„Ősszel […] Molnár H. Magor küldött egy hosszúverset, amelyre csak azért nem mondom, hogy a századunk talán legnagyobb magyar szerelmes verse, mert ahhoz ismernem illene az összest. Egyébként a szerző is sejtheti verse súlyát, nem véletlenül adta neki az Óda címet.” – nyilatkozta Jenei Gyula, az Eső című folyóirat főszerkesztője a Librariusnak.
A XXI. századi Óda így kezdődik:
„Ez itt a tél, ez itt a kezdet.
És ez itt a szoba, és ez meg
az ablak, és mögötte most
egy viszonylag enyhe éjszaka.
Nincsenek csillagok, nincsenek
szeplők, pelyhekkel megtömött,
tejfehér felhők úsznak az égen,
azokat nézem, míg párnádba
újabb ráncokat gyűrsz. Ez itt
az ágy, az ágyban mi ketten, itt
semmi sem történik kettőnk után,
egyikünk folyton a másik mellett
fekszik csupán, de álmában is
fekszik csupán a másik mellett,
éppen hogy eleven.”
Folytatása itt olvasható.