Ugrás a tartalomra

Herzog-per – Akár tíz évig tarthatnak a bírósági eljárások Amerikában

Akár egy évtizedig is eltarthat a Herzog-gyűjtemény miatt a magyar állam és a magyar múzeumok ellen Washingtonban indított polgári per, de ha egyszer az örökösöknek kedvező döntés születik, akkor a végrehajtás során, az ítélet tartalmától függően akar le is foglalhatják az Egyesült Államokban lévő magyar állami tulajdonú vagyontárgyakat – mondta Kende Tamás nemzetközi jogász csütörtökön az MTI érdeklődésére.

    A szakember szerint a kereset befogadása, az amerikai elsőfokú bíróság joghatóságának megállapítása lesz az első érdemi kérdés, amiről az eljáró bírónak döntenie kell. Ez az ottani joggyakorlatot ismerve jó eséllyel a felperesek számára kedvezően dől el, hiszen jelen esetben a magyar állam feltehetőleg nem hivatkozhat mentességre a joghatóság alól.
    Ezután viszont egy rendkívül hosszadalmas eljárásra lehet számítani, hiszen a per eldöntése szempontjából releváns kérdésekre Magyarországon kell keresni a választ: itt voltak a festmények, amelyeket a II. világháborúban a Herzog családtól elraboltak a nácik, majd a világháború után magyar múzeumokba kerültek, javarészt letétbe. Az iratok magyar nyelvűek, a tanúk magyarok, tehát a bizonyítékok megvizsgálása egy tengerentúli bíróság számára rendkívül nehézkes és időigényes feladat lesz.
    Ha egyszer megszületik a jogerős ítélet, és az az örökösök számára kedvező lesz, de a magyar állam nem hajlandó visszaadni a kért műkincseket, akkor az ítélet végrehajtása az Egyesült Államokban a magyar állam vagyontárgyaira nézve lefoglalást eredményezhet abban az esetben, ha a felperesek vagylagosan a képek ellenértékét is kérik és ezt a bíróság meg is ítéli nekik – figyelmeztetett a jogász.
    Ez a lefoglalás kiterjedhet bankszámlákra, ingatlanokra és más dolgokra, melyek a magyar állam, például magyar állami vállalatok tulajdonában vannak – mondta a szakember, aki megjegyezte azt is, hogy a nemzetközi közvéleményben meglehetősen negatív sajtóvisszhangra lehet számítani a végrehajtás esetén és ez a gazdasági és politikai kapcsolatok egészére is hátrányosan hatna.
    A jogász szerint egyébként nemcsak hosszadalmas, hanem fordulatos eljárásra is lehet számítani, hiszen az ilyen ügyekben a felek közötti megegyezésnek is nagy szerep juthat, a mindenkori megegyezési szándékokat, tárgyalási pozíciókat viszont a per, a bizonyítás aktuális állása nagyban befolyásolja.
    Arra a kérdésre, hogy a Herzog-gyűjtemény sorsa nem számít-e "ítélt dolognak", azaz egyszer már a magyar bíróság által véglegesen eldöntött kérdésnek, Kende Tamás úgy válaszolt: Magyarország és az Egyesült Államok csupán a családjogi és választott bírósági ügyekre vonatkozón kötött olyan egyezményt, mely szerint kölcsönösen elismerik egymás bírósági ítéleteit és gondoskodnak végrehajtásukról.
    Kende Tamás nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Herzog-ügy merőben más, mint a MÁV ellen tavasszal egy chicagói bíróságon megindult per, ahol milliárd dolláros kártérítést követel mintegy kéttucat holokauszt túlélő a magyar vasúttársaságtól azért, mert álláspontjuk szerint annak jogelődje 1944-ben felróható módon közreműködött a zsidók deportálásban és kifosztásában. A chicagói bíróság még nem döntött arról, hogy egyáltalán illetékesnek tartja-e magát az ügy megítélésére.
    A szakember szerint a MÁV-pertől eltérően a Herzog-perben meglehetősen konkrét a kereseti kérelem, jól meghatározható és beazonosítható tárgyak tulajdonjogáról van szó, a releváns történelmi események és jogi aktusok is viszonylag pontosan dokumentáltak. Az örökösök pedig több mint másfél évtizeden át eredménytelenül tárgyaltak, pereskedtek Magyarországon.
    Kende Tamás úgy véli, Magyarország és a magyar hatóságok még az elején állnak annak a Nyugat-Európában már több évtizede zajló "tanulási folyamatnak", amelynek során az európai államok szembenéznek a holokauszt időszak történelmével.
    Hasonló ügyekben az osztrák es a svájci állam is az örökösekkel való megegyezésre kényszerült, és a nácik által eltulajdonított, majd állami kézben maradt műkincseket sok esetben visszaszolgáltatták már – emlékeztetett a nemzetközi jogász.
    Szerdán a The New York Times adta hírül: Herzog Mór Lipót örökösei Washingtonban beperelték a magyar államot és a felügyelete alatt lévő több múzeumot, hogy visszakaphassák a néhai bankár 1944-ben, a nácik által ellopott műgyűjteményének Magyarországon található darabjait.
    A felperesek nemcsak azt a 40 műtárgyat követelik vissza, amelyet kifejezetten sajátjukként azonosítanak és amelyeknek összértéke szakértők szerint több mint 100 millió dollár, hanem ügyvédjeik azt is kérik a magyar kormánytól, hogy adjon leltárt a birtokában lévő összes Herzog-műkincsről.
    Herzog Mór Lipót báró Európa egyik és Magyarország leggazdagabb művészeti magángyűjteményének volt a tulajdonosa: El Greco, Id. Lucas Cranach, Zurbarán, van Dyck, Velázquez, Renoir, Monet és mások alkotásai, továbbá bútorok, faliszőnyegek, szobrok képezték a vagyonát. Volt olyan időszak, amikor az állomány 2500 műkincset számlált.  (MTI)