Két nap múlva a tiszta ruhák pakolása közben érte a legnagyobb meglepetés. A halálfejes alsógatya összehajtva ott pihent Zsolti fiókjában, egy másik ugyanolyan pedig Orsi kezében, szintén összehajtva.
Tudathasadt vagyok, gondolta Orsi magában, és értetlenül, széttárt kezekkel állt a gardróbban.

Halálfejes alsógatya

– Kisfiam! Hozhatod a szennyeseket! – kiabálta Orsi felfelé, hogy hallják a gyerekek, majd visszafordult a mosógép felé, hogy fia ne lássa kisírt szemét.
Zsombor már száguldott is le a lépcsőn, kezében a hátizsákkal, amiben minden második hétvégén apjánál felgyűlt szennyes cucca gombócolódott.

Orsi utálta a magányos hétvégéket, amit a gyerekei nélkül töltött. Hiába volt már két éve új pasija, mindig olyan érzése volt a szabad hétvégéin, mintha két karját csatolták volna le.
Néha ennek Zsolti, az új szerzeményű férj látta kárát. Sokat veszekedtek, mindig apró-cseprő dolgokon, és Orsi még csak szerelmes sem volt. De legalább ha éjszaka felébredt, és jobbra fordult, valaki feküdt mellette. Zsolti pedig csendes megadással tűrte Orsi hiszti rohamait, hétvégi kiborulásait, ráadásként még a gyerekeket is szerette. Egy idő után hallgatag lett Orsi mellett, de Orsi annyira el volt foglalva magával, és a gyerekekkel, hogy nem vette észre. Szerencsére volt férjével, és annak új nejével jó kapcsolatot sikerült kialakítani, és fenntartani. Néha összejártak, köszöntéseket, elvétve grillpartykat rendeztek. Orsi akkor volt boldog, ha ezek az összejövetelek olyan hétvégeken zajlottak, mikor a gyerekek egyébként apjuknál lettek volna, legalább addig is együtt volt a „család.”
Zsolti meglepően jól illeszkedett be ebbe a kis idillbe, és a volt férj, Gyula is szimpatizált az „utánajövővel”. Így hát ezeken a partykon Orsi boldog volt, a gyerekek kiegyensúlyozottak, a férfiak röhögve tüzet raktak, a két nő pedig a konyhában sürgött.

Jesszusom – mondta ki Orsi félhangosan a mosókonyhában. – Jesszusom, hogy kerülhetett bele a gyerekek hétvégi cuccai közé Zsolti alsónadrágja?
Szinte belepirult a kipakolásba. A gyerekek hétvégi szennyesei közül Zsolti alsónadrágja esett ki. Hirtelen végigfutott rajta, hogy talán a tiszta ruhák közé keveredett, és ő véletlenül becsomagolta. De ez a gatya nem tiszta! Szemlátomást nem az! Másik ötletét, hogy talán Gyula gatyáját tartja a kezében, hamar elvetette. Ez a gatya egyedi volt, Zsolt fél éve volt konferencián Brüsszelben, és ezt a halálfejes, csíkos alsónadrágot akkor hozta magának.
– Nagyon ciki… – ismételgette magában Orsi, miközben még mindig a szennyest túrta. Nagyon ciki, hogy szennyes gatyát küldök a gyerekeimmel hétvégére. Tudta, hogy Gyula új neje kínosan pedant, és mindig kipakolja a hátizsák tartalmát a gyerekek hétvégi szekrényébe.
– Mit gondolhat rólam? Nagyon ciki. – Orsi a tenyerével hűtötte égő arcát.
Aztán Zsombor jött cunamiként az emeletről, és mesélte, hogy az erdei kalandpályán milyen új feladatokat, gyakorlatokat tudott megoldani. Orsi lassan elfelejtette a gatyát. Aznap este még ugyan összeveszett Zsoltival a fogkefék miatt, Zsolti elfordult tőle, mint az elmúlt évben a 365 napból 360-szor, ilyenkor Orsi mindig pontot tett a gondolataira:
– Ez így nem mehet tovább.

Két nap múlva a tiszta ruhák pakolása közben érte a legnagyobb meglepetés. A halálfejes alsógatya összehajtva ott pihent Zsolti fiókjában, egy másik ugyanolyan pedig Orsi kezében, szintén összehajtva.
Tudathasadt vagyok, gondolta Orsi magában, és értetlenül, széttárt kezekkel állt a gardróbban.
Széthajtogatta mindegyiket, az egyik „L”-es méretű, a másik „M”-es. Tudta, hogy az „M”-es Zsoltié, és igen, az volt a fiókban.
– De akkor kié ez a másik?
Délután, mikor dolgozni ment a fodrászatba, viccesen mesélte a sztorit kolléganőinek, és a vendégeknek. Jót vidultak rajta, de a megoldást nem találták, persze több variációt is kitaláltak, mint kettős látás, meg ilyenek.
Estére Orsi el is felejtette az egészet, és Zsolti azzal fogadta, hogy szombatra meghívta Gyuláékat sütögetni.

A hétvége aztán a forgatókönyv szerint zajlott. Gyerekek a kertben, a fára épített kunyhóban, két férfi fát vág a tűzhöz, két nő a konyhában forog. Viccelődés, évődés, általános jó hangulat.
Orsi kitöltött két pohár bort, és az életében oly fontos két férfihoz indult velük. A röhögés a fáskamra felől jött, és mikor Orsi belesett a résen, hogy meglepje a fiúkat, Gyula éppen Zsolti fenekére húzott egy jó csattanósat, mire Zsolti csak mosolyogva ingatta a fejét. A fejsze majdnem a sípcsontjában landolt, úgy megijedt Orsitól.
– Itt a frissítő nedű! – kedveskedett Orsi, és puszit akart adni Zsoltinak, de az elhúzódott tőle.
– Ha nem, hát nem. Már megszoktam.
Ezzel le is zárta magában újra a gondolatait.
Ez így nem mehet tovább.

Hétfő reggel a fodrászatban aztán a tetőfokára hágott a jókedv, mikor mindenki, köztük Orsi is a hétvégi történésekről mesélt.
A félreeső masszír-helyiségből a masszázs végeztével Gizi jött ki, aki visszatérő vendégként a múltkor már végighallgatta az alsógatyás sztorit, és fennhangon magyarázni kezdett.
– Figyelj csak Orsikám! Figyuzz lányok! Megfejtettem! Mindent megfejtettem. Megvan!
Orsikám, hát még nem vetted észre, hogy mindkét pasid buzi? Ezek egymásra gerjednek!
Az alsógatyát meg biztos Zsolti hozta Gyulának! Na … szerintem így lehet.

Orsi is, és a többi vendég, kolléganők is gurultak a nevetéstől.
–Jaj Gizi, ez jó poén, de hidd el, én mindegyiket leteszteltem többször is, hidd el nekem nyugodtan, ezek nem buzik. Sőt.

Aznap este azért Zsoltit a biztonság kedvéért teszt alá vette, és Zsolti átment a vizsgán.
Pár hét telt el, Orsiék nyaralás előtt álltak, óriás szervezés alatt voltak, hogyan tudják a munkát otthagyni egy hétre.
Az utazás előtti este Orsi, és a gyerekek bőröndpakolásban voltak, Zsolti még nem ért haza. Orsi a lázas készülődésben alig hallotta meg mobilja csörgését a konyhából.
– Na végre. Zsolti lesz.– gondolta.
A telefonban azonban Kata, Gyula felesége jelentkezett be. Sírt. Orsi kétségbeesve hallgatta.
– Mikor hazajöttem, egy levél várt itthon, a hűtőre mágnesezve. Azt hittem, valamilyen koncertjegyek, meglepetésként. De tudod mit ír benne? Olvasom, figyelj:

Kedves Kata!
Ne haragudj, de szemtől-szemben nem tudom megmondani neked, hogy elhagylak. Nem te vagy a hibás, most is nagyon szeretlek, de van valakim, akivel összeköltözöm.

– Ennyi Orsi! Ott van nálad, ugye? Visszafogadod? – hüppögött Kata.
Orsi hápogva kereste a szavakat, honnan veszed, hogy itt lenne, hát soha egyetlenegyszer nem adtam rá okot, hogy rám féltékeny legyél, úgy láttad, hogy Gyula még engem akarna, hát biztos nem, és különben is, rajongott érted, ti egymásnak voltatok teremtve. De akkor meg hol van?

– Nem tudom. Ha jelentkezik, hívlak. – Kata megtörten tette le a telefont.

Hát ezt nem hiszem el. Gyula megint kilép egy kapcsolatból. Úristen, hogy mondjam meg a gyerekeknek, hogy oda már többet nem mennek hétvégére.
Orsi a fejét fogta közre a két kezével, úgy érezte, szétpattan, ha elengedi. ahogy kifelé indult, hogy befejezze a pakolást, – na jól kezdődik a nyaralás, gondolta – a hűtőszekrényen egy borítékot látott, felmágnesezve. Remegő kézzel tépte szét, és már sírt, mire elkezdte olvasni:

Kedves Orsi!
Ne haragudj, de szemtől-szemben nem tudom megmondani neked, hogy elhagylak. Nem te vagy a hibás, most is nagyon szeretlek, de van valakim, akivel összeköltözöm.

Orsi fél év alatt tizenkét kilót fogyott, egy házba, bár külön lakásba költözött Katával, aki mínusz hét kilónál tartott. Orsi a munkába temetkezett, „sohanemakaroktöbbférfitazéletembe” felkiáltással. Pedig mióta lefogyott, férfi vendégei körüludvarolják, és az iskolai apukák is élénken érdeklődnek iránta.
Ő pedig minden randira hívásnál a következővel szereli le a jelentkezőket:
– Mind a két férjem buzi lett mellettem. Még mindig akarsz randizni?

Legjobb barátnője a masszőr vendége, Gizi, akinek jóslataira, meglátásaira különösen figyel, és minden tanácsát komolyan veszi.
Azért mikor Brüsszelben járt a tavaszi szünetben, egy fehérnemű kirakat előtt negyedórát sírdogált. A kirakat tele volt legalább tizenöt színben tündöklő halálfejes-csíkos alsógatyával.