Egyfajta búcsúceremóniát szerveztek,tiszteletünkre,mind a három szállóvendégnek.(rajtam kívül az öreg Polos bácsi szállt meg,unokáitól kapott egy útra szóló jegyet,és egy láthatóan sanyarú sorsú exkalauz,aki épp válóperét intézte innen).
Tangóharmonika szólt és cigányzenekar,de mulatni nem volt kedvem.

Jelige: Álmodó

HOTEL RETRÓ

Busszal mentem, retrósan, a csuklóssal.
Hogy másként adnám meg az alaphangulatot ha nem ily proli módon, hiszen utam a Retró Hotelbe vezetett,(megboldogult nagynéném hagyta rám ezt a nyaralókupont, személyiségfejlesztésem céljából), ahol egyes századvégi bejegyzések szerint állítólag egyszer száll csak meg az ember,akkor is oknyomozó célzattal.
Kezdeném tehát füstös utazásomat papírra vetni, elgémberedett ujjal, a helyszínen.
Hamuba sült pogácsát majszolok, és írok.
Éjjel érkeztem, halottfáradtan, s egyből az alvással kezdtem egyszemélyes nyaralásomat, fülledt szobám nyirkos, akár egy sötét verem.
Párna az nincs, minek.Pihenni így is jó."Ha valaki igazán fáradt,elalszik még a tű fokán is!"-vetette oda a ténsasszony,-Ha meg nem,akkor meg mit bohóckodik?"-s ezzel rövidre zárta a témát.
Reggel megújult erővel keltem, és leballagtam a resztorantba .Azaz inkább restinek, talponállónak titulálhatnám a helyiséget, hol étkeztem. Kezdeném a svédasztallal:
Két kiflicsücsök és egy fáradt kagyló nézett vissza rám reggeli gyanánt.
Mikor hangot adtam nívóbéli aggályaimnak, a válasz ez volt:
- Mit akar? Wellness étrend skótasztallal! A Hotel Retrográd vendégeként vajmi kevés a beleszólása , akárcsak étke! Interkontinentális reggeli! - és hozzám vágta a feketét.Szerencsére jéghideg volt, mint zsibbadt végtagjaim, melyek tejfehérre fagytak a lópokrócon, mely a "lovagkori" szobában hálóhelyemül szolgált. Ezt sem mertem nehezményezni, mert a korcsmárosné jelezte, hogy esetlegesen férjura ezt személyes sértésnek veszi,és kihív egy tőrpárbajra, melynek kimenetele eleve elrendelt. Így hát ettem csendesen, ropogott fogam alatt a sercli,s közben angyalok éljenzését hallottam, hogy nem tört fogam belé minden harapásba, legföljebb a tömés kissé megugrott , egyfajta násztáncot járt a kopár kiflivégeken.

Megmacskásodott lábbal hagytam el a helyszínt,taxit keresvén,mire egy vén gebét vezettek elém, mondván, üljem meg szőrén, olyan anyámasszonyosan. Elhajtottam a lovászlegényt,kackiás bajuszát megpödörve,s tovább baktattam gyalog.
Ebéd táján a tarpuszta közepén hazaszólított ásító gyomrom, s visszatévedtem e kuplerájba.
Kezdődő tüdőgyanúval kerültem ágyba, ahová úgymond betessékeltek,előtte gondosan (és annál váratlanabbul) lefürdetve- amolyan extra wellness szolgáltatás gyanánt-szigorúan egy dézsa jéghideg szikvízzel.
másnap már (érthető módon) honvágyam támadt ódon kis garzonom után, más színben lobogtak kopott polcaim, s puha vánkosom.
Lemenvén a korcsmáros hölgy elém vágott két galambot.
-"Puccolja meg!Ha ebédre elkészül, ünnépi lakoma lesz!-azzal tovamasírozott.
S most itt ülök a csonkolókéssel a kezemben,két galambot zsigerelek,öklendezve,eltökélten.
A Retró Hotel várja Önt télen- nyáron!-olvastam az ajtó fölötti táblán, s fejem leszegtem.
-Tán büdös a munka?-förmedt rám a komornyik, sárga tejfogait vicsorgatva.

Egyszer még az orvosi szobában is kikötöttem, azazhogy kikötöttek, egészségügyi köpölyözés céljából.
Bágyadtan ébredtem, gyomromban sajgással a bónusz injekciókúra emlékétől.
Délután aztán már szótlanul fejtem a macskát,és dolgos kezem alatt égett a munka.
Eljött hát az utolsó nap,november 32.-ét írtunk,soha nem felejtem el.
Egyfajta búcsúceremóniát szerveztek,tiszteletünkre,mind a három szállóvendégnek.(rajtam kívül az öreg Polos bácsi szállt meg,unokáitól kapott egy útra szóló jegyet,és egy láthatóan sanyarú sorsú exkalauz,aki épp válóperét intézte innen).
Tangóharmonika szólt és cigányzenekar,de mulatni nem volt kedvem.
Tojásleves volt rémessel.
Aztán táncra perdült a személyzet is, villogtatták húsukat, vad csókcsatákba kezdtek,s nagy kegyesen az ölembe lökték a Fogatlan Rozit,a sánta mosogatólányt,bugyogóval fölfelé.
Na itt vert ki a hidegveríték, fölpattantam, mint csalánból a vakondok,és kifelé vettem az irányt.
-Benne van az árban!-harsogták kaján kárörömmel,édeskés cinkossággal.
Alig bírtam a kapuban lerázni,odadtam neki az utolsó kétfilléresemet-Vegyen belőle mankót!
Hát ezzel a hátborzongató ünnepséggel ért véget ott tartózkodásom és kis híján életem, de csak eljött a búcsú órája is.
-Aztán ne halljunk magáról!-rántott kedvesen a karomon a fogadós,és rám csapta az ajtót.
Itt ért véget sanyargató nyaralásom története,azazhogy ért volna, ha bódultan vánszorogva nem botlottam volna el épp egy juhkoponyában,s csak ez mentett meg, meg a jószerencse,egy fejem mellett hajszálnyira elsurranó nyílvesszótól. Hátranéztem, s a Honfoglaló magyarok nyilai valóban kis híján belémtorkolltak.
-Nyereg alatt puhítalak meg,te zsivány!-hangzott a búcsúceremónia zárszava.
Azt sem tudom, hogy jutottam haza, egyfajta delírium trémenszben, s remegve öleltem magamhoz kis lakásom áporodott zugait.
Épp nyögve de boldogan rogytam le lúdbőr pamlagomra,s kezem alatt már ott várt a következő meghívókártya, nagynéném ráadásajándéka.
Rettenve láttam meg a szalagcímet, s azzal elsötétült a világ.
A bejárónő talált rám, hideg verítékben úszva,holtan.
Görcsbe szorított kezemből egy papírost húzott ki,rajta ez állt:
Hotel Reinkarnáció...