– Ó, ez nem én vagyok – mondotta, és felszabadultan nevetni kezdett. Ott állt mellettem, saruban, könnyű, nyári öltözékben, gondosan nyírt, ápolt szakállal, frissen mosott, hullámos hajjal, tiszta, átható tekintettel.

Könnyű, nyári történet

Néztem Jézust a keresztfán. Pléhből volt, kék és barna színekkel kifestve, a mellén nagy vörös szívvel, amitől hiteltelenné vált az egész. A corpus lapos, miközben a szív térbe helyezve, kívül, és egyébként is túl nagy a testhez képest, mintha nem tartozna hozzá. Aztán Jézus egyszer csak rám kacsintott:
– Látom, jól megtanultad az anatómiát.
Én meg megkérdeztem tőle:
– Meddig akarsz még ezen a kereszten dekkolni?
– Ó, ez nem én vagyok – mondotta, és felszabadultan nevetni kezdett. Ott állt mellettem, saruban, könnyű, nyári öltözékben, gondosan nyírt, ápolt szakállal, frissen mosott, hullámos hajjal, tiszta, átható tekintettel.
– Ó, Magdaléna – dúdolta a fülembe halkan –, az élet azért van, hogy szeressünk. A pléh másom csak arra való, hogy eszébe juttassa az Úr tanítását azoknak, akik másképp nem találnak egymáshoz.
Karjába ölelt, arcát arcomhoz simította – Versace illata volt –, és könnyedén táncolni kezdett velem az én Jézusom.