Manhattan húsfeldolgozó körzetében, egy galéria tükrös felületein kényesen egyensúlyozva a történelem leghírhedtebb tömeggyilkosai láthatók: nevezetesen a himlő, az influenza, az AIDS vírusai – műalkotássá nemesítve. Valamennyit elegánsan üvegbe formázták, fénylő, hegyes burokba foglalva DNS-struktúrájuk tejszínű spirálját. Gyönyörű kézigránátoknak tűnnek, az illúziót még teljesebbé teszik azok a törékeny polcok, amelyeken pihennek az elhaladó kamionok dübörgése nyomán meg-megremegő "szoborkompozíciók".
Az orvosi folyóiratok lelkesen elmélkednek róluk, olyannyira, hogy a Luke Jerram szobrász által megformált AIDS-vírus még a Wellcome Trust – a Bill és Melinda Gates Alapítvány brit megfelelője – gyűjteményébe is bekerült. Ám a The New York Times járványügyi szakértőjében korántsem keltett elragadtatást az ötlet. "Emberek haltak bele azokba a járványokba, amelyeket ezek a vírusok okoztak, és most 10 ezer dolláros papírnehezékeket csináltak belőlük. Van valami illetlen abban, ha olyasvalaminek a szépségét jelenítik meg, amely ilyen szörnyű dolgokat művel" – magyarázza.
Luke Jerram azzal érvel művei mellett, hogy a mai fiatal brit művészek közül nem is egy esztétikai értékként mutatja be a halált – példaként Damien Hirst szeletekre trancsírozott, műalkotássá változtatott állatait hozta fel. Az alkotó azonban ezen túlmenő célt is követ. A tudományos sajtó – mondja – mindig színesíti a vírusok képeit, általában a jobb érthetőség kedvéért, de néha csak egyszerűen azért, hogy riasztóbb kinézetet adjon nekik. Mivel részben színvak, úgy érzi, hogy ez torzítja a képet, hiszen az elektronmikroszkóppal készített képek alapjában véve fekete-fehérek, lényegében miniatűr röntgenfelvételek. A vírusok többsége 10 és 300 nanométer nagyságú, a látható fény hullámhosszánál kisebb.
Az alkotó szerint vírusábrázolásai "természetes módon színtelenek". Vázlatait elsőként a Bristoli Egyetem virológusának, Andrew Davidsonnak mutatja be, a szobrokat pedig hivatásos üvegfúvók formálják. Természetesen ő maga is beleszól a modellek alakításába. A sejtfalat átfúró tüskék például (anyaguk a H1N1 vírus H-ja által jelölt hemagglutinin) középkori harci buzogányokként jelennek meg.
Vajon szándékosan azért mutatja így be az influenza vírusát, hogy ijesztőbb legyen a látvány? – veti fel a tüskék láttán a cikk szerzője, hozzáfűzve: elvégre az igazi vírusok az elektronmikroszkóp alatt bolyhos, szabálytalan gömböknek tűnnek.
A felháborodást persze nem feltétlenül a forma váltja ki. Inkább az árcédula az, amely még annál is idegesítőbb, mint az a tudat, hogy a gyönyörű szobrok gyilkos lényeket jelenítenek meg. Korántsem biztos, hogy a vírusok ugyanilyen idegenkedést keltenének, ha potom 8 dolláros plüssjáték formájában forgalmaznák őket...
A művész más alkotásaiból arra lehet következtetni, hogy korántsem szeretett bele annyira a halál témájába, mint számos pályatársa. Amikor korábban összepárosította a művészetet és a tudományt, nem egyszer maga az élet áradt alkotásaiból – például a növényekben keletkező hangokkal készített koncertet –, vagy csodákat jelenített meg. Egy másik előadásán vízzel töltött vinnyogó gömbök szolgáltatták a szférák zenéjét, és Jerram esküszik rá, hogy ehhez a Hold vonzerejét használta fel.
Szobrai ijesztő formáit gyakorlati okokkal támasztja alá: ha mindenben megőrizné az eredeti vírus arányait, eltörnének.
Az ő terve volt az is, hogy New York utcasarkain zongorákat állítsanak fel, amelyeken bárki játszhat. Nyilvánvalóan szereti a látványos akciókat. Emellett azonban odafigyel arra is, hogy mi az eredmény: ez nyilvánvalóan rokonszenvessé teheti őt a tudományos újságírás művelőinek szemében.
"Az egyik művem a Nature valamelyik kiadványának címlapján is szerepelt, de képzelje, a sertésinfluenza-vírust megjelenítő szobrommal az AIDS-t illusztrálták – mondta duzzogva a The New York Times szakértőjének. – Az ember azt hinné, legalább ők értenek hozzá..." (MTI-Press)
Fotó: dyscario.com