Nem te? De hisz még a boa is ott van az úton, amit kiraktál utána. Úgyhogy ne emberkeggyé velem, mert bevitetlek a fakabáttal. Csak fölhívom a fiamat, a főkapitányt osztán már benn is ülsz a sitkón welnessezni.

Szép napunk lesz máma

Hol a borom? Biztosan hagytam tegnap vagy kétdecit. … Te, Gyépés! Megittad este a boromat, hogy azt a ribanc kurva anyádat húzzák a halál faszára hangtompítónak.
Akkor iszok a tiedből, ha már az enyémet beszoptad!
Nem te? De hisz még a boa is ott van az úton, amit kiraktál utána. Úgyhogy ne emberkeggyé velem, mert bevitetlek a fakabáttal. Csak fölhívom a fiamat, a főkapitányt osztán már benn is ülsz a sitkón welnessezni.
Hogy nincs is fiam? Tudod mit? Nem is bevitetlek hanem kiheréltetlek. Van nekem a másik fiam, aki orvos…, főorvos… Hogy az nem herél? Hát főállatorvos. Az tuggya hogyan kell a tökeidből hagymás, paprikás ragut csinálni.
Hogy ezek hogy szeretnek engem… A fiaim.
Hív mindegyik, hogy csak mennyek hozzájuk lakni, mer mindegyiknek én vettem házat meg kocsit?
Nem akkor volt utoljára kocsim, amikor az anyám tolt benne. Tudod ki voltam én?
A te borod se rossz. Ne szarjá be. Persze, hogy megittam mind. Megittam, most elszívok egy cigit, és közben kiagyalom, hogy mit csinálunk estig.
Tüzed van?
Naszóval bizományim volt nekem. Dőlt a lé a rendszarváltás alatt rendesen. Osztán vettem a gyerekeknek autót, meg baba kérót, minden mást meg az asszonyra írattam, hogy ne rajtam gazdagodjon az apekh. Csakhogy az a kurva összeállt valami izomagyú vinetuval, oszt engem meg kibasztak az uccára. Hiába próbálkoztam, addigra már bennlakott az egész apacs törzs a házamba. Azok meg olyan gyorsan elvágják a torkodat, hogy egy pillanat és duplán mosolyogsz.
Persze a gyerekeimhez mehetnék, de hát hagy éljenek a családjukkal. Mit mondanék az unokáknak, hogy honnan jött a nagyapjuk. Meg téged se láthatnálak többet, meg a többi barátaimat, mert ti nem vagytok odavaló úriemberek. Ti minnyájan baromi nagy taplónépség vagytok.
Hogy mi lesz ma?
Ne parázz már amíg veled vagyok.
Most szépen elballagunk az Oktogonra. Ott csak összekéregetünk egy-két ropit délig. Ha közbe fázni kezdünk, közel a Nyugati, meg a Pláza, csak ne lenne olyan sok droid benne, aki mindegyik ránk utazik, mintha mi nem lennénk emberek.
Ha meglesz a két ropi, akkor először ötszázért megmakkoltatjuk a fogatlan Zsuzsit a pályaudvar mögött, aztán veszünk kenyeret, meg szalonnát, meg kannásbort, meg még egy doboz cigi is belefér. Aztán visszajövünk ide az árkád alá, leülünk, eszegetünk, iszogatunk, cigizünk.
Már látom, hogy szép napunk lesz máma.