A sárga mellény a szép emlékek – mert ilyenek is akadtak elvétve – fakó otthonaként rövid, elnyűtt és szakadozott. Valahol az órazseb környékén lakott egy mára lassan-lassan elfeledett feleség, és elenyészően pár boldog év. Ám a sértések, ócska heccek foltozta, verbális erőszakok, durva tréfák szőtte zakó jótékonyan elfedte feslettségét.

Ralpa Ákos
A bohóc

Reggel fogta bánattal telt kalapját, mely persze fekete, mint a hitehagyott inkvizítor lelke, fejébe nyomta. Jól állt neki. Elnyűtt már ez a kalap; látott mindent, ami emberrel megtörténhet.
   Karimája alatt régmúlt évek boldogtalan emlékei laktak, sűrűn átszőve finom bánatszálakkal. Itt-ott zsír és időfoltok tették csillogóssá ezt a karimát, mely szintén fekete volt.
   A szalag – mely körbefutott a boldogtalan emlékek karimája felett – elfeledett barátok és kihunyt szerelmek örve volt. Mondani se kell fekete, mint a barlangok sötétje.
   Fent a kalpag búbján, abban a kicsiny horpadásban, sérelmek, bántalmak éltek, bármikor röppenésre készen, bármikor ott-levősen.
   A bélés – persze, hogy fekete – egy gyermekkor mauzóleuma. Bánat, becstelenség, ború otthona.
   Reggel tehát fogta kalapját, feltette, s nyúlt a zakójáért, melyet hófehér ingére, sárga mellényére húzott fel. Nem akármilyen zakó ez. Sértések, ócska heccek foltozták, verbális erőszakok, durva tréfák szőtték át. A belső zsebek tájékán néhány elhagyott régi barát lakozott, s hátul pedig, a gallér alatt vádló tekintetek és a meg nem értés rejtőzött.
   A sárga mellény a szép emlékek – mert ilyenek is akadtak elvétve – fakó otthonaként rövid, elnyűtt és szakadozott. Valahol az órazseb környékén lakott egy mára lassan-lassan elfeledett feleség, és elenyészően pár boldog év. Ám a sértések, ócska heccek foltozta, verbális erőszakok, durva tréfák szőtte zakó jótékonyan elfedte feslettségét.
   Reggel csokornyakkendőt is kötött. E légből kapott, légből épített jövőkép volt az ismérve, melyről mindenki felismerte, melyre mindenki ráismert. A csokornyakkendő fölött keményített, hófehér gallér feszült. Átverések, hazugságok cérnaszálaiból szőve, tiltott szerelmekkel keményítve.
   Megállt az ócska falitükör előtt és megállapította, kell a mosoly, kell a jókedv, amit a fürdőszobában tartott apró szekrényben a fogkefe és a borotva mellett. Melyet minden reggel önmaga öltött magára.
   Ekkor úgy érezte kész, újabb nap indul útjára, a következő lépéssel beleveti magát a forró, nyüzsgő világba. Ellépett a tükör elől, otthagyta kicsiny lakását. és a nagyvárosi reggel a kapu előtt várta. Kézen fogva indultak egy kicsi, forgalmas utca felé, hogy néhány fillérért megmutathassák az embereknek, a jókedv és a nevetés mindennél fontosabb.
   Így: 

   Így.   
  

   ***********************-

   A fotót Varju Katalin készítette