Bíró-Balogh Tamás a Memória Online felületén megjelent, Valótlan irodalom című gondolatébresztő esszéjében arra mutat rá, hogy a társadalom- és valóságábrázolástól idegenkedik a kortárs magyar irodalom.
"A valóságábrázolás ciki lett. A kérdés az, hogy miért. Vannak, akik politikai okokkal magyarázzák, a rendszerváltással. Tény, hogy ekkor sok minden átalakult, példának okáért a politikai és az irodalmi rendszer is, a társadalom azonban megmaradt, sőt: nagy változáson ment át. Az állami vállalatok megszűnésével egész rétegek marginalizálódtak, gyári munkások és állami gazdaságok, téeszalkalmazottak tömege árasztotta el a munkaügyi központokat, téma tehát lett volna bőven. Sőt, most lett volna csak igazán. A társadalmi változások egykorú földolgozása mégis elmaradt." – állítja Bíró-Balogh Tamás.
Az irodalomtörténész merész jóslatba bocsátkozik írása végén:
"A tendencia azt mutatja, hogy eljöhet a magyar újrealista korszak. A kapitálrealizmus. Rövidebben: kapreál."