsuzsika.
- Anya, nem tudok aludni.
- Na, basszameg, látja anyuka, mondtam, hogy felébred.
A négyéves Zolika kék autós frotír pizsamában az ajtóban, egyik lábáról a másikra áll, az orrát piszkálva néz az anyjára, hétfő óta nem volt óvodában, most meg nem tud aludni.
- Anya, nem tudok aludni, miért kiabálsz a nagymamának?
- Gyere fiam, feküdj vissza, a nagymama mindjárt kikapcsolja a tévét, van még lázad?
- Nem akarok aludni. Éhes vagyok. A nagymamához akarok menni.
- A nagymama most nem ér rá, ülj az asztalhoz, hozok vajas kenyeret. Vedd már ki a kezed az orrodból, nem illik odarakni.
- Ehetek a szobában?
- Mondom, hogy ülj az asztalhoz, nem putriban lakunk.
- De kópét is akarok. Hol van az Apa?
- Apád dolgozik, vacsorára itthon van.
- Hova?
- Mit hova Zolika? Edd meg, aztán feküdj le szépen, mert holnap már mész óvodába, nincs lázad.
- Itthon akarok maradni a nagymamával. Tévét nézni.
- Fiam, anyának mennie kell holnap dolgozni, a nagymamának meg pihennie kell, nem ér rá tévét nézni veled.
- Miért?
- Mit miért?
- Miért kell a nagymamának pihenni? Belefáradt a tévébe?
- Mert a nagymama már öreg.
- Akkor nekem nem kell pihenni?
- De, neked is kell, csak máshogy. Mit nem értesz ezen? Itt van paprika is.
- A Margitka néni is öreg?
- A Margitka néni középkorú.
- Mi az, hogy középkorú? Az fáj neki? Nem kérek paprikát.
- Nem Zolika, ne kérdezz már ilyen hülyeségeket, a középkorúság nem fájdalmas, apád is meg én is azok vagyunk. Edd meg a paprikát.
- Apa is?
- Igen.
Zolika megcsóválja a fejét, az anyjáról még csak csak, de az apjáról nem gondolta volna.
- Apa sokat dolgozik?
- Sokat.
- Miért?
- Hogy tudjál enni Zolika, azért.
Zolika kivágja a kópé szemeit, kicsit megnyomkodja a közepét, félrerakja.
- Ne játssz már az étellel, fiam! Azt is edd meg.
- Nem akarom.
- Bezzeg a fikádat megeszed, az istenit.
 

- Ezek a ruszkik milyen rendesek voltak.
- Anyuka, a ruszkik nem rendesek. Ne mondjon ilyet a gyerekek előtt. Zoli, mondd meg anyádnak, hogy a ruszkik nem voltak rendesek, és örüljön, hogy vége ennek az egésznek. Hallja anyuka? Jó, hogy vége!
- Dehogynem, milyen szomorúan mentek el azok a kedves fiatalemberek. Amikor még Tóalmáson laktunk az urammal, isten nyugosztalja, a házunkban volt a kórház, ott a nagyszobában, és milyen lelkiismeretesek voltak azok a ruszki doktorok, még a kardvirágaimra is vigyáztak a kiskertben.
- Igen, anyuka, már mesélte, tessék enni az uborkasalátából is. Zoli, mondd meg anyádnak, hogy egyen az uborkasalátából.
- Igornak hívták az egyik doktort, az idősebbiket, katonaorvos volt már apja is azt mondta, akkor még jól láttam mindkét szememre. Katonaorvos, micsoda szakma! Megjavította az a derék gyerek a biciklimet is.
- Kit hívtak Igornak? Zolika, egyél rendesen.
- Kópét akarok! A nagymamának volt biciklije?
- Nincs kópé. Nem hiszem el, egész nap azt a szart enné.
- De én kópét akarok!
- Volt ám csillagom, méghozzá milyen, csak úgy hordtam vele a gázpalackot a Marikáéktól.
- Ha nem vacsorázol rendesen, menj és feküdj le.
- Nagymama, minek kellett neked gázpalack?
- Hogy főzzek húslevest a nagyapádnak. Jaj isten nyugosztalja, szép húgyszőke haja volt, és mindig olyan tisztán tartotta az öltözékét, olyan volt mindig, mint a salamon töke.
- Anyuka, ne mondjon ilyeneket a gyerekek előtt. Zoli, szólj anyádra, hogy ne mondjon ilyet.
- Anyu, milyen az a salamon töke? Én is olyan vagyok?
- Tessék. Látod, ezért nem hagyhatom itthon Zolikát az anyáddal. Pont most, mikor olyan nagy szükség lenne rá, vihetem be az óvodába betegen.
- De anyu, mi az a salamon töke?
- Menjél a szobádba! Komolyan mondom, mit vétettem, hogy így ver az isten? Az anyád vén fejére odavan a ruszkikért, te hazajössz részegen és közlöd, hogy elbocsátottak, Zoli, Anna intőt kapott, mert takonylabdával dobálta az osztálytársát…
- De ő kezdte! Anya, ő kezdte, nem én!
- Nem vagyok részeg, csak egy cseresznyét ittam a Dezsővel. Őt is kirúgták.
- És egyáltalán hogy került hozzád az a gusztustalan hülyeség? Mert én nem vettem neked ilyet, az biztos. A Dezsőt is?
- Elcseréltük az Attilával.
- Mit cseréltél el? Zolika, vegyél fel zoknit most azonnal!
- A telefonkártyákat odaadtam az Attilának, ő meg hozott takonylabdát.
- Hogy tessék? Zoli, hallottad, amit a lányod mondott?
- De anyu, én nem csináltam semmi rosszat!
- Menj az ágyadba te is, most! Most mit bőgsz? Zoli, figyelsz te rám egyáltalán? Anyuka befejezte a vacsorát? Elvihetem?
- Figyelek, ez a villanyszámla?
- Az. Elég sok lett. Anyád folyton égeti a lámpákat. Holnap már bemegyek a presszóba, nem tudok több szabadságot kivenni, ráadásul leltározás van. Neked kell elhoznod Zolikát az óvódából. Reggel majd szólok az óvónőnek, hogy te mész érte, meg ne adjanak neki poharas tejet, mert kihányja.
- Nem tudok elmenni érte. Kihányja a tejet?
- A fenébe is Zoli, mégis mi a fene dolgod van, hogy nem tudsz elmenni a fiadért?
- Mondtam már, hogy csütörtökön leülök beszélni a Sanyival a klímás cégről.
- Milyen cégről?
- Jó, nem mondtam, arra jutottunk, hogy csinálunk egy vállalkozást, egy klímákkal foglalkozó céget… beszerelés, karbantartás, ilyenek. Aztán most, hogy kirúgtak, valamiből akkor meg kell élni, a Sanyi meg villanyszerelő…
- De te nem is tudsz klímákat szerelni! Azt se tudod, hogy néz ki közelről! Nem kellenél másik iskolába?
- Majd útközben megtanulom. Meg felveszünk szakembereket. Nem akarok én már tanítani, húsz éve ezt csinálom, de nem kellek többet, én, aki kiváló dolgozó voltam, nem kellek. Hát akkor valami újat kell csinálni, ami hoz a konyhára. Van még pogácsa?
- Hát ez nagyszerű, majd útközben megtanulod, és mégis hogyan? Van, ott a kosárban, kicsit száraz már, vigyázz, mert anyád visszateszi, amit megrágott.
- Este majd taxizom, napközben meg foglalkozom a céggel, nem olyan nehéz az, ha lediplomáztam fizikából, ez is menni fog. Anyám nem csinálna ilyet. Biztos Zolika volt.
- Lehet, hogy Péter bezárja a presszót, hallod? Anyád meg múltkor is úgy felejtette a csapot, órákon át folyt a víz. Zolika beteges, Anna kamaszodik. Tudod mennyibe kerül az a cipő, amit a születésnapjára kért? Majdnem annyiba, mint a havi bérem. Mert divatos. Hát szarok a divatra, amíg így tanul. A Zolika nem szereti a pogácsát. Annak csak a krémes kell, és te ilyen gyerekek mellett akarsz kísérletezni?
- Miért nem szereti a pogácsát?
- Mit tudom én, miért nem eszi meg. Finnyás.
- Jól van, ha beindul a cég, nem kell majd dolgoznod. Felőlem itthon is maradhatsz. Csak addig bird ki, amíg elkezdjük. Zolika is ehet majd krémest, teli lesz a hűtő krémessel.
- Ja, persze, látom a vicc az megy, de hogy elmenj a gyerekért…!
- Zsuzsa, az istenit! Most az egyszer nem birnál kicsit megértőbb lenni?
- Hogy a fenébe legyek megértőbb, Zoli? Hazajössz, bűzlik a fejed a piától, kirúgtak, és klímákat akarsz szerelni, úgy, hogy életedben nem láttál olyat!
- Anyaaaa! A nagymama ráesett a fejemre!
- Zolika, ne legyél idióta.
- Anyaaaa! Vedd le rólam a nagymamát!
- Látod? Ezt mondtam. Nem birok velük, mindkettő elkanászodott. És ez az anyád hibája. Ilyeneket mondd nekik, hogy a ruszkik jók voltak, és nem kellene elhagyniuk az országot. Teljesen megőrült! Mégis mit gondolnak majd rólunk a szomszédok, ha ezt hangoztatja?
- Anyámnak semmi baja, csak másképp látja a dolgokat, mint te. Mi bajod van a ruszkikkal? Szépen éltünk az elmúlt húsz évben, volt munkám, mehettünk üdülni minden évben, biztos jövedelmem volt. Most meg negyvenöt éves fejjel vállalkozásba kezdek, de ne aggódj Zsuzsa, ezt is megoldjuk. Van még kenyér?
- Ne aggódjak? Te be vagy rúgva!
- Anyaaaa! A nagymama nem száll le rólam!
- Jól van, megyek már. Ez a két karaj maradt. És mégis miből akarod megcsinálni a céget?
- A Sanyinak van megtakarított pénze, kamionozott, azt így befektetnénk. Meg egy darabig csak taxizok, félrerakunk minden fillért. Aztán majd az visszajön.
- És ha nem?
- De miért ne?
- De mi van, ha nem jön vissza, hm? Akkor mi lesz velünk? Itt állunk majd a félkegyelmű anyáddal meg a két gyerekkel és nézzük egymást a panelban?
- Ne mondd anyámra, hogy félkegyelmű.
- Bazdmeg.
- Zsuzsa, minden rendben lesz, beindul az üzlet, mikor máskor, ha nem most?
- Most miért lenne egyszerűbb?
- Csak.
- Zoli, van két gyereked, van egy családod, egy idióta anyád, aki egyedül nem bír levegőt se venni, nem csinálhatod ezt, hogy majd beindul, meg majd megtanulod.
- Aaaanyaaa, a nagymamától nem birok megmozdulni!
- Na, nekem ebből elegem van. Klímás cég, mi? Megyek mindjárt Zolika, bird ki még egy kicsit. Milyen klímás cég? Azt se tudod, hogy működik egy cég! Amióta dolgozol alkalmazott voltál! Te tanár vagy, nem cégvezető! Meg klímaszerelő! Úristen, hogy gondolhatod azt, hogy ez működhet?
- Zsuzsa, most megváltozik minden. Itt a lehetőség, csinálunk egy céget, megszokjuk és minden menni fog magától. Mégis mit tehetnék még?
- Te meghülyültél. Keress egy rendes állást, hogy eltartsd a családod. A gyerekeid.
- Figyelj ide, pár hónap és működni fog. Klímára mindenkinek szüksége van, milyen meleg volt tavaly nyáron is, emlékezz vissza, jó lett volna egy klíma, nem?
- Mondjuk kellett volna.
- Na ugye.
- Sose fog ez működni Zoli. De ha csődbe viszed ezt a családot, én esküszöm neked, hogy elválok!
- Persze, hogy működni fog, a Sanyival mindent kitaláltunk, hogy honnan hozzuk a gépeket, meg van a Sanyinak a tévénél egy ismerőse, és majd az újságban is hirdetjük magunkat, pár hónap és te csak itthon lakkozod a körmöd, csak azért mész majd a presszóba, hogy igyál egy likőrt.
- És ha nem?
- Miért ne?
- Anyaaa..!
- Mi az isten van Zolika?
- A nagymamától nem tudok autópályát építeni!
- Mondd neki, hogy menjen odébb.
- Mondtam, de nem megy.
- Zoli, csinálj valamit anyáddal, az agyamra megy.
- Anyuka, tesssék arrébb menni.
- Menj már oda, ne innen kintről, innen nem hallja meg.
- Az anyám nem süket.
- Konkrétan süket.
- Anyaaa, fáj már a hátam, a nagymama nem megy arrébb.
- Zoli, megnéznéd anyádat?
- Befejezem a vacsorát.
- Bazdmeg. Akkor majd mindent én csinálok. Ellátom az anyád, kiszolgálom az embereket a presszóban, nevelem a gyerekeid, te meg játszál azzal az idióta haveroddal vállalkozósdit, gratulálok!
- Az jobb lenne, ha taxiznék?
- Jobb.
- Mi a bajod a vállalkozással?
- Anya, megcsíphetem a nagymamát?
- Az a bajom, hogy elszórtok egy valag pénzt majd, és az lesz a vége, hogy azzal az alkoholista Sanyival kocsmáztok majd a téren, mert nem fog működni, mert elveszíted az összes pénzünket. Elég sok részeges hülyét látok a presszóban minden egyes nap, nincs szükségem még egyre, ráadásul itthon. Zolika, te meg ne csípkedd a nagymamát, apád mindjárt megy.
- Tudod, hogy alig iszom, egy-két sört csak, ha leülök a tévé elé este. El se járok, csak ritkán. Ma meg hát, kirúgtak húsz év után, csak megihattam egy pár decit. Jó ez a krumpli, hol vetted a kolbászt?
- A csarnokba, kicsit csípős. Mi a fene bajod a taxizással? Tisztességes munka, a Vali férje is taxizik, és milyen szépen élnek.
- Zsuzsa, ezt most komolyan kérdezed? Történelem-fizika tanár vagyok, nem sofőr. Azt csak a pénz miatt csinálnám, mellékesbe, meg a cég miatt, amíg elindul.
- Bezzeg én koptassam a seggem a presszóban. Az nem gond uraságodnak, hogy nyitástól zárásig ott gürcölök, hogy minden este vacsorát főzök, hogy én vagyok az, aki környezetet tanul Annával kora reggel?
- Miért én mit csinálok? Én mit csináltam? Nem én tehetek róla, hogy elbocsátottak az iskolából! Vagy szerinted én tehetek róla? Húsz éve egyszer se jelentettem beteget! Húsz éve egyszer se mondtam, hogy nem! Mindig tisztán, rendesen mentem be dolgozni, a diákjaim szerettek Zsuzsa, szerettek! Most meg mégis mi a fenét csinálhatnék? Kihúzták a lábam alól a talajt!
- Nem ezt mondtam.
- Anyaaaa…!
- Hogy kérdőjelezheted meg azt, hogy dolgoztam-e ezért a családért vagy sem! Most is azon vagyok, hogy megoldjam.
- Hogy megoldjad? Hogy, Zoli? Hogy? Egy vállalkozással? Egy klímás céggel, ami azt se tudod mi fán terem?
- Igazságtalan vagy. De tudod mit? Jó. Legyen így. Taxizom éjjel-nappal. Tessék, örüljél. De ha majd a Sanyinak beindul a cég, ne mondd nekem, hogy miért nem szálltam be!
- Szarok rád.
- Anyaaaa…!

- Anyuka, tessék lemászni a Zolikáról. Ne hülyéskedjen.
- Baszki. Zoli, anyád nem mozdul.
- Mi van?
- Anyád nem vesz levegőt. Gyere ide, nézd meg, szerintem nem lélegzik. Zolika, menj ki a szobából.
- De nem akarok, mi csinál a nagymama? Mi csinááááál a nagymamaaaa??!
- Menjél már kifelé! Most! Zoli, hívjál orvost!