Megfagyok. Hol vagyok? Bárcsak mellettem lennél, most, megőrülök, félek, egyedül vagyok, és megfagyok, érzem, megfagyok, ilyen szörnyűt még sose éreztem. Egy hatalmas kéz nyúl felém, durván felfordít, és erősen rácsap a hátsó felemre, én meg zuhanok, majd vodka naracslével.

Jelige: Csendélet

Csendélet pohárral, cseresznyével

    Most ébredtem. Olyan ez, mint egy rettenetes másnaposság, mozdulni sem bírok. De nem lehet, nem ittam semmit az éjjel, most mégsem mozdul egy tagom sem. Álmodnék még? Nem, egy pontra koncentrálok a falon, de nem ébredek, már ébren vagyok. Ez félelmetes, az ujjaimat próbálom megmozdítani, de nem megy. Megfagyok. Szörnyen fázom, nincsen rajtam takaró, pedig pontosan emlékszem, hogy a tegnap este, mikor együtt feküdtünk, a zöld, új ágyneműhuzatot húztam a paplanra, mert tudtam, hogy azt különösképpen szereted. A kedvenc csipkehálóingemet vettem fel, tejszínes gombás penet készítettem neked, és nem ittunk bort, mert ma korán kellett kelned. Azt mondtad, régi barátaid érkeznek hozzád, korán kell kelned, adtál egy csókot a homlokomra, elfordultál, és elaludtál. Én sokáig nem tudtam elaludni, nem erre készültem, izgatott voltam, és rémült. Gyanús volt a reggeli találkozód, bár tudom, hogy sosem hazudnál nekem, hisz minek, annyit nem számítok, hogy energiát fektess valami hétköznapi kis hazugságba. De nem ám! Ezért voltam nyugtalan, és csak nagyon későre alhattam el. Éppen Michael Jackson gyerekeire gondoltam, miközben gyomorszűkítő műtéteket néztem a tévében, mint minden lefekvéskor. Aztán, nagy nehezen csak belealudtam. Megfagyok. Nem érzem a tagjaimat, és nem látlak sehol. Csak a négy fehér falat látom, és fekszem mozdulatlanul. Elmentél volna anélkül, hogy elköszönj? Naná! Nem lepne meg. Első reggel, mikor először ébredtünk egymás mellett még megöleltél, megcsókoltál, és reggelit készítettél. Szalonnás-hagymás tojásrántotta volt, úgy elkészítve, ahogyan csak te tudod. Nem bírtam elviselni a reggeli leheleted szagát és a meztelen tested ölelését. Irtóztam tőle, hányingerem lett, és legszívesebben rádordítottam volna, hogy ne érj hozzám, jesszus! Nem bírom elviselni az érzelgősséget, émelyítőnek találom. Sajnos. De néha kívánom, jó lenne. Remélem azért felhívsz ma este, ha másért nem is, hát hogy nálam alhass, legalább akkor találkozzunk. Bár nem hinném, hogy felhívnál. Nem baj, majd elfoglalom magam valami mással, hogy ne gondoljak rád, te majom, te gyönyörű. Megfagyok. Hol vagyok? Bárcsak mellettem lennél, most, megőrülök, félek, egyedül vagyok, és megfagyok, érzem, megfagyok, ilyen szörnyűt még sose éreztem. Egy hatalmas kéz nyúl felém, durván felfordít, és erősen rácsap a hátsó felemre, én meg zuhanok, majd vodka naracslével. Érzem az ízét, ismerem ezt az ízet, túlságosan is jól ismerem. És látlak már, hisz itt úszol mellettem! Gyönyörű vagy, és én is gyönyörű vagyok, tudom jól. Rámtapadnak a 100%-os narancslé rostjai, én kezdek elvegyülni a kellemes, majd bódító alkoholban. Csodás érzés, közelebb úszol, és összeragadunk. Csodás érzés, de remélem, reggelre teljesen elolvadunk, és nem kell visszafognom magam, nehogy kiszaladjon a számon, hogy ne érj hozzám, jesszus!
Még egy koktél jöhet?