Vass Tibor: Másfelé figyelő, Van olyan, hogy házajáró lélek - két vers

"...A barátom, aki autóbalesetet szenvedett,
nem tudom, mit reggelizett.
Evett-e egyáltalán, mielőtt letakarták azzal a vastag nejlonnal,
ami alól kilógott a cipője.
Megismertem a cipőjét az újságban közölt fényképeken.
A nejlon olyannak tűnt, mint a tófólia,
a némakacsáimnak ástam gödröt és tófóliáztam,
akkor fogtam a nejlont..."

Vass Tibor két verse

Vass Tibor

Másfelé figyelő

Pezsgő-
tablettákkal iszom a szénsavmentes ásványvizet, szelet
ne csináljon folyton. A szelet
kenyér, amit reggelire eszek, hétmagvas. Fahéjas a tea
hozzá mostantól és repcemézzel csurgatott.

El ne szóljam magam, figyelek
az egészségesebb életmódra, hogy nagyobb esélyem legyen
tovább életben maradni.

Rohamokban jön rám az életmódra figyelés.

A barátom, aki autóbalesetet szenvedett,
nem tudom, mit reggelizett.
Evett-e egyáltalán, mielőtt letakarták azzal a vastag nejlonnal,
ami alól kilógott a cipője.
Megismertem a cipőjét az újságban közölt fényképeken.
A nejlon olyannak tűnt, mint a tófólia,
a némakacsáimnak ástam gödröt és tófóliáztam,
akkor fogtam a nejlont.

Fogja a nejlont az emberfóliázó, és letakar.
Vajon a rohammentő melyik részében tartja a letakaró ember a fóliát.
A tófóliát én a kisházban tartottam,
a bal sarokban.

Valahányszor beérek a faluba,
nem is kell beérnem, elmenni a helyszín előtt,
már lefelé a lejtőn, ami a faluba vezet,
pezsgőtabletták jutnak eszembe, ásványvíz,
a hétmagvas kenyér és a szörnyhalál,
a másfelé figyelő barátom.

A test, ahogy fekszik az úton, fekvése irányát tudom,
meg a vitaminokét.
A faluból kifelé menet elmúlik a rossz érzésem.
Ha más irányból utazom keresztül,
eszembe nem jut az egész.

Az otthonom irányába kellene tehát jönnöm folyton,
nem érdekelne, hogy kerülök oda,
ahonnan épp hazafelé tartok,
csak a tartás lenne 
haza,

eszemben kacsán, mézen kívül
nem sok járna
más.

Van olyan, hogy házajáró lélek

Az a rejtélyes szag a fűtetlen előszobában,
biztos csak azért, hogy érezzem,
bizonyos szagok biztos csak önmagukért valók,
nem lényegi kérdés számukra,
hogy érzi-e őket valaki, teszem azt én,

az a szag értem olyan, az érzésemért, az érzésemre gyúr,

a fagyasztott tészta szagához tudnám hasonlítani,
van olyan, hogy fagyasztott tészta,
és van fagyasztott tésztaszag,

van a fűtetlen előszoba, s a rejtély, olyan biztos csak
évente egyszer kerül előtérbe közel egy hónapig,

évente egyszer közel egy hónapig
járok ebben az előszobában,
olyan előfordul, hogy naponta,

valaki és valami előterébe kerülök szinte egyszerre
évente egyszer,
közel egy hónapig
itt kell levetnem cipőt, kabátot, sálat,

tehát tél van
és olyan rejtélyes a fagyott tésztaszag, nem mintha
hazajárnék.

Szinte szaggat, úgy fáj, ha otthon olyan van,
hogy felrémlik a szag,
egyszerre nagyon tud hiányozni
és egyszerre nagyon nem.

A nő, aki fogad, meleg
tésztaszagot áraszt a nappaliban. Amikor kinyitja
a száját és elkezd beszélni,
érezhetően hűvösebb tésztaszag árad.

Szeretem a meleg tésztaszagát,
de inkább a rejtélyt,
hogy amikor beszéltetem és közel hajolok hozzá,
miért érzem mégis egyre hidegebbnek, néha miért
egészen fagyosnak,

s amikor a szánk majdhogynem összeér,
miért lehet hamarosan olyan szaga a nyelvemnek,
mintha jéghez fagyása után
egy hirtelen elszakadó mozdulattól többhelyütt
vérzett volna fel.

Olyan idétlen lehetek, teszem azt, én,
amikor a nyelvem szagolgatom,
még jó, hogy a nő nem látja, elbújik az ölelésemben,

nem csókolom olyan gyakran, hogy inkább a meleget érzezzem,
már félek attól is, hogy ismét kitapintom
a lakás leghidegebb pontját, ami a nő derekán van,
egyetlen, olyan féltenyérnyi hely.

Nem lényegi kérdés,
önmagáért való
hidegségről van-e szó,
maradjunk inkább a szagoknál, biztos
csak a fűtetlen helyiség teszi, sapka, sál, a vanolyan,
hogy náluk maradnék,
teszem azt
én. 

A Spanyol birodalom ötödik születésnapja - interjú Vass Tiborral