Ajtók zárulnak, indul a szerelvény, elvékonyodó süvítése belevész a sötét alagútba. Emberhangok, lépések, sarkak kopogása, pénzcsörrenés. Néhány perc csend.

Nagy voltál, Genyó!

Metrólejárat utolsó lépcsőjén fekete rongycsomó a falhoz lökve. Előtte repedt műanyagpohár, rajta Mc Donald’s embléma koszlott nyomai. A rongycsomó még sosem járt a Mc Donald’sban, az sem tudja mi az, és hol van. És azt sem tudja, hogy ő maga mi, és hol van. De azt érzi, hogy itt kevésbé járja át csontsovány testét a hideg szél, mint valahol máshol. Ott, ahova tegnap dobták le. Jó lenne, ha mindig itt lehetne. Itt melegebb van. És több az ember. Többször csörren a pohárban a fém. Néhány csörrenés után kinyúl a rongykupac alól és behúzza. Kiönti a pénzt maga elé és kitolja az üres poharat újra. Fejére borítja a vékony, fekete kendőt, imára kulcsolja apró, csontos ujjait és összegörnyed, mint egy embrió. Nincs arca, nincs hangja, nincs súlya, ő maga sincs. Csak a pohár van és a megcsörrenő fémdarabok. Így érzékeli az idő múlását. Meg a metrószerelvények hangjából. Most délután lehet. Sűrűbben kopognak a cipősarkak a lépcsőkön. Már felismeri a sarkak kopogásából, hogy nő lehet vagy férfi. Ráérez az ütemből, hogy tovább megy-e, vagy megáll az utolsó lépcsőn, és akkor néhány másodperc múlva valami koppan a pohár alján. Aztán újra a sarok kopogása. Aztán elhalkul a kopogás, majd megszűnik. Megáll. Vár. Befut a metró, kiönti magából a megérkezőket és beszívja a várakozókat. Ajtók zárulnak, indul a szerelvény, elvékonyodó süvítése belevész a sötét alagútba. Emberhangok, lépések, sarkak kopogása, pénzcsörrenés. Néhány perc csend. A pohárban három húsz forintos és egy ötvenes. Fentről három pár tompán dübörgő gumitalp közeledik. Megismeri a hangról. Ezek nem sarkak, ezek talpak. Jó vastag gumiból. Nem engedi át a hideget. Közeledik a dübörgés. Döngenek a lépcsőfokok.  Már egész közel vannak. És akkor lendül az egyik gumitalpas láb és belerúg a pohárba. A cipő széle lehorzsolja összekulcsolt, kisebesedett kezéről a bőrt. A pohár és a pénzdarabok szétgurulnak, az ötvenes beesik a vágányok közé. A gumitalpasok röhögve felkapkodják a három huszast.
– Nagy voltál Genyó! – ordítja az egyik.
Tényleg az. Nagy genyó.