A kisember, ha dolgozik, ha nem, egyszerű a sorsa: dögöljön meg. Amúgy is, nyugdíjasként az államnak, anyagi terhekkel járó nyűg lenne, ha egyáltalán életben maradna addig. A politikusok ilyen mikró alapszintre nem ereszkednek le. El ne képzelje, hogy a nagykutyák törődnek a kiskutyákkal.

Jelige: Krampacsek

Látlelet a munka világából

   Azt hiszem mondhatjuk, a mai világban - rendszerváltás után két  évtizeddel - a munka nagybetűs útja egy mindennapi tragikomédia,kivétel, akiknek sikerült nyugdíjas állást megkaparintani, vagy kívánságokat bőséggel teljesítő aranyhalat kipecázni. Szóval, akiket a sors annak idején nem gazdag család sarjaként indított el, a napi betevő falatot, kétkezi munkával kell megkeresnie. Lehet egyszerűbben, például maffia életstílust felvéve, de gondolom, bűnnek útját  a többség messze szeretné elkerülni.
   Történetünk Dr. Anyagi pszichiáter rendelőjében játszódik, betege a peches munkavállaló, kinek fejében a propaganda belesulykolta az európai liberális szabad világ képeit, az európai gondolkodást, de hazájában ezekből az eszmékből, mint piramis alján helyet foglaló alattvaló, nem sokat érzékel. Persze örül, hogy béke van, nem kaszabolják valami harctéren, egészsége még úgy ahogy, pláza szabadsággal támogatva, de érzi, hogy az átkosnak titulált rendszer után itt sem stimmelnek annyira a dolgok.  Ezért is  van a doktornál, meg többek között azért, mert annak idején, harsogva zengte a győzelmi induló, hogy ez a harc lesz a végső, de mivel a világ sarkából megint kifordult, valahogy magára hagyottnak érzi magát.  
- Anyagi doktor, segítsen rajtam, magán múlik az életem!
- No fene, mi a panasza?
- Megszűntem létezni, mint ember. Akaratom ellenére géppé alakultam. Látszattörvényességben élek. Munkakezdés elején bekapcsolnak, munkaidő végén rendszerint nem állítanak le. Reszketnek az inaim, kint csüng a belem. Nem vagyok képes fizetni a törlesztő részleteimet, mert bérem rettentő csekély. A bank véremet szívva fojtogat. Így idő előtt kipurcanok!
- Örüljön, hogy dolgozhat, manapság nem egyszerű feladat állást találni. Lelkendezzen drága munkavállaló, százan, sőt ezren elvégeznék maga helyett ugyanazt, kevesebb jövedelemért, még hosszabb munkaidőben. Ennélfogva göthös sohase legyen, táppénzre véletlenül se menjen, nem azért vették föl, hogy betegszabadságra járjon, a magyar egészségügy alapból is egy katasztrófa. Ne gyerekeskedjen ha fájdalmai vannak. Henyéléssel úgysem képes pénzt keresni.
- Viszont elegendőt robotolással sem lehet zsebre vágni.
- Az elvégzendő munka nagysága nem áll egyenes arányban a bérrel. Nem hiszem el, hogy ezt nem sikerült még megfejtenie. Forduljon jobban felém, míg végképp föl nem fordul. Megvizsgálom. Sóhajt, nyög, sóhajt, nyög!
- Nagy a baj doktor úr?
- Tipikus az esete. Van ugyan állása, de úgynevezett mérgezéses kihasználási tünetek jelentkeznek önnél. Mivel hétvége, szabadság már nem igazán létezik, nem képes ápolni az emberi kapcsolatait, bár mostanság a neoliberalizmus korában az emberi kapcsolatok eme csökevénye rég elavult intézménynek számít. Tudja, az a legnagyobb baj magával, hogy szegény família fiacskája. Szülei nem voltak képesek az ülésre használt testrésze alá autót rakni, illetve fészekrakáshoz házat adni. Mindent egyedül, tisztességes melózással akart megszerezni. Ezekben az években ez nem megy!
- Mit tegyek hát?
- Örüljön, elvégre húzhatja a filléres igát, megállás nélkül, napi tíz-tizenkét órában.
- Legalább nem unatkozom.
- Na látja, értelmes ember maga! Javaslom, csináljon gyereket, ennek a tevékenységnek a legelején csupa örömök várják, utána meg majd csak lesz valahogy, vagy sehogy. Ne idegesítse a vállalkozó majmok banánt habzsoló hazug szavai, ha kirúgják, akkor kirúgják. A multi sem jobb, ott csak statisztikai adat. Ez az ország papír ország, önbíráskodó kiskirályokkal. Itt papíron, munkáltatói oldalon látszat törvényesség leledzik, de gyakorlatban, munkavállalói viszonylatban ezekből a törvényekből nem sokat érzékelhet. Szakszervezet akad valahol, viszont ezzel az ülepét törölheti. A kisember, ha dolgozik, ha nem, egyszerű a sorsa: dögöljön meg. Amúgy is, nyugdíjasként az államnak, anyagi terhekkel járó nyűg lenne, ha egyáltalán életben maradna addig. A politikusok ilyen mikró alapszintre nem ereszkednek le. El ne képzelje, hogy a nagykutyák törődnek a kiskutyákkal. Ezt az alapigazságot jegyezze meg jól s ehhez idomuljon!
- Sajnos nem tehetek másként. Doktor úr, miért van  az, hogy itt Magyarországon, aki vállalkozó lesz az elfelejt embernek lenni és átalakul rosszindulatú kizsákmányolóvá? Miért nincs nemzeti öntudat, hogy a saját honfitársát nem alázza meg, nem használja ki könyörtelenül.
- Hol él maga, kedves uram, álomországban? Pénz és profittudat vette át az irányítást az meg nem mérlegel, hogy az érzékeny picike lelke nehogy megsérüljön. Azt a világot,amiben él csakis a minél nagyobb nyereség hajtja. Nem foglalkoztatja a szenvelgése, kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy önnel ilyen módon babusgatva törődjön.
- Az iskolában miért nem tanítanak emberségtant?
- Úgy gondolom, ezt nem ott kellene tanítani, hanem alapból, belülről kéne fakadnia. Abban viszont igaza van, hogy valamilyen formában vissza kellene téríteni, meg kéne mutatni az emberek többségének a jóindulatot. Sajnos ez lehetetlen a mai körülmények között.  Összegzésképp, így a végén kimondhatom magának, hogy teljes mértékben a pénzvilág kiszolgáltatott, engedelmesen bólogató, teljesítmény százalékban mért eszközévé vált. Ez van. Véget ért a Kádár korszak kiszámítható világa, május elsejei sörivással, virsli zabálással, november hetedikei pénz jutalmakkal, szakszervezeti beutalókkal, pihenő napokkal. Szerintem a magafajta  proletárnak mindenképp jót tett a kétpólusú világrend, de annak már vége.   
- Doktor úr, éppen ezért ha megérem, mikor lesz esedékes a következő vizsgálat?
- Kontroll vizsgálat ideje az örökkévalóságban, isten színe előtt.
   A munkavállaló elhagyta a rendelőt. Bizakodott és reménykedett,  talán valamikor hagyják élni majd s megszűnik ama érzése, mintha egy nagyobb erő folyamatosan béklyókat rakna rá és egyfolytában kizsigerelné. Nem luxusra, fényűző életformára vágyott, hanem arra, hogy bérbe adott munkaerejéből szolidan, békésen, humánus életkörülmények között  csordogáljanak napjai.