Én megértem, hogy felgyorsult a világ és neked nincs időd egésznap a könyveket bújni főleg ilyen fiatalon, amikor az élet annyira gazdag és izgalmas.

Nevelés

Az ebéd utáni szieszta időt kihasználva a joviális kopaszodó értelmiségi úriember elérkezettnek látta az időt, hogy végre elbeszélgessen fiával, akinek tevékenysége már régóta felzaklatta amúgy nyugodt kedélyét.
– Fiam, jól tudod, hogy nem szeretem, ha egésznap ezekkel a lélekölő videojátékokkal játszol. – kezdte monológját az apa. – Jobban szeretném azt látni, hogyha néha-néha olvasnál egy keveset. Én megértem, hogy felgyorsult a világ és neked nincs időd egésznap a könyveket bújni főleg ilyen fiatalon, amikor az élet annyira gazdag és izgalmas.
– Aha, igen apa, ez így van. – mondta a fiú egykedvűen, fel se pillantva elfoglaltságából.
– De mégis úgy gondolom, hogy van megoldás! – folytatta egyre izgatottabban az apa. – Itt van néhány egyperces novella, ezek majd meghozzák a kedved, hiszen ahogy az a használati utasításban is írva van: rövidségük ellenére is teljes értékű írások és az ember fia időt is spórol velük!
Az apa odanyújtotta fiának a porlepte kötetet és csillogó szemekkel várta fia visszajelzését, amit egy kis idő múltán meg is kapott:
– Apa, figyelj… Senki nem a rövidségéért csinál vagy élvez valamit, ezt te igazán tudhatnád már. – azzal a fiú úgymond elintézve a dolgot, a nap maradék másik felét is játékkal töltötte.