A szóbanforgó műtétet három ember hajlandó elvállalni az országban. Ezek közül az egyik természetesen én vagyok. Karrierem során kétszer végeztem már el ilyen beavatkozást, mindkétszer teljes sikerrel. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért még nem tudhatja, jól döntött-e, hogy engem választott. Ha visszaszokik az életbe és elfogadja a sorsát, akkor később áldani fog érte. Máskülönben szenvedés és kárhozat vár magára.

Eligazítás

 – Gondolhatja mennyire bosszús voltam – mondta a köpenyes férfi csevegő hangon a hullaágyon fekvő, krétafehér férfinek. Mielőtt folytatta köhintett egyet. Nem bírta a boncterem klóros levegőjét.
 – A műtét előrelépést jelentett volna a karrieremben. Egész biztosan főorvos lennék már. Hónapok óta készültem rá, mert tudtam, hogy végül sor fog rá kerülni. Láttam magán, az első pillantásra. Rendkívül rossz állapotban volt, sokkal rosszabban, mint ahogy az orvosok hazudták önnek. Féltem is, hogy az öreg elkaszálja magát mielőtt a műtétről akárcsak szó esne. Tudja, ez egy igen bonyolult beavatkozás.
A köpenyes egy kis időre elhallgatott, elmerengett elvégzett műtétjei során.
 – Nincs a műtétekhez fogható dolog... A páratlan precizitást igénylő munka, ... a jelenlévők feszültségétől szinte vibrál a levegő...A sértetlen bőrfelületen végzett első vágáskor kibuggyan a vér a metsző szike nyomában.... A feltáruló, vértől vörös belső, mint egy kinyíló rózsa.
Higgye el nekem, mámorító annyi vért látni. Társaim már az első mozdulatoknál elvesztenék a fejüket, én viszont tudom tűrtőztetni magam. Sokszor nehezen, sőt kínkeservesen, de tudom.
De kanyarodjunk vissza Önhöz. A szóbanforgó műtétet három ember hajlandó elvállalni az országban. Ezek közül az egyik természetesen én vagyok. Karrierem során kétszer végeztem már el ilyen beavatkozást, mindkétszer teljes sikerrel. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért még nem tudhatja, jól döntött-e, hogy engem választott. Ha visszaszokik az életbe és elfogadja a sorsát, akkor később áldani fog érte. Máskülönben szenvedés és kárhozat vár magára. Ennek elkerülésében szeretnék most segíteni.
A köpenyes férfi újra köhintett. Fekete ruhája éles kontrasztban állt a lámpák fényét tükröző hullatárolók ragyogásával, amik hosszan nyúltak el a fal mentén. A szoba fehér fényben izzott. A műanyag borítású falak csakúgy, mint a vastag fémajtó. A szekrénysor közepe táján az egyik kazetta ki volt nyitva, abból gördült ki az a fémlap, amin a mozdulatlan alak feküdt. Mellette állt a csevegő férfi.
 – Mielőtt azonban belemerülnék élete rejtelmeibe, biztos tudni szeretné, hogyan került ide. Nos, minthogy az Ön állapota nem javult, és mivel Ön előleges hozzájárulását adta, az orvosi szobában eldöntöttük, hogy végrehajtuk a műtétet. Ms Marshallt küldtük el, hogy intézkedjen az ügy érdekében, míg mi megtárgyaltuk a részleteket. Tíz perc sem telt el azonban, mikor megcsörrent a hálózati telefon. Ms Marshall hívott az Ön szobájából, ekkor tudtam meg, hogy a kedves betegemnek leállt a szíve. Rögtön rohantunk a szobájába.
Ijedtségem kiváltotta dühömben félrelöktem Ms Marshallt az ágy mellől. Félek később is igen keményen bántam vele, nagyon ki voltam készülve. Azt hiszem küldenem kellene neki egy csokor virágot. Szegfű jó is lesz. Vagy viola. Nem is tudom. Ön mit ajánl? Azt hiszem küldök mindkettőből. Biztos, ami biztos.
A köpenyes férfi ásított egyet. Az egyik égő a végét érezvén rövid, zümmögő kihagyásokkal adott hangot hangulatának.
 – Hol is tartottunk? Oh, igen. Ön egy makacs ember. Csak negyedszerre sikerült újraindítani a szívét. Maga egészen komolyan meg akart halni. De hát itt, ebben mi döntünk, nem igaz?
A férfi harsányan felnevetett, hangja visszhangot vert az üres teremben. Megunva az álldogálást nekivetette hátát a hullatárolónak és így folytatta:
 – Miután maga újra stabil értékeket produkált a képernyőn, a többiek elmentek. Engem azonban igen megrémített utóbbi akciója. Ha idő előtt meghal az mindkettőnknek egyformán rossz lett volna. Igaz, talán nekem rosszabb. Tudtam, még egy defibrilálást nem élne túl. Cselekednem kellett hát. Kinéztem a folyosóra, szerencsére senki sem volt a közelben. Bezártam az ajtót, behúztam a függönyöket. Maga ekkor eszméletlenül feküdt az ágyban. Én pedig elvégeztem a műveletet amivel garantáltam az Ön életben maradását. Sajnálatos módon az eljárásnak van egy látványos mellékhatása, mégpedig, a beavatkozás során beálló halál. Meghal azok számára akik nem tudják min esett keresztül, meghal a szerettei számára, meghal az emberek számára. Érdekes módon ennek fizikai jelei is vannak. A szíve és minden életfunkciója is megáll. Én ilyen állapotban hagytam magára dolgom végeztével. Persze terveztem, hogy később meglátogatom még, hiszen sokmindenről kellett beszélnünk. Az orvosok azt hitték magának befellegzett, és további intézkedésig lehozták önt ide a boncterembe. Erről én csak most tájékozódtam, és siettem is lefelé, hogy elérjem mielőtt a tudatlanságából eredően valami bajt okozna.
A köpenyes férfi kihúzta magát, arrébb lépett a szekrénytől és szembefordult az élettelenül fekvő alakkal.
 – Van néhány alapszabály amiket ezután roppant kifizetődő lesz betartani. Mondjon fel jelenlegi munkahelyén, és válasszon munkát olyan helyen, ahol éjszakai műszakban tud dolgozni. A szervezetében bekövetkezett változások következményeként, táplálkozási szokásai is meg fognak változni. Észre fogja venni, hogy az ételeknek megváltozott az íze. Olybá tűnhet majd, mintha egy marék homokot forgatna a szájában. Ízlelőbimbói ilyetén ellenállása miatt különleges diétát kell bevezetnie. Idővel rá fog jönni miféle táplálékra van szüksége. Már említettem, hogy meg fog szüntetni minden kapcsolatot hozzátartozóival. Ez nem törvényszerű, inkább csak útmutatás. Tudja, az alkalmazott gyógymód utóhatásai fertőzőek. Továbbá, a nehézségek és a különleges, új életmódja ellenére mindenképp meg kell őriznie a szociális érzékét.
Az alkalmazott módszernek van azonban rengeteg pozitív oldala is. Immunrendszere erősödött, nem kell félnie betegségektől. Testi képességei szintén rengeteget fejlődtek. Lehetőségeinek köre sok más szempontból kiszélesedett. Meglátja. Ismernie kell azonban a saját határait.
Nos, ennyi elég elöljáróban, biztosra veszem, hogy találkozni fogunk még.
A köpenyes férfi elindult az ajtó felé, de félúton még visszafordult.
 – Bár a műtétre már semmi szüksége sincs, mivel magában már kárt nem tehet, előleges engedélyével előjegyeztetem rá. Már említettem mennyit jelent ez nekem.
A férfi egy széles vigyort küldött a fekvő alak felé.
 – Próbáljon megváltott kifejezéssel nézni az ápolókra. Rövidesen ámuldozva fognak berohanni az Ön „feléledésének” hírére. És ne feledje amit mondtam, különben egy nap arra ébred, hogy testének hamvai az ablakon besütő napfényben csillognak. Egyébként hallom kálvinista családból származik. Nos, Önre jobban fog illeni ezután a káinista jelző...
A férfi jót mulatott saját tréfáján, majd továbbindult. Az ajtóban azonban még visszafordult egy pillanatra.
 – Köszöntöm sorainkban! Jobb úrnak lenni a sötétségben, mint az alázat hamis köntösét viselni a fényben.

A köpenyes szélesre tárta a nagy vasajtót és kisétált. A fémlapon fekvő férfi nagyot nyelt. Minden porcikája remegett, torka kiszáradt, egy szó sem jött ki a száján. Még akkor sem, mikor egy seregnyi ápoló rohant be a terembe. Még akkor sem mikor átemelték a hordágyra és meztelen testét fehér vászonnal takarták le. Mereven összezárta ajkait és szemei tágra nyíltak a döbbenettől. Az összezárt ajkak mögött, hosszú, hegyes szemfogakat érintett a nyelve.