–  Csaba bácsi, már nagylány vagyok. Szeretném hallani az igazságot! Már felkészültem a legrosszabbra is. Mi a…
Ezután az orvostáska tapintatos kattanással záródott. Csaba bácsi Egyke Erzsikére nézett.

Aggodalom

Lábujjhegyen járt a suttogás. A beteg vonzotta a csendet, amit csak a varjak nem tartottak tiszteletben a ház előtt álló foltos platánfán.
Megváltó csengő szó. Szinte sikoltott a némaságba, szívünkbe dobbant.
Csaba doktor érkezett.
– A beteg? – és sietve ment a nyikorgó falépcsőn az emeletre Egyke Erzsikéhez.
Ránéztem az anyára. Kezeit tördelte, majd idegesen a szája elé kapta, mintha meg akarná enni.
– Istenem! Istenem! Szegény gyerek.
Az apa tartotta magát és nyugtatta feleségét, gyengéden átkarolva.
– Jobb lesz így. Hidd el! Meg kell tudnia.
– Igen, de miért ne tőlünk hallja a hírt? – kérdezte az anya.
A szobából mondatok szöktek a kulcslyukon át.
–  Csaba bácsi, már nagylány vagyok. Szeretném hallani az igazságot! Már felkészültem a legrosszabbra is. Mi a…
Ezután az orvostáska tapintatos kattanással záródott. Csaba bácsi Egyke Erzsikére nézett.
– Még sok mindent kéne bepótolnom! – hüppögött Erzsike.
– Erzsike, a vizsgálati eredményeid alapján azt kell mondanom... Nem is tudom, hogyan kezdjem el – és megfogta Egyke Erzsike kezét.
– Légy erős!  Hétfőn már mehetsz a suliba.
– Kár.. kaár, károgott az egyik tiszteletlen varjú.
– Ó, nem! – kiáltott fel Egyke Erzsike.
– Jézus segíts! – sikoltott az anya és elalélt.
Csak az apa tartotta magát.