"Vikrama-széna leakasztotta a vén fáról a hullát, vállára dobta (mert ez több mint szimultán – és szövevényes történet), majd a kolduló szerzetes parancsára elindult vele, miközben a hullát megszálló szellem rákezdet a mesére..."Nagy Zopán tündérmese montázsa. 

"ahogy a húgod mondtaláttalak én is hosszú barnahajad hogy’ csapod hátrahegedülés közben a dallam ritmusára karcsú testedhogyan remeg a hangszerrelpáros ütemben összesimulva –"– Simándi Ágnes versei. 

  "Kirándulni indultunk a Ladával, engedtem, hogy a gyerekeim vezessenek, és az öregek otthonában kötöttünk ki. Büszkén vonultam be, feltornyozott hajjal, sujtásos kosztümben. A ruhámat azonnal levágták térdig, a hajam meg tarkopaszra, a tetvek miatt. Ti, kiknek van önbizalma, nékem páros számú jázmint hozzatok."Szőcs Petra versei.  

 
 "A férfi kimegy.
Hosszú, száraz köd.
Guruló gesztenyék emléke.
Homályba borul a város, hogy rendezze adósságait.
A fák intim monológba kezdenek, s az út elhalkul.
A férfi gondolatban sírni kezd."
- Kabai Márton írása.
 

   Az asszony szikkadt kenyerét röstellve kínálja:    Jöjjön, ennyi maradt, nékem a héj is elég. Benn – valahol – meleg árad, s mintha a múlt muzsikálna,    Szívében zene szól, orgona, Bach-töredék.   

 De nem lehet elölniA szent örök-tüzet;Ha vak füst fojtaná,Ha vész fullasztaná:Új lángvillámot vet;S viszem harcizajba,A visszás vad morajbaSzikrázó lelkemet! 

   Sose forduljon kedved telelőre, emeld a Teremtőre poharad! Szava szemérmesen csak azt jelenti, hogy emberként is tanulhatsz szeretni.   

   "Jöhet még jó is? Jöhet ezután? Körhinta-nyarak Esztergom fölött?"Csoóri Sándor: Esztergomi elégia   

 Illatod néha a szélbe belekap, és húzna is át a határon – ilyenkor kapaszkodok, az Isten háta mögül nézem hazámat.  

"És igen, tudtam, bár tavasz van,      Szeszélyes, lányos április,E napsütötte, csalfa fagyban      Fázott már annyi másik is.Gróftemetésen állni pénzér’      Némi prüszkölést tán megér,Vármegyeházi, cifra népség      Tolong majd újabb versemér’."  

„Kedvelt témám elsősorban a szerelem, de nem a „rózsaszínfelhős-szerelem”, sokkal inkább a férfi-nő egységnek a mibenlétét, a testi szerelmet igyekszem hűen ábrázolni – női szemmel. Mivel édesapámat sosem láttam, hiányát is versben próbálom feldolgozni.” – vallja magáról Halmi Bettina, akinek verseit fiatal, most induló szerzőket bemutató rovatunkban olvashatják.
 

A START-pisztoly rovatunkban fiatal, húsz év alatti szerzőket és írásaikat ismerhet meg a közönség. A bemutatkozó szerzők tehát pályájuk elején állnak, néhányan talán már tudják róluk, hogy alkotnak, sőt ismerik is műveiket közvetlen környezetükben, vagy talán senki nem is sejti, hogy írással próbálkoznak. Most itt a remek alkalom, hogy a szélesebb közönség is olvashassa műveiteket. A fórumok nyitottak, lehet hozzászólni, dicsérni, segítni, tanácsot adni, lelkesülni. Bemutatkozó szerzőnk a 16 éves Fodor Boglárka.
 

Megnyíljon az égnek kékes mása,
Szálljon áldás nagy magyar hazámra!

   Gyanakvó völgyek, ködbe vesző hölgyek;bizalom kint se, bent se, csak ezekaz iszapszagú, hegedűtokszagú hetek –a légkondicionált igéknek milyen szaga lehet?  

Decemberi vers
 
az akciós kinai izzósor nem világit,
a karácsonyi pontyot megszánod,
a fürdőkádba dobod, kopott szürke
égből hó szitál, az angyalt várod

talán, legalábbis valami magasztos
pillanatot, egy konyakot megiszol,
végül is ünnep van, aztán mint egy
megszeppent betlehemi király a kisded 
előtt, egész nap úgy ácsorogsz 

  "A lány, lila zászlóként fenn lebeg   és talán csak arra gondol, ami a kép   hátterében áll, a halvány-rózsaszín  templomra, ahol majd a pap   (vagy rabbi – ez a kép szempontjából egyremegy)   ezzel a fiúval összeadja. Jóllehet   azt inkább a vérvörös  abroszra tett üveg bor és a még eltöretlen   pohár képzete csalogatja.   Két ember, aki még hisz a csodában,   ami nem más, mint egy önfeledt pillanat   a teremtett világ rejtelmes sűrűjében."Az Irodalmi Jelen költészeti díját 2009-ben Gömöri György kapta "A számüzetés kertje" című kötetéért. Három versét olvashatják. 

ahogy agyszöveteidet a zene szelleme éles és elviselhetetlen tűi mint a bakelit lemezre ráhajló merev mozgású kar halkan ránduló kattanása aztán a néma sávon futó hangszedő hirtelen irányváltoztatással ráfordul a spirálisan barázdált körökre karcolja újra körbe körbejárva elő a belepréselt zenét ez maga fényt vetett az időre