Kálmán C. György, a Magyar Narancs ismert bloggere a Facebookon nyilvánított véleményt az idei Magyarország Babérkoszorúja díj kitüntetettjeiről:
(Fotó: Demeter Szilárd)
Ezt a Farkas Árpád-versrészletet küldjük a szerzőnek:
"Eluntam a Balkán mocskát
Európába rángató vonatokat,
eluntam határátkelőitek vizeldéiben
bokáig húgyból lábujjhegyre csipeszkedő
s falba ve-verődő kobakokat,
el kis motyóim dúlását, eluntam
bizony, heréim közül bőröm alá
is felbizsergő, motozó ujjatokat,
Rodin pózában ülök
félszázada a honi klozeton,
rettegjetek, én még maradok,
de indulnak fiaink, átrágják
magukat a parajdi sóhegyeken,
iszonyú szomjasak lesznek, mire
odaérnek, felisznak benneteket!
Eluntam emberkedni félszázadon át,
holnapra MADÁR LESZEK,
hallom, amint percenként percegve
vékonyul csontom, elmadárlik,
bőröm sincs már, csak szárnyam,
nő, röpít szabad és tömör levegőn.
Tudom, szószegők, lőttök majd rám,
akárha fácánra, pedig veréb volnék
csak, szürke. S pereg majd a tollam,
mindnek szárából tinta csepeg."
Forrás, folytatás és más Farkas Árpád-versek itt.
Király Lászlótól pedig a következő részletet ajánljuk Kálmán C. Györgynek:
"elvtársak amikor rühes voltam
nem sokat inogtam ingadoztam
orvoshoz loholtam legott
ki már sok elvtársat meggyógyított
s ki apám volt iskolatársa volt
öreg és pezsgős - zsákon a folt (?)
kinyújtott kezemre papírt helyezett
mely alatt kézfejem remekül remegett
iszik? - kérdezte - iszok - válaszoltam
de gondolatban már visszavontam
a pezsgőt amit ajándékba hoztam
elvtársak mindennek van határa
ki gondolt akkor demokráciára
midőn szólt hozzám böffel boldogan
- uram önnek húsmérgezése van"