A két éve elhunyt Nagy Gáspár költő felesége és gyermekei 2009. január 20-án létrehozták a Nagy Gáspár Alapítványt. Az Alapítvány emlékház kialakítását tervezi Nagy Gáspár szülőházában, amelyben emléket állít szerkesztői (HITEL folyóirat) és közéleti (Bethlen Gábor Alapítvány) munkásságának. Az emlékházat kulturális központként, alkotótáborok színhelyeként kívánja működtetni.
Az Alapítvány emléket állít Nagy Gáspár költő, író, folyóirat- és rádiós-szerkesztőnek, a magyarság hagyományaihoz, a kereszténység örök értékeihez szorosan kötődő életművének, annak érdekében, hogy az életmű a nemzeti kultúra szerves részévé, annak eleven hagyományává váljék.
Az Alapítvány e célokkal segíti a magyar irodalom és a hozzá kapcsolódó társművészetek (képző- és zeneművészet) értékeinek bemutatását, különös tekintettel a XX. század második felétől kezdődően létrejött alkotásokra. Támogatni és ösztönözni kívánja azokat a törekvéseket – határainkon belül és túl –, melyek a magyar nép történelem során felhalmozott értékeit tudatosítják, őrzik és gyarapítják.
Nagy Gáspár tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen népművelés és könyvtár szakon végezte. 1976–80 a Móra Kiadó szerkesztője. 1981-től 1985-ig a Magyar Írószövetség titkára, 1985-től a Bethlen Gábor Alapítvány titkára, 1988-tól a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségének vezetője volt. 2000-ben tagjai közé választotta a Magyar Művészeti Akadémia. József Attila-, Kossuth-, Magyar Örökség-, Prima-díjjal és számos más elismeréssel méltatott költő. Életművének fontos része volt az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzése és eszméinek képviselete. Nagy Gáspár művészete és emberi tartása a tisztesség, bátorság, tehetség egymást erősítő példája a magyar irodalomban. Több műve, köztük A Fiú naplójából (1 981) és az Öröknyár: elmúltam 9 éves (1983) című verse az 1989-es politikai rendszerváltás szellemi előkészítője. Versei miatt több folyóiratot, így az Új Forrást, Tiszatájat bezúzatták, szerkesztőit leváltották, Nagy Gáspár pedig kénytelen volt lemondani írószövetségi tisztségéről. Lenyűgöző erkölcsi nyugalommal és biztonsággal fogalmazta meg küldetését, mely szerint a költőnek emlékeznie és látnia "esküdt kötelesség". A hazugság, cinizmus, árulás, nemzeti felelőtlenség, történelmi tudatzavar, erkölcsi nihilizmus ellen küzdve adott és ad ma is példát arra, hogy modernség és közösségi felelősség, hagyományok gazdag sokféleségéhez való kötődés és újítás, erkölcs és esztétikum nem kizárják, hanem hitelesítik egymást a művészetben. Nemcsak néhány történelmi jelentőségűvé vált "rendszerváltó" versével járt ösztönzőn, eszméltetőn előtte a magyarországi és kelet-közép-európai változásoknak, hanem a legújabb időknek is félelem nélküli megítélője. Egész személyisége, művészete tiszt aságot sugároz és követel.
Dr. Görömbei András (elnök), Pécsi Györgyi (alelnök), Szabó Márta (alapító), dr.Petrik Béla (titkár), Monostori Imre, Ablonczy László, dr. Korzenszky Richárd, Dr. Jánosi Zoltán, Dr. Nagy Gábor, Orosz István, Papp Endre (kurátorok)