Anya pénze. Apa pénze. Az életük.

Metamorfózis

Szegény, esti fény volt a konyhában.
Kinyitotta a fehér hűtőt, és kivette belőle a fehér dolgokat. Túrót, tejfölt, hagymát – el kell készíteni a vacsorát. Szeletelni kezdett, aprítani. Kibogarászott egy tálat, s már álmosan, éhesen kiborította csomagolásából a túrót.
Keze már indult a kuka felé, aztán úgy maradt, és bámulta sokáig a még jócskán túródarabos fóliát; azt sem tudta, mit néz. Majd önkéntelen mozdulatsorral, különös bűntudattal visszasétált az asztalhoz, és kapirgálni kezdte a maradék, apró darabokat bele a tálba, a tejföl és a hagyma közé – közben beszélt maga elé.
Anya pénze. Apa pénze. Az életük. Az idejük fönntapad a beleimben és felszívódik bennem. Átmegy rajtam és fekália lesz belőle.
Egy darabig még állt úgy, majd levakarta a csomagolást és bekeverte a kőrözöttet. Nagy levegőt vett, lehajtotta fejét és elkezdett vacsorázni. A villanyégő csöndben nézte.