Leiter Jakab és társai - Nevető Democritus 4.

A dolog pedig úgy történt, hogy Párizsban neves esemény zajlott: hőlégballonos utazás, ami 1863-ban bizony nagy szenzáció volt. Ágai lapja, a Magyar Sajtó is eredeti párizsi tudósításban számolt be az esetről. Mégpedig úgy, hogy a párizsi tudósítást Ágai Adolf készítette – Pesten – az előző napi bécsi újságokból.

Leiter Jakab és társai

    Érdekes dolog ez: a nagy tanároknak ritkán vannak nagy tanítványaik. Néha előfordul: Pázmány Péter mellett felnőtt a költő Zrínyi Miklós, s most nehéz eldönteni, melyikük volt nagyobb művésze a barokknak. Sík Sándor, a papköltő mellett felnőtt Radnóti Miklós. De az ilyen találkozások ritkák.
    Arany János tanítványai közül általában csak kettőt szokás emlegetni: Tolnai Lajost és Ágai Adolfot. A maguk korában mindketten neves írók voltak (az utóbbi kiváló újságíró is). De ma bizony alig ismerik őket.
    Annál híresebb azonban Ágai Adolf egyik alakja, akit sokkal többen ismernek, mint ahányan tudják, ki is teremtette. A híres-nevezetes Leiter Jakab-ról beszélek. De írhatnám egybe is, kis kezdőbetűvel, így, leiterjakab. Mert köznév lett belőle. Leiterjakab-nak nevezik ugyanis a jelentősebb fordítói tévedéseket.
   A dolog pedig úgy történt, hogy Párizsban neves esemény zajlott: hőlégballonos utazás, ami 1863-ban bizony nagy szenzáció volt. Ágai lapja, a Magyar Sajtó is eredeti párizsi tudósításban számolt be az esetről. Mégpedig úgy, hogy a párizsi tudósítást Ágai Adolf készítette – Pesten – az előző napi bécsi újságokból.
    Ágai ebben a nevezetes cikkében adta a párizsi léghajó egyik utasának szájába a következő mondatot: Fel, fel, olyan magasra akarunk szállani, mint Leiter Jakab!
    Másnap aztán a pesti utca tele volt a kérdéssel: ki lehet ez a sose hallott léghajós, aki már korábban olyan nagyon magasra szállott?
    S ekkor derült ki, mindenki meghökkenésére, hogy biz az eredeti, német szövegben még Jacob’s Leiter, azaz Jákob lajtorjája (létrája) állt (amely a Bibliában tudnivalóan a földtől egész az égig ér), csak az a fránya német nagybetű, amivel a főneveket kezdik, bizony megzavarta a kapkodva dolgozó fordítót, s így lett tulajdonnév a létrából…
    Ágai azt állította, hogy szándékos tréfának szánta. Ezt azonban már a kortársai se nagyon hitték el neki. Nem nevettek a szemébe, csak csendesen elmosolyodtak…
    De Ágai Adolfnak, aki mellesleg szép visszaemlékezést írt Aranyról, nem a Leiter Jakab az egyetlen botránya. Van egy mulatságos, zeneelméleti fordítói találmánya is. Mellesleg erről is azt állította később, hogy szándékos volt.
    Egy zenei lexikon néhány szócikkének fordítását sózták a nyakába, németről persze, mert köztudomású volt, hogy szinte második anyanyelve a német. S mivel a dologhoz nem volt kedve, a határidő meg sürgetett, s mert – állítólag – meg akarta tréfálni a szerkesztőt, az egyik szócikkben a Generalbass német szakkifejezést, amely a legmélyebb basszushangot jelenti, szépen lefordította magyarra. Mégpedig így: tábornoki alhang.
    Hogy aztán mint esett meg, hogy a szerkesztő szeme elsiklott felette, vagy meg se nézte, vagy – netán – fogalma se volt, hogy miről is van szó, nem tudni. Azt se, hogy volt lehetséges, hogy se kontrollszerkesztő, se lektor, se senki nem fedezte föl. A lényeg, hogy meg is jelent Ágai – zenészek között azóta is emlegetett – tréfája, a tábornoki alhang. Olvasható ma is az 1878-ban megjelent Zenelexikonban. Tóth Béla ezt is kigyűjtötte Szájrul szájra című munkájában. Igaza volt. Mosolyogni ma is éppoly jól lehet rajta. Ha tehát mostantól jó mély basszus énekhangot hallunk, jusson eszünkbe: ez a tábornoki alhang!

Dr Bárdos József