A Niagara vízesésnél van egy határátkelő Kanada és New York állam között. Amikor először megpillantottam a hidat s felette a nagy USA táblát, az jutott eszembe, amikor anyám mesélte, hogy neki a Pali nagybátyja Pennsylvaniában egy bányából ment nyugdíjba. Kicsit büszkének, kicsit szorongva, kicsit megilletődve éreztem magam: ez a góbé gyerek is világot lát. A világ akkor még hatalmas volt. Volt elég hely, hogy szépen elférjen egymás mellett ellenség is, barát is. De minél több kaput kinyitottunk egymás között, a több hely helyett, kisebb lett a világ.

Sodrásban

 Azokon a kapukon, amiket mások nyitnak, csak kimenni lehet. Mi is csak vigyázzunk, hogy nyitogatjuk őket, mert számunkra mindenki: más.
  Greg Robinson mindent megtett volna, hogy a mások hátán jusson előre. Adta a főnököt, amikor igazi főnök nem volt a közelben, de amikor egy istállóban jó lovak vannak, akkor az sohasem a lovas érdeme. Neki pedig a legjobb technikusok dolgoztak. A torontói börze 96-ban még a nagy padlón cserélt értékpapírokat. Októberben nekifogtunk kigurítani az új technológiát. Hétvégenként több mint ezerkétszáz, akkor még vadonatúj 120-as Pentium gépet szereltünk be és telepítettünk a többnyire ósdiak helyére. Greg nem tette be a lábát a börzére, de jelentéseket írt, hogy mennyire haladtunk a munkálatokkal és még a klienssel is csak ebédtárgyalásokon találkozott. Amikor 97 májusában befejeztük az lett az eredmény, hogy a TSE átállt teljesen számítógépes cserére. Az ünnepi megnyitóra azonban eljött. Kettőnket, akiket a kliens kért, hogy két hétig felügyeljünk az új rendszerre, bérmentesen felajánlott. Ott, a két hét alatt ismertem meg a következő munkaadómat.
  Hosszú körmei voltak. Az sem biztos, hogy igaziak. Nagydarab olasz nő volt Mária, de volt benne valami érzéki. Dús ajka és szép szeme volt. Egyfolytában fogyókúrázott. A férje Joe, sohasem rejtette véka alá a véleményét. Kövér tehénnek szólította, de jó volt neki is az olasz após összekuporgatott házában lakni. Mária irodában dolgozott egyik nagyáruház-láncnak. Titkárnő volt. Húga Filomena, Ména, a Versace hamiltoni képviselője és zsaruhoz ment feleségül. Érdekes módon neki sohasem kellett fogyókúrázni. Ménának volt gyermeke, egy kisfiú. Mária is nagyon akart, de Joe hónapokig nem nyúlt hozzá. Egy nap Mária Johnnak, a középiskolás szerelmének lett a beosztottja. Joe féltékeny lett. Mária terhes. Joe otthagyta egy szőke, karcsú nőért, s elhíresztelte, hogy a gyerek a Johné. Joe fiát ma John neveli, s Mária nem fogyókúrázik már.
  Lutyknak tapétáztam. Gazdag, második generációs orosz emigráns volt Grimsbyben. Menyétfarmja volt. A bundákat eladta s az állatok húsából kutyaeledel konzervet töltött. Ő volt az első vegetáriánus akivel találkoztam. Felesége, egyszerű parasztasszony egyszer megkínált valamilyen zöldségekből készített fasírttal. Olyan finomat azóta nem ettem. Ugyan többször nem is kínáltak meg semmivel, de elfogadta a leszállított áramat a következő két szobájának a tapétázására. Akkor tapétáztam először olyan helyen, amit belső tervező tervezett. Elisabeth amikor meglátta az első szobát, amit befejeztem, megkért, hogy menjek el egy másik klienséhez, s helyettem mást küld Lutykhoz. Lutyk gazdagon halt meg. Lelkén soktízezer menyét szárad.
  A Niagara vízesésnél van egy határátkelő Kanada és New York állam között. Amikor először megpillantottam a hidat s felette a nagy USA táblát, az jutott eszembe, amikor anyám mesélte, hogy neki a Pali nagybátyja Pennsylvaniában egy bányából ment nyugdíjba. Kicsit büszkének, kicsit szorongva, kicsit megilletődve éreztem magam: ez a góbé gyerek is világot lát. A világ akkor még hatalmas volt. Volt elég hely, hogy szépen elférjen egymás mellett ellenség is, barát is. De minél több kaput kinyitottunk egymás között, a több hely helyett, kisebb lett a világ.
  Barbara Texasba ment férjhez. Amikor elvált, gyermektelenül, a férjének fél vagyonával és szakma nélkül ért haza Stoney Creek, Ontárióba. Ötvenévesen is tudta mit kezdjen magával. Iskolába ment és másik férjet szerzett magának. Tim különös ember volt. Az egész házasság neki csak annyit jelentett, hogy este külön ágyban van ahova lehajtja a fejét. Érdekházasság volt mindkettőjüknek. Néha éjjel meglátogatta a feleségét, ha kedve tartotta, de Barbarának nem sok öröme telt benne. Barbara az iskolában megismert egy 25 évvel fiatalabb embert akit, szívesen vitt haza amikor Tim nem volt otthon. Úgy hiszem, hogy az érdekházassága mellett ez volt az érdekszerelme. Kíváncsi vagyok kire marad a vagyon? Arról a vagyonról beszélek, amit iskolában szerez valaki.
  Megállított a Jackson Square-ben. Azt mondta, háromszáz dollárt ad a dzsekimért. Persze, hogy nem adtam oda. Olaszországban nagyon sokat dolgoztam, hogy ne pucér fenékkel érkezzek Kanadába. Az olaszok pedig híresek a divatjukért. Meg is jelentünk öcsémmel magyar rendezvényeken és körülrajongtak a régi Kanadások. Láthatták, hogy volt ruha rajtunk, mégis olyan öltönyt ajánlott fel nekem az egyik, amelyikből nemrég halt ki a család matuzsáleme. Fogalmam sem volt, hogy elfogadjam s hálás legyek, vagy visszautasítsam, s esetleg megsértsem. Elfogadtam s „ottfelejtettem”.
  Kicsi Mikinek visszaadtam az öt dollárt, amit elejtett. Akkor este fizette a bort vagy húsz dollárra. Annyit hálálkodott a „becsületességemért” hogy már én restelltem. Azon máig is eltűnődök, hogy ezek szerint, ahova kerültem mennyire lehetett becsületes? És megjártam, mert az előítéletek és az elvárások sehol sem annyira kibírhatatlanok, mint idegenben. Csakhogy erre nem könnyű rájönni és sok időbe telik. Kicsi Miki ma pizzát hord, és még mindig hálálkodik mindenkinek, aki visszaadja az elejtett pénzét. Lehet, hogy itthon nem lenne amit elejtsen, de naponta lenne akinek hálás legyen. Micsoda okok otthont választani!
  Kapuk. Kapuk otthon, kapuk idegenben. Mind olyan kapuk, amilyeneket eddig is láttam. Amiken beengedtem magam, s amiken mások kiengedtek. Nyitottak és csukottak, hogy lépkedhessek továbbra is az általuk képzett határok között. Beengedhessem magam a szövődő életek látványára, vagy visszautasíthassam mások vizsgálódását. Akik nyílt kapukkal élnek, mindenkit elengednek. Akik zárt kapukkal, sosem nézhetnek át rajtuk.