Lesznek fények. Nemsokára minden fényes lesz. Fehér, sárga, piros, csillogó, villogó, táncoló jóvoltál-fények. Angyalhozta, nekemadta-fények. Nekem adta. Nekem is adta. Fázom. Villog a szarvas. A hóember is. Az egész gyermekváros. És ez a hatalmas fa. Karácsonyfa. Azt mondta apa, ezt is az angyal hozta. A városnak. Nekem is.

Jelige: Szamártövis

VIRGÁCS

Harmadnapra feltámad, mire virradna.
Virrad már. Ma van harmadnap. Nem támadt fel? Nem jött haza. Nincs sehol. Halott- mondja anya, de ő biztosan nem jól tudja. A papbácsi azt ígérte, hogy feltámad. Valami olyat is mondott, hogy újra találkozni fogunk. Hát rajtam ne múljon. Én itt vagyok. Ő hol lehet? Hova támad, aki feltámad?
Még egy kicsit maradok, aztán indulok. Harminc virgács. Ennyit kell ma eladni. Szépek. Arany, ezüst nemvoltáljó ágak. Én jó voltam. Apa mégis meghalt. Három napja. Anya azt mondja, a papbácsi már  el is temette. Földbe. Mélyre. Rögök alá. Bumm. Gyere, itt vagyok! Várlak! Virgácsárus leszek. Sok pénzt hozok! Neked adom, gyere!
Tegnap tele volt az utca emberekkel. Nem kellett senkinek virgács. Mindenki jó volt. Jók vagytok, emberek, vegyetek virgácsot! Ha feltámad, kenyeret veszünk. És zsírt is. És pár szem szaloncukrot. És lehet, hogy egy zoknit is. Ha nem támad fel, a papbácsi kapja a pénzt. Mert betette apát a gödörbe. Feltámad! Gyere, apa, indulok! Gyere, keress meg!
Világosság lett. Szép a tér. Hideg van. Ha szorítom a virgácsokat, mintha melegebb lenne. Szorítom, ölelem, szorítom, ölelem... Fázik a kezem. Fázom. Nagyon fázom. Itt a virgács! Virgácsot vegyenek! Elmegyek a parkig. Csak a parkig, mert ha apa jön, ott még megtalál. Gyermekváros. Nem nekem. Azoknak a gyerekeknek, akiknek virgácsot vesznek. Egy egész város. Tele van szobrokkal. Rémszarvas, azt mondta apa, az a lószerű, az rémszarvas. Vagy valami. De majd megkérdem. Itt megtalál. Csak ne fáznék ennyire. Virgácsot vegyenek, tessék! Ott jön egy néni. Mosolyog... Elment. Nem kért virgácsot. Akkor miért mosolygott? Én is mosolyogtam. Csak a tegnap nem. Amikor az a fiú megrúgott. Fáj a lábam. Bár visszarúghattam volna! Nem tudtam a virgáccsal szaladni. Neki kéne virgács, annak a fiúnak. Hol az anyukája? Vegyen neki egyet!
Tessék, tessék, itt a virgács, tessék! Éhes vagyok. Anya azt mondta, estére lesz krumpli. Nem tudom, honnan, de lesz. Ha azt mondta, akkor biztos. De akkor az is biztos, hogy apa meghalt? Azt is anya mondta. Nem, néha anya is tévedhet. Nem halhatott meg. Kacagott. Kacagott, és azt mondta, ha iskolás leszek, hozzám is jön a Mikulás. És az angyal is. Jövőben. Nem tudom, az mikor van, de aztán akkor nekem is lesz Mikulásom. Virgácsom nem, mert jó vagyok. Virgácsom csak most van. Harminc. Senkinek sem kell. Nagyon fázom. Vegyenek virgácsot! Virgácsot tessék!
 Itt a szarvas mellett nem fúj annyira a szél. Ilyen szarvassal jön a Mikulás. Csak élővel. Mert ez halott. Mint apa. Apa! Hol vagy? Fázom. Nincs rossz gyerek. Nincs rossz ember. Nem kell virgács. Nem kell senkinek. Ha nem kell senkinek, nem veszünk kenyeret. Szaloncukrot sem. És zoknit sem. Fázom.
A hóember mosolyog. Én is mosolygok. Éhes vagyok. Fázom. Nem mosolygok. De akkor ki vesz virgácsot? Anya azt mondta, menjek közel, mosolyogjak az emberekre. Menjek közel? Mennyire közel? Tessék, tessék venni! Tessék! Csak egyet tessék venni! Jók az emberek. Jók. Vesznek virgácsot. Mert jók. Mosolygok. Jók. Mosolygok. Jók. Tessék! De ha jók, nem fognak virgácsot venni. Nagyon fázom. Apa! Nagyon fázom! Hol vagy? Te is fázol?
Lesznek fények. Nemsokára minden fényes lesz. Fehér, sárga, piros, csillogó, villogó, táncoló jóvoltál-fények. Angyalhozta, nekemadta-fények. Nekem adta. Nekem is adta. Fázom. Villog a szarvas. A hóember is. Az egész gyermekváros. És ez a hatalmas fa. Karácsonyfa. Azt mondta apa, ezt is az angyal hozta. A városnak. Nekem is. Annak, akinek otthon nem jön az angyal. Ide jött. A főtérre. Nekem. Mert otthon el sem férne egy ekkora fa. Ezért hozta az angyal a főtérre. Megvárom a fényeket. Anya azt mondta, ahogy kigyúlnak, induljak haza. Pedig olyan szépek. Itt a padon megvárom a fényeket. Apa itt is megtalál. És innen látom a szarvast is. És a hóembert. Virgácsot tessék! Vegyenek virgácsot!
Elfáradtam. Kicsit lebújok a padra. Fázom. Tessék egy virgács! Ki kér virgácsot? Csak egy kicsit behunyom a szemem. Mire kinyitom, sorba fognak állni az emberek. És eladok minden virgácsot. Mind a harmincat. És veszünk kenyeret... És szaloncukrot... És egy zoknit is... De nem most. Most fázom.
Itt megtalálsz... a gyerekváros mellett... a szarvasnál... a hóembernél. Nem megyek el. Nem megyek sehova. Itt vagyok, apa. Itt.
Szépek... Fények... Hullj, hó! Takarj be! Nincs lábam... Nincs kezem... Nem vagyok. Este van. Harmadeste.
Nem fázom, apa!
Nem. Itt többet soha, fiam.