– Mi az hogy? Tősgyökeres! Anyám, apám, nagyszüleim, sorolhatnám… New Yorkban élünk, dolgozunk, a gyerekek New York-i iskolába járnak. Csak nem te is?

A nagy találkozás

Egy álmos ábrázatú férfi lép be a széles sugárút egyik kávézójába.
  – Jó reggelt! Megnézném a mai Times-t; ja és kávé tejszínnel!
  – Rendben, foglalj helyet, rögtön viszem.
  – Köszönöm, lakájos kis hely.
  – Még nem találkoztunk, ezt bizton állítom. Megjegyzem az arcokat.
 – Nocsak, rendőri képesség. Igen ritka!
 – Elnézést az indiszkrécióért, de az első mondatánál bizonyossá vált, hogy ön amerikai, sőt megmerem kockáztatni, hogy New York-i!
    Az álmos férfi arca örömmosolyra kerekedik.
  – Mi az hogy? Tősgyökeres! Anyám, apám, nagyszüleim, sorolhatnám… New Yorkban élünk, dolgozunk, a gyerekek New York-i iskolába járnak. Csak nem te is?
  – De, bizony, ezért is bátorkodtam rákérdezni. Mindig kellemes bizsergés hat ál, ha helybélivel találkozom; mintha a himnuszt hallanám. És ez szerencsére nem ritka, nem te vagy az első… Kész a kávé. Egészségedre!
  – Köszönöm szépen. Legalább jól kezdődik a nap, elmesélem este a családnak.
 – És, ha már a szerencse így összehozott minket, Paul vagyok!
 – Örülök, rendkívül örülök, Paul. Én pedig Eric.
 – Kedves Eric, mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet?
 – Grillezéssel.
 – Nagyszerű! Mi kertészkedni szoktunk a hétvégi ház körül, és rendszeresen golfozunk a gyerekekkel.
 – Lenyűgöző, de indulnom kell, elkések az új hivatalból. Nem lenne jó kezdés.
     Eric kilép New York egyik központi kávézójából és sietősre fogja.