Jelige: Narópa – Hazám - gyökerem, A keserű magyar , A magyar beszéd

Jelige: Narópa

A lelke mennyit ér?
és kinek, s kiknek szól
a tószt a szósz…,
értik-e rezgését, finom rezdülését?

Hazám - gyökerem

Szívem sebesebben ver
ha látom újra a határt,
kis lakhelyem templomtornyát, kerteket …
a Hazát!
s emberek hadát,
kikkel együtt lélegzem, egy a nyelvem
a gyökerem,
a Magyar!
valahonnan mélyről zsigereimben cseng:
paták zenéje, szilaj lovak dobogása,
hosszúvágta, felcsapó meleg pára,
- ló emberrel eggyé- válva,
kentaur égből jött hazát keresni,
szélsebesen járt mire meglelé kincsét -
s megteremtették őseink
e szép hont,
hol szirmát bontotta: piros, fehér, zöld,
volt; hogy nem maradt kő
sem, és folyt oly sokat a fehér, a jó,
zöld fűre hullt piros vér,  
- föld inni kért? -
s népnek türelme volt erénye
nem telt mindig mindenkinek kenyérre…
Vérszerződés született,
- jónak, rossznak együttes vállalása -
mi most is él!?
de nem értem: miért esnek egymásnak,
húznak ennyien szanaszét,
és szaladnak annyian szét,
nekik, nem ez a hajlék
a haza? A Hazánk!
anyanyelvünk
eredete, hol ringatott anyánk,
csak itt élhetünk!
 saját kultúránkban létezhetünk!
itt csenghet szavunk, itt vagyunk Otthon!
s itt vagyok itthon, kezemben morzsolom
a földet, az édes anyaföldet,
görögnek ujjaim között
a sárgásbarna göröngyök,
 magamba szívom mézes-kesernyés illatát,
érzem lüktetését, hallom himnuszát, szavát:
te is óvjál, vigyázz reám!

A keserű magyar

Párosul gond a búval,
zord szó szól
a magyar szájból,
kergeti keserve és panasza
zuhatag az áradata
- oly keserű a magyar! -
szája szeglete hervadó,
lekonyulva fonnyadó
s lelkében sír a bús tárogató,
ritka vendég arcán a mosolya  
szorítja létének ezredéveit kaloda,
élete terme nem pagoda,
s nem zörget bánata ajtaján
a hangos hahota,
hiszi hajszolja a tatár,
pedig csak űzi magát
így lesz az élete; kietlen, sivár.

A magyar beszéd

Szavak, s beszéd:
cselekedetek előzménye,
mételye vagy méze,
meghív, érint, alakít…
a kérdés;
A lelke mennyit ér?
és kinek, s kiknek szól
a tószt a szósz…,
értik-e rezgését, finom rezdülését?
- nyitott ajtót,
vagy zártat talál? s ember-falak előtt megáll -
mögötte mi rejtőz?
gőg, félsz, bátorság, gőz…
lehet a szóvirág:
csenevész, vérszegény,
szúró, dicsérő …világ.
Nyelv árnyaltsága, érzelme,
élete szegényedik,
- nem kerekedik! -
torzul, süllyed a magyar beszéd,
szó s gondolat, egymásra mutogatnak,
és közben megreked az ész!