Délután már nem akart buszozni, szólt menjenek érte. Férj tartotta a kagylót, és ennyit mondott. Atya, atya.
Jót nem jelenthet, ezt én is értem, jobban, mint a latint. Persze Ő már értette a latin kotyvalékból. Elejtett félszavakból, baj van, nincs szívhang.

12 hetes

12 hete megállás nélkül eszik. Csak eszik, csak eszik, eszik és eszik. Úgy 9 hete már tudatosan, mert tudja, benne egy növekvő élet. Édes, sós, savanyú. Aztán elölről, édes, sós savanyú. Leginkább savanyút. Hova fér ebbe az alig 45 kilós nőbe, rejtély.
Töltött káposzta, krémesek hada, egy egész karton sütemény, chips, pizzás ropi, szőlő, hordónyi savanyú káposzta. Ejjha, ez a teremtmény bír enni.
Kicsit hányós, émelygős is, fáradékony. De leginkább zabálós. Még éjjel is. Éjjel és nappal. Fogorvosnak készül, tehát a latint állandón nyomatja. Iszkunbilisz mubílisz, semmit nem értek, mondja csak. Haszumundusz purundusz, jó, ráhagyom. Csak egyen.
Ha orvosnál jár, előbb érti a diagnózist, mint az felállítaná, hiszen érti az elejtett szavakat, odavetett megjegyzéseket. És hát érzéke is van hozzá, jó orvos lesz belőle.
Tegnap rutin vizsgálaton volt, meg genetikán. Családjukban van egy öröklődő betgség. Felült a hajnali buszra, 4.50 fitten, jó kilónyi kajával megrakva útnak indult. Férj és ötéves gyerek még békésen alvódtak.
Délután már nem akart buszozni, szólt menjenek érte. Férj tartotta a kagylót, és ennyit mondott. Atya, atya.
Jót nem jelenthet, ezt én is értem, jobban, mint a latint. Persze Ő már értette a latin kotyvalékból. Elejtett félszavakból, baj van, nincs szívhang.
Orvos ebédelni ment, ő várakozott. Érezvén és tudván már egy nem dobogó kis lelket hordoz magában. Délutánra diagnosztizáltak, referenciáztak, megmondtak.
Másnap abortutisz mentutisz.
Ő nem jött el hozzám. Vártam pedig savanyú káposztával, töltött hússal, finom májjal, egészségtelen, de foszfort nem tartalmazó kólával, paprikás chipsszel meg némi, kartonnyi habos babos krémessel.