Új regénye jelent meg magyarul a világhírű svéd írónak, Per Olov Enquistnek. Valójában az Egy másik élet „javított kiadásáról” van szó: Enquist egy évtizedek óta halogatott, megkerült, elásott magánéleti téma megírására szánta el magát. – Laik Eszter kritikája arról, hogy miként sikerült a múlt titkainak feldolgozása.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es februári ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

„Erdős Virág költészetét nemcsak a szókimondó, kemény rendszerkritika, hanem az elementáris, éjfélsúlyos, szarkasztikus és blaszfémikus humor is átszövi. Egyszerre játékos és komoly, sőt komor; egyszerre desszert és a tányér szélére diszkréten kitolt mócsing; egyszerre gyermeki és véglegesen, visszavonhatatlanul felnőtt. Akit már nem lehet átverni, megvezetni, megalázni és megszomorítani többé.” – A Hátrahagyott versekben Simon Adri indult szellemi kalandtúrára.

„Mint oly sokan, ő is számol és küzd az idővel. Munkál ebben némi rejtett keserűség, de a sors elfogadásának mozzanata is. Nem harcol a végzettel, hanem megkísérli a méltó létezést – életben és irodalomban egyaránt.” – Csontos János verskötetét Bakonyi István mutatja be.

„Miközben két pohárcsilingelés között alkalmasint földrengető kinyilatkoztatások hangzanak el – mégsem borul sem asztal, sem pohár, elvégre kultúremberek volnánk, vagy mifene. Szörényi László egyik legnagyobb élő mestere ennek a súlyos könnyedségnek, vagy könnyed súlyosságnak.” – Szörényi László Arany János évében című kötetét Juhász Kristóf vette a szárnyai alá.

„A Szentek hétköznapi csodáiban egyből a mennyek birodalmában találjuk magunkat, ami az érdekesség kedvéért nem szikrázó, giccses felhőkavalkád, hanem gigantikus üvegkocka, lebegő menny-kontinens, szürreális színpad, mintha egy Salvador Dalí-festményben sétálnánk.” – Szappanos Gábor kisregényét Rimóczi László elemzi.

„A nevetés, a kinevettetés nemcsak megsemmisíti az ostoba és embertelen hatalmi rendszert, hanem azáltal, hogy megfosztja félelmetességétől, »humanizálja« azt, familiáris vonásokkal ruházza fel, és ezáltal megerősíti, konzerválja.” – Dan Lungu Tyúkok a mennyben című könyvét Bene Adrián ismerteti.

„Mit lehetne itt felderíteni? A felfoghatatlant? Hogy egy váratlan villanásban eltűnt egy egész lóversenyfutam, épp a célba érés előtt? Hogy eltűnt egy lány ugyanakkor és ugyanúgy, egyetlen szempillantás alatt? Hogy előre megfontoltan meggyilkolták a jóságot, azzal a szándékkal, hogy azt egyszerűen jóízűen elfogyasszák? Miért? Hogyan?” – Czinki Ferenc regényét Tóth Csilla olvasta, és késztetett gondolkodásra minket is.

„A jó vers olyan, mint egy jó orgazmus – mondhatnók, mert nyersen őszinték és autentikusak Varga Melinda költeményei.” – A Sem a férfiban, sem a tájban kötetről Böszörményi Zoltán írt esszét.

Íme, az a tíz kritika, recenzió, olvasat, amelyre a legtöbbet kattintottatok (és amelyeket reményeim szerint végig is olvastatok) 2017-ben

„A kötet egy készülő világvége krónikája. A gyarló ember minden mocska és kincse terítékre kerül. Ezen a bolygón minden és mindenki pusztul, és aki azt állítja, hogy ez a világ a létező világok legjobbika, az vagy bolond, vagy perverz. Mindenesetre az élet elég hosszú haláltánc ahhoz, hogy beleférjen pár ballépés.” – Kiss Judit Ágnes A Halál milongát táncol című regénye Rimóczi Lászlót vitte táncba.

Ezeket a könyveket szerettük legjobban 2017-ben

„Ha nem volna félreérthető, úgy fogalmaznék: az Örömmévalóság az evangélium legújabb fordítása. Adaptációkísérlet. Jézus és Buddha, Nyugat és Kelet társalgásának kihallgatása.” – az Irodalmi Jelen kritikarovata Iancu Laura írásával kíván boldog karácsonyt olvasóinak és szerzőinek.

„Ahogy a kötetbéli író helyzete a felolvasás folyamán egyre kényelmetlenebb lesz a hallgatóság fokozódó ellenszenve miatt, úgy gyorsul fel a kezdeti lassúcska történetmesélés, hogy aztán szinte száguldjon, míg végül egy csattanással eléri csúcspontját.” – Muth Ágota Gizella kritikája Leena Krohn A tévedés című regényéről.

„Magával ragadó, lebilincselő, nyomokban fanyar humorral átitatott, »beteg« írás, egy ideákat vesztett, eltorzult társadalom látlelete.” – Molnár Dávid kritikája Demeter Szilárd könyvéről.

„Olyan érzése van az olvasónak, mintha a szerkesztő levágta volna a szerző nagyra törő, izgalmas álmait, megfosztva attól az extázistól, ami várt volna rá. Ez a tárgy csupán tárgy marad.” – Tóth Kinga könyvéről Nagypál István írt.

„Ennek a költészetnek nem az átfogó társadalomkép bemutatása a célja, hanem az elmélyült létreflexió. Ebben a tekintetben az olvasó feladata eldönteni, hogy az olykor szellemes írásmód képessé vált-e kreatív líranyelvvel vagy a kor fölé magasodó szemlélettel párosulni.” – Egyed Emese Paian című verskötetéről Payer Imre elmélkedett.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es decemberi ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Plasztikus létmetaforák, a téridő festményversei, modern zsoltárok a mindenségről, egzisztencialista líra a huszonegyedik században – Böszörményi Zoltán Kényszerleszállás Shannonban című verseskötete korábbi filozofikus költeményeinek kimagasló összegzése, költői madártávlat, felülnézet, rész-egész találkoztatása, lírai út a teljesség felé.

„Ezért tud a szövegvilágon kívüli dolgokra vonatkoztatás könnyelmű olvasói aktusainak pontosan azzal ellentartani a Növényolimpia, hogy benne minden megrekedés nyelvileg is motivált. A főszereplő narrációja gondoskodik róla, hogy a történetnek éppúgy ne legyen kifutása, ahogyan saját elmondott történeteinek sincs.” – Szijj Ferenc regényében Smid Róbert folytatott irodalmi mélyművelést.