„Ha ez a regény ásvány lenne, obszidián lenne, ha állat, csörgőkígyó, ha ital, ír kávé lenne, ha ruha, kocsma cserzette bőrkabát, ha jármű, vigyorgó hűtőrácsú fagylaltos kocsi. Azon túl, hogy minden érzékre hat, a sorokon néha átsejlik a háttérben fújtató punk is, aki a pörgés ellenére betartja saját szabályait.” – Berka Attila apokalipszisregényét Rimóczi László olvasta, és írt róla nekünk.

„Cselenyák olyan frissességgel, együttérzéssel és derűvel ír ezekről az évekről, mintha mindig ott élt volna Arany mellett, mintha ő is az egyik barátja lett volna.” – A kétszáz éve született költő életéről szóló regényt Gáspár Ferenc ismerteti.

Az események „az összefüggő történetek végtelen mátrixát” alkotják, ami nemcsak a címadó novellára vonatkozik, hanem valamennyire ebben a könyvben. Sőt azok egymással is dialogizálnak, így a kötet a valóságot igyekszik imitálni, ahol a történetek „egyetlen nagy, folyamatosan növekvő, szélsebesen táguló, határtalan univerzummá kapcsolódnak össze”. – Haklik Norbert novelláskötetét Dominka Ede vette górcső alá.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es októberi ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

„Mondhatnám, Augusto de Campos Pound késő modern költészetének hagyományát Derridát idéző, dekonstrukcióra emlékeztető módon vitte tovább. Ókori példával élve nem a görögséghez, hanem az egyiptomi hieroglifákhoz áll közel ez a nyelvi szemlélet.” – A Hangszóképverseket Payer Imre mutatja be.

„Ezáltal olyan szövegközi tér keletkezik, amelyben az időbeliség a felnőttség tapasztalatával felvértezve a gyermek nézőpontján keresztül nyilatkozhat meg, s így – akárcsak korábbi műveiben – lehetőség adódik többek között a mágikus realizmusra jellemző misztikus vonások kibontakozására.” – Muhel Gábor ismerteti Dragomán György Oroszlánkórus című művét.

„A pozitív végkicsengés külön erénye e vékony kis kötetnek, azonkívül, hogy nem akar több lenni, mint ami: egy kapcsolat történetének mauzóleuma. Ömlengés helyett mértéktartást, halálvágy helyett életszerű fájdalmat, mélyenszántó gondolatok helyett hangulatokat, tehetetlenség helyett útkeresést találunk a versekben.” – Hevesi Judit verseskötetét Kárpáti Zsuzsa veszi szemügyre.

„Van, amikor egy szöveg intenzitása a létezés mélyebb és magasabb extatikus megéléséhez juttat, ám van, amikor azt vesszük észre, hogy Ebedli a kezdőkörben driblizik, és azt sem tudja, merre van a kapu, a közönség meg ettől függetlenül ünnepli.” – Lackfi János és Vörös István slágerszövegeket parafrazáló kötetéről Krausz Tivadar elmélkedett.

„Túl sokszor nem merítkezem meg ebben a bűzös, fortyogó üstben, az biztos. Nem az a könyv lesz, amit néha felütök, ha jó versekre vágyom, pedig jó néhány ilyet rejt. Üsse fel a halál. Arról szól.” – Sajó László verskötetében Simon Adri evezett ki a nyílt vízre.

„Olyan kötetet vehetünk a kezünkbe, amely olvastatja magát, s érdemes megfigyelni azt, hogy a szerző finom szociológiai megfigyelései hogyan csapnak át karikatúrába, paródiába, szatírába, görbe tükörrel bemutatandó a könyvet is inspiráló közösséget.” – Muszka Sándor A lusta dög című könyvét Molnár Dávid elemzi.

„Lélektanilag igen hiteles a szöuli kisfiú betörésének, alattvalóvá züllesztésének rajza. A mesélőt harminc év múltán is felkavarják a történtek. Filozófiai mélységű elemzés az abszolút hatalom világáról.” – Yi Mun-yol diktatúraregényét Rimóczi László elemzi.

„A Köd előttem, köd utánam tanulságos történet, betekintést ad egy olyan élethelyzet kulisszái mögé, amiről nap mint nap hallani a televízióban, s tele van vele az internet. A felszínen mindenki ért hozzá valamennyire, vagy legalábbis a látottak-hallottak alapján van elképzelése a kábítószer-kereskedelemről. Mégis, csak akkor üt igazán nagy erővel egy ilyen történet, ha személyessé válik.” – Varga Bence regényét Kadlót Niki elemzi.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es szeptemberi ajánlója három kategóriában.

„Ha akar, és ha akarjuk, ez a fiktív univerzum elgondolkodtathat minket arról, hogy mi is a különbség az általunk jól ismert társadalom és az itt megjelenő, rasszista diszkriminációra és kizsákmányolásra épülő berendezkedés (és ennek elfogadása) között.” – Ben H. Winters Földalatti légitársaságát Bene Adrián olvasta és írt róla nekünk.

„A költő mindenesetre főpapja és egyszemélyes gyülekezete is ennek a kollázsoló/montázsoló igyekezetnek, és semmi jel nem mutat arra, hogy a jövőben be szeretné fejezni ez irányú aktivitását.” – Debreczeny György Fáj is meg nem is című kötetében Boldogh Dezső tett szellemi sétát.

„Itt aztán nyílt lánggal lép benzinraktárba a szerző. Mert a könyv harmadik, filmeket szakszerűen kiveséző részének – mi tagadás: abszolút negatív – főhőse Jancsó Miklós.” Deák-Sárosi László filmretorikai könyvét Hudy Árpád ismerteti.

„A konzumálódott, technicizálódott közeg következménye mindez? Generációs tapasztalat? Önimádó terméketlenség, beképzelt és frusztrált pusztításvágy? Vagy hitelesen végiggondolt kortapasztalat?” Szaniszló Judit digitális naplóját Payer Imre elemzi.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es augusztusi ajánlója alfabetikus sorrendben

„…kötelező olvasmánnyá tenném hittanórára meg erkölcstanra gimnazistáknak. (…) Horváth Gergely stílusa pont olyan, amilyet minden tizenhat éves kíván magának egy hajnalig tartó világmegváltó beszélgetés során.” Juhász Kristóf melegen ajánlja a könyvet, de hevesen vitatkozik is vele.

„Akinek valódi, megcsontosodott egyénisége van, az nem szófogadó. A főszereplő helyenként bicskanyitogató és irritálóan nyegle stílusa ellenére a könyv bizonyos tekintetben egyszerre preventív és középútkereső. Filmszerű és tabudöntögető.” – Bódi Péter könyvéről Rimóczi László írt.