Tudod mi volt számomra a meglepő? A madarak vidám csicsergése! Télen nem igazán hallasz vidám madárdalt, a varjú károgásán kívül. Bár még nem rügyeznek a fák, a rajtuk tanyázó madarak trilláját élvezet hallgatni! Ők is tudják, érzik, hamarosan több élelem jut nekik. És itt lesz a fiókák kiköltésének az ideje is. Kezdődik a tavaszi zsongás!

Mese a párnámnak...

Este van. Jótékony csend telepedett a városra. Ölellek már. Ez a jel. Jel, hogy itt az esti mesém ideje.
Először elmondom neked, esti sétám élményét. Az elmúlt napokban még hideg szél fütyült. Ma lágy, tavaszi szellő simította az arcomat. Tartottam boldogan, had cirógasson, pedig szemerkélt az eső. Nem zavart, még annak is örültem, hiszen itt a Tavasz, a Kikelet! A kertekben már nyílnak a kora tavaszi virágok. Rózsaszín, fehér, sárga foltokban pompáznak. Tudod mi volt számomra a meglepő? A madarak vidám csicsergése! Télen nem igazán hallasz vidám madárdalt, a varjú károgásán kívül. Bár még nem rügyeznek a fák, a rajtuk tanyázó madarak trilláját élvezet hallgatni! Ők is tudják, érzik, hamarosan több élelem jut nekik. És itt lesz a fiókák kiköltésének az ideje is. Kezdődik a tavaszi zsongás! Érzi ezt minden élőlény, hiszen a Tavasz az újraébredés, a termékenység évszaka! Tudod mit? Mai mesém az évszakokról fog szólni... röviden. Ahhoz viszont visszautazunk időben a gyermekkorba. A kertbe a kedvenc meggyfámhoz. Erre a fára másztam fel, és élveztem oly sokszor jótékony takarását a lombjának. Az ágain fekve sziesztáztam, ábrándoztam, vagy éppen lestem a kék égbolton a felhőket. Tudod, milyen izgalmas alakzatot ölt néha egy-egy felhő? Ó, de régen volt, és milyen gyönyörű! Boldog voltam, hiszen olyan csodás terveket szőttem ott fenn a fán! Az a fa volt az én "birodalmam". Az a fa volt a "mesefa"! Igen, mert gyönyörű órákat töltöttem ott. A lombok közt szőtt álmok nem váltak valóra. Bár még nincs veszve semmi, hiszen a remény hal meg utoljára... Igen, a gyermekkor, de szép is tud lenni! Az utcánkban kilenc ház volt. Mi, gyerekek összetartottunk. A mi feladatunk volt az utca tisztán tartása is. Mindig segítettünk egymásnak. Ebben nincs semmi móka, csak az odafigyelés, a másik szeretete. No meg együtt könnyebben és gyorsabban ment a munka "nemszeretem" része. Tavasztól télig volt feladatunk. Tavasszal, amikor a természet újraéledt, bizony éledt, és kinőtt a gaz is! Ezeket kellett kigyomlálni. Nyáron, a gyomlálás után a járda és kocsiút felsöprése után volt egy kis móka. Tudod, a söprögetéssel hatalmas port vertünk fel, tehát fel kellett locsolni. Volt az udvarunkban egy, az esővizet felfogó nagy, föld alatti tartály. Innen merítettük a vizet és cipeltük a locsolókannákkal az utcára. Gondolhatod, nem csak az utca lett vizes! Egymást is megöntöztük rendesen! Ősszel, a faleveleket kellett takarítani... azt a hancúrt! Mikor összegereblyéztük a leveleket, hatalmas vesszőkosárba szedtük. Hova kellett vinni, már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy engem, a legkisebbet bele tettek a kosárba, a levél halom tetejére. Így cipeltek egy darabig. A többiek irigyeltek és akkor jött a haddelhadd! Kiborult az összes falevél és a halomra és persze egymásra "ugrálva" játszottuk a kicsi rakás nagyot kívánt!  Sokáig tartott az őszi falevél összetakarítása! Télen, ha a járda már tiszta volt, jöhetett a játék, amit a hóban lehet művelni! Dúlt ott hócsata, hemperegtünk a hóban, szánkóztunk. A nagyobbak hóembert építettek.  Azt szerettem, ha nagyon hideg volt és a hó egyenletesen fagyott rá az útra! Tudod, miért szerettem? Imádtam korcsolyázni! Ilyenkor felcsatoltuk a korikat, és huss! Már a város másik felén voltunk. Nagyon régen volt korcsolya a lábamon... utoljára akkor, amikor a fiam született. Ám az egy másik történet! Látod, volt egy-egy rövid történet mind a négy évszakról, ami a téli élményekkel zárult. Akkor is és most is, a Tél után újra a Tavasz, az újraéledés következik. Most álmodjunk arról, hogy a lágy tavaszi szellő ringat minket álomba. És álmodjunk tovább a virágok bódító illatáról....  a szerelemről... Jó éjszakát mindenkinek!