Ébennapló - Úton Skandináviában - Aranykor - Harmadik rész

Kaiser uygur tésztát főz, s mondja, hogy higgyem csak el ez a spagetti édesanyja. Kacagok. Mire elmeséli, hogy midőn Marco Polo Kínában járt nagyon szerette ezt az ételt, s hazatérvén később leírta emlékirataiban. Így került Olaszországba a Spagetti.

*

A lakoma után - amit természetesen pálcikával ettünk – Kaiser kivisz a kedvenc tavára, ahol ősöreg hídról dobjuk be a pecát. A táj gyönyörű, s mi halkan horgászgatunk. Bevallom kicsit imádkoztam, hogy lehetőleg ne fogjunk semmit. Órák telnek. Csönd. Nyugalom. Meditáció. Uygur festő és magyar költő horgászik egy svéd tavon. Vajon van a tavaknak nemzetisége? És a festményeknek? És a költészetnek? Vagy nem történik semmi más csupán két ember pecázik a tavon? A légzésre figyelj… - mondta mindig a zendoban Taikyo mester, midőn a zazent gyakoroltuk. A kilégzésre. Elengedni. Hosszan elengedni. Nem ragaszkodni. Csak lélegezni. Aztán viharfelhők közelednek, rettentő hideg lesz, elered az eső.

*

Stockholm felé a gyönyörű tájon át. Omár Khajjám rubájit hallgatjuk egy perzsa hölgy előadásában útközben. Meglepő mennyire illik a tájhoz. Reggel azt merészeltem mondani, hogy néha úgy tűnik Svédország, olyan mint egy szanatórium. Ezzel a zenével kísérve, olyan, mint a mitikus álmok földje.

*

(Ami itt most kimarad az: A perzsa dalnokhoz – vers, Uygur ének – átköltés)

*

Börleszk. Szép sorjában megérkezett a többi uygur is. Elsőként egy idős úr, akinek első mozdulata az volt, hogy bezárta a kulcsot az autóba. Miközben Kaiser fent várta a másikat – aki jó másfél órát késett – én szerszámokat kerestem a reptéren, hogy ki tudjuk nyitni a kocsit. Szerencsémre az anyósülésfelől résnyire lehúzva hagytam ablakom, így a kezem befért, de a zárógombhoz – bármennyire is nyújtózkodtam – kellett volna még kicsi. Végül sikerült találni egy szerszámot, amivel egy mozdulattal felhúztam a gombot. Az esetnek több tanulsága is van.

*

Együtt ebédeltem öt uygur férfival, s bár csak néhány szavukat értettem, élveztem társaságukat. Szaftos, leves szerű lében bárányhúst és főtt zöldségeket, főleg burgonyát és káposztát, továbbá némi apróra vágott paradicsomot tettek az asztalra két tálban. A legidősebb imát mondott, majd közösen ettünk, nagy és ízletes lepényfélével és forró teával kísérve az étkezést. Evés után leszakadtam a törzsről, s most vonattal robogok a belváros felé. Velem szemben erős, magas, szőke svéd fiú és mellettem „Dakar” feliratú pólóban egy laza afroamerikai.

*

(Itt most kimarad: A svéd akadémia lépcsőjén c. vers)

* 

Eljátszottam két dalt nekik tilinkón ezen a gyönyörű téren. A napfény lassan átvonul az óvároson, mindenféle emberek jönnek-mennek. Szemben velem egy pár üldögél, jobbról fiatalok beszélgetnek angolul, balról egy rendkívül vonzó fiatal lány olvas lábait keresztbevetve a padon. A Városháza, a sikátorok, a Királyi Palota, s a többi után, most az akadémia lépcsőjén üldögélek, s eljátszok nekik még egy dalt, aztán visszasétálok az óvároson keresztül, miközben Monteverdi Orfeoját hallgatom.

*

Ibn Fadlán ezeresztendeje leírta hogyan tisztálkodnak az északi népek: „Mindennap meg kell mosniuk az arcukat és a fejüket, ám ezt a legpiszkosabb módon teszik. Ez úgy zajlik, hogy minden reggel megjelenik a rabszolgalány, aki egy nagy tálat hoz vízzel. Odanyújtja azt az urának, aki megmossa benne a kezét, az arcát, és haját is kifésüli azt egy fésűvel a tálban. Aztán kifújja az orrát, beleköp a tálba és ami piszkos dolgot csak lehet, azt mind beleteszi ebbe a vízbe. Amikor a szükségleteit bevégezte, a rabszolgalány odavitte a tálat a szomszédjához. Az ugyanúgy cselekedett, mint a társa. A rabszolgalány pedig így adja tovább a tálat egyiknek a másik után, amíg körbe nem járt mindenkinél, aki a házban tartózkodik. Azok pedig mindannyian kifújják az orrukat és beleköpnek, s így mossák meg az arcukat és a hajukat benne.” Ibn Fadlán azt is leírja, hogy egy temetés során hányan és hogyan szeretkeznek az áldozatnak kiszemelt rabszolgalánnyal. Ezer évvel később az ember imád közöttük lenni. Szépek, nagyon sokféle népet befogadnak maguk közé, s ez a sokszínűség igen jót tesz fővárosuknak. Mindenki megszólítható, az emberek egészségesek és csinosak, a nők szépsége, s ezen szép nők négyzetméterre jutó állandója minden képzeletet felülmúl. E tiszta, ragyogó ország telve van szépséggel és változatos emberekkel. Mindenki megszólítható az utcán, s a főváros legmélyén sem félsz egy percre sem. Nem csak a gazdaságon múlik ez. „Demokratikus királyságuk” valóban demokratikus és valódi királyság. Fővárosukról rendkívül felületes megállapítás volt kezdetben, hogy olyan mint Velence. Stockholm olyan szép, izgalmas és ragyogó ma, amilyet csak egy szép, izgalmas és ragyogó nemzet magának megteremthetett. Nincs kifogás, nincs mellébeszéd: tanulni kell tőlük. Talán olyanok, mint mi lehettünk száz esztendeje, s nem is sejtik, hogy most van országuk Aranykora. Bár nem hiszek abban, hogy az Aranykor véletlen valami lenne. Tenni kell érte.