Válogatás Hajdú László és Szikora Tamás műveiből.
2010. július 22.–augusztus 14.
Nádor Galéria - 1051 Budapest, József nádor tér 8.
A kiállítást csütörtökön 18 órakor Lukáts Andor színművész nyitja meg.
---
HAJDÚ László
festő
(Léva, 1938. december 17.)
1957-1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Domanovszky Endre, Kádár György, Barcsay Jenő. 1964-ben Stuttgart; München; 1971-ben Franciaország, Olaszország; 1977-ben Pocitelju (YU) Nemzetközi Művésztelep; 1965-1982 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. 1966-1969 között Derkovits-ösztöndíjas; 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját; 2003: Munkácsy Mihály-díj. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, az Art'éria Galériának. 1989-től 1991-ig a Belvedere c. művészeti folyóirat képszerkesztője. A 90-es évek elején összefoglaló igényű kiállítást rendez a budapesti Francia Intézetben, neogeometrikus sorozataiban Saint-John Perse gondolataira hivatkozva.
Ezeken a munkákon mediterrán hangulatú emlékanyagra utalnak a mértanias formák. Négyzetei nem síkgeometriai jelek, hanem kultúrhistóriai szimbólumok. A 90-es évek derekára Hajdú László festészete egyre filozofikusabbá válik. Tábláin okkerek, sárgák, szürkék különféle árnyalatai töltik ki a képmezőt. A felületet sötét, határozott vibrálások, diagonálisok, horizontális rendek tagolják. Archetipikus hangulatú munkáinak legjellemzőbb vonása a tér virtuális felosztása. Hajdú László
piktúrája mégis tartalmaz szociális vonatkozásokat, amennyiben festészetét a monetáris világ elleni halk, de határozott tiltakozásnak tekinti.
SZIKORA Tamás
festő
(Nyíregyháza, 1943. november 24.-)
1970-1976: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak, mestere: Fónyi Géza, Sarkantyu Simon. 1977-1980: Derkovits-ösztöndíj. 1985-1986: a Magyar Iparművészeti Főiskola meghívott tanára; 1990-től a szentendrei Régi Művésztelep tagja; 1992-1993: másfél évet töltött a párizsi Cité des Arts-ban a Pollock-Krasner Alapítvány támogatásával; 1992-től évente két hónapot dolgozik Párizsban, a Cité des Arts-ban; 1992: a zsűri díja a XIII. Országos Akvarell Biennálén Egerben, nagydíj a salgótarjáni 6. Egyedi Rajz Biennálén; II. díj a Nemzetközi Pasztell Biennálén Saint-Quentinben; 1994: Munkácsy-díj; 1996: másodszor is elnyerte a Pollock-Krasner Alapítvány díját; 1997: mesterkurzus a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1962-1968 között Leningrádban a kohómérnöki karon tanult. Korai munkái a lírai expresszionizmus körébe tartoznak, elsősorban Antoni Clavé hatását hordják magukon. 1982-től bontakozott ki egyéni arculata. Ceruzarajzokat készített, amelyeken először jelentek meg az illuzionisztikus téralkotással kapcsolatos kísérletei.
Több réteg egymásra ragasztásával, a papír felületének felszaggatásával készültek új grafikái. 1994-ben rátalált művészetének fő motívumára, a dobozra. Fából, hungarocellből épített installációkat. Rajzain megjelent a kopott, pusztulásra ítélt, régi fiókok motívuma. 1991-től a tér és a sík bonyolult játékát a különböző képformákkal és egyéni keretekkel tovább bonyolította.
Színei kivilágosodtak, a sárga és a fehér is megjelent, de a nagy kompozíciókon továbbra is a fa természetes színe maradt az uralkodó.
Nagy méretű, többrészes középkori és barokk oltárokra, ikonfalakra asszociáló művei a faalapra helyezett, plasztikus dobozformák és az illuzionisztikus térfestés együttes alkalmazásából születtek. A konstruktivista festményreliefek örökségét folytató művek után 1992-től a festőiség nagyobb szerepet játszik. A geometrikus motívumok között nagy levegős teret hagy. A mulandóságra utaló festésmód megbontja a geometrikus formák szilárdságát. 1998-tól a tér görbülete formálja a kiinduló doboz alakját. Szikora Tamás "talált tárgyához" időközönként régi írások, fényképek, könyvgerincek is társulnak.
Életrajzok (részletek): www.artportal.hu