Lövészárkok mentén szerveződik-e az irodalom? Hogyan kerül a Márai-program könyvlistájára a FISZ-elnök kötete, aki maga is döntéshozó az ügyben? Mikor húzza fel focista módra egy költő a pólóját? Videónkból mindez kiderül.
 

Szabó T. Anna költővel, a csöngei irodalmi tábor egyik előadójával beszélgettünk a hit elbizonytalanodásáról, az anyaság költészetre gyakorolt hatásáról, a könnyűzene és a líra kapcsolatáról, illetve a Villany című kötetének egyik erőteljes hangvételű kritikájáról.

Nappal számokkal dolgozik egy irodában, este tollat ragad, és újabban erotikus verseket is ír. Indulásáról, köteteiről, a titokzatos fekete folyóról kérdeztük a több díjjal elismert fiatal közgazdász-költőt.
 Kapcsolódó anyag: Bálint Tamás versei

A szegedi Grand Café programszervezőjével beszélgettünk a hirtelen zárás és újranyitás hátteréről, az ott formálódó szubkultúráról, sikerről és botrányról.
Korábbi írás: a Grand Café bezárásáról
 

A tervek szerint ősszel mutatják be Az ember tragédiája több mint húsz évig készült rajzfilmváltozatát, s ez várhatóan egybeesik majd az alkotó közelgő 70. születésnapjával. Beszélgetésünk során visszanyúltunk a kezdeteknél is korábbi kezdethez.
 
 

Az első kötetének megjelenése előtt álló 22 éves prózaíróval beszélgettünk a pályakezdésről, a példaképekről, a vízről és a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör elnökeként szerzett tapasztalatairól.
 
 
 

A húsevő című regény szerzőjét kérdeztük az írónői szerep előnyeiről, hátrányairól, Egy perccel tovább című színdarabjáról és arról, hogyan lehet egy könnyűzenei fesztiválra becsempészni a költészetet. 
 

Jánosi Eszterrel, a Gátéri Összművészeti Ifjúsági Tábor szervezőjével beszélgettünk arról, miért fontos a fiatalok számára a különböző művészeti ágakat egymással párbeszédképes területekként bemutatni, milyen önerőből tábort szervezni, és mit tehetnek fiatal tehetségek egymásért. 
 

​​​​​​​A prózaírók rendszerváltás utáni helyzetéről, a magyar kultúrafinanszírozásról, a rajongókról, a cetlik és a naplók megsemmisítéséhez kapcsolódó kafkai frusztrációról beszéltünk a Nyugalom című regény szerzőjével.

 
Hogy ma elfogadná-e a szakma, az a szakmát minősíti. Szerintem észre sem venné. Puha, párducléptekkel közlekedő írókat udvarolnak körül, ő meg egy bivaly volt. Azt mondanák rá, elavult az a költői szerepfelfogás, amivel ő rendelkezett, sötétség uralkodik nála, és hagyja a társadalmat saját mocsarában fuldokolni. 

Máskor az ingét odaadta, ha valakinek szüksége volt rá; tudott tombolni, rombolni, de alapjában véve elviselhetően agresszív, alapvetően kedves és sérülékeny ember volt. Tapintatlanul egyenes és őszinte. Bele a másik homlokába, a szeme közé, és nem érdekelte, hogy ezzel milyen érzékenységet sért.

Mi az, hogy „sikerül lelassulnia”? Az ilyen alkotói létnek (s magának az alkotói létnek eleve) a pulzálás a természete. Olyan belső ritmus szerint, amiben nem a veszélyérzet aktuális mértéke diktál, hanem az éppen megélt állapot formai-nyelvi-képi alakulása. Iszonyatos kegyelmi állapotok ezek, átélésük nem a lét fenntarthatósága „céljából” értelmes; a születendő mű megformálása, életre segítése kényszerít ki minden cselekvést. Isten a maga képére formálta az embert, de nem magából. Az ember csak magából adhat, ha a létezésbe új létezőt helyez.

 
Hogyan nem jut(ott) soha eszembe Szervácot olvasva, hogy J. A. leszármazottja volna? Ha már előd, akkor inkább Ladányi, és némely Baranyi Ferenc a hetvenes évekből. Miközben Szervác keserű hangszerelése forradalmi. A hetvenes-nyolcvanas években kifejezetten ellenjavallt a forradalmi hang, ha ma élne, amikor szinte a hajnalok is forradalmiak, ha ma jönne ezen a sávon, elfogadná a szakma?
 

 
Szervác teljesen őszinte volt a verseiben, a hétköznapi életben is. Nem számolt a következményekkel. A tehetségéért azért elfogadták, kitüntették. De tudták, hogy nem fog beállni a sorba, nem is legitimált semmit a rendszerből. Közben pusztította magát.

Márkus András az erdélyi irodalmi élet egyik legbotrányosabb figurája. Szemtelen, odamondó hang jellemzi mind versben, mind prózában. Az olvasóközönséget megosztó szerző. A 82. Budapesti Ünnepi Könyvhéten legújabb verseskötetét, A kolozsvári orgiát dedikálta, ezt megelőzően pedig Kolozsváron lépett fel a Fiatal Írók Felolvasóestjén.

A 82. Ünnepi Könyvhéten Payer Imre beszélt a fiatal írók lehetőségeiről, az újkomolyságról, a vámpír módra életre keltett nyelvről és a rohadt almából fakadó ihletről. Sári Júlia interjúja.
 

Ferenczi György énekessel, a Rackajam frontemberével beszélgettünk Petőfi verseinek aktualitásáról, a kortárs költészetről, líra és könnyűzene kapcsolatáról. Boldog Zoltán videóinterjúja. 

A 82. Ünnepi Könyvhéten Balogh Endrét, a József Attila Kör elnökét kérdeztük legújabb kiadványaikról és rendezvényeikről és arról, hogy miért lehet jó Török Zolival biciklizni.
 
 

A 82. Könyvhéten Simon Mártonnal beszélgettünk a kínálatról, a félmeztelen költőről, a versekkel való csajozásról és az új ars poeticáról. Boldog Zoltán kérdezte a szerzőt.

Szécsi Noémi legújabb regénye, a Nyughatatlanok az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Beszélgetésünkben szó esett a marginalizált emigránsokról, előkerültek kísértetek, és nem hagytuk ki az asztaltáncoltatást sem. Az írónő bevallotta, hogy valamiféle „újromantikus” regényt akart írni, mert szerinte a cinizmus és az irónia nagyon kiüresedett, az olvasók patetikus dolgokra vágynak.