Szombaton, június 26-án 16 órától.
Az elmúlt hetekben az egyik legpikánsabb magyarországi sajtóhírt a Bűn és büntetlenség című dokumentumfilm szolgáltatta. A film az 1956 utáni, 300 halálos ítélettel járó megtorlást belügyminiszterként irányító Biszku Béláról szól − a máig hithű kommunista 1990 óta nem ad interjút. Biszku Béláról szinte mindenki azt hitte, hogy már régen nem él, ennek ellenére kiemelt nyugdíjat élvez rózsadombi otthonában. A film készítői, Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, a mandiner.hu újságírói egy kis csellel kamera elé tudták ültetni, hogy beszéltessék a régi dolgokról.
Feltették neki azt a kérdést, amit milliók tennének fel neki évtizedek óta, hogy nem akar-e bocsánatot kérni a múltban elkövetett dolgaiért. A válasz csak a filmből tudható meg.
Ez már elég egy botrányhoz − de most jön a csavar. Miután a mandiner.hu-n megjelent a filmet beharangozó írás, és megindult az ügy sajtója, valamint az egyik legnevesebb pesti mozi, az Uránia Filmszínház is felvette a programba a filmet, Biszku Béla egy családtagja bement a moziba, és perrel fenyegetőzött. A mozi levette a műsorról a filmet, így napokig úgy tűnt, hogy csak zártkörű vetítésekre van lehetőségg Magyraországon. Ez máris meghozta a filmnek az igazi sajtóáttörést, már az első napokban hosszú cikket írt az ügyről az origo.hu, a Heti Válasz, a Magyar Hírlap többször is, a Napi Ász, beszámolt az mno.hu, a stop.hu, a film.hu, angol nyelven a politics.hu, de a magyar parlamentben is szinte azonnal téma lett a film – a blogszférában pedig rengeteg bejegyzés született róla.
Több más, vetítésre alkalmas kárpát-medencei helyszín mellett a kolozsvári Bulgakov Café is jelezte a film készítőinek, hogy szívesen levetítik a filmet, és állnak elébe az esetleges jogi következményeknek. A Bűn és büntetlenség készítői a kolozsvári helyszínt választották az “első legális bemutatónak”, és egy napig Magyarországon is ez a hír, hogy ti. a magyar állam határain kívül lesz a film premierje, adta a lendületet a filmet övező sajtópolémiának. Ami közben olyan méreteket öltött, hogy lényegében nincs olyan sajtótermék Magyarországon, amely ne számolt volna be a film körüli eseményekről. Az illegális, zártkörűnek meghirdetett budapesti bemutató előtt pár órával azonban a Biszku család tagjai jelezték, hogy megnéznék a művet, ennek megtörténte után pedig hozzájárultak a magyarországi vetítéshez – az Uránia Filmszínház is újra műsorra tűzheti.
Emellett természetesen megrendezésre kerül a kolozsvári vetítés, mégpedig az eredetileg tervezett időpontban. A bemutatóra a film készítői, Skrabski Fruzsina és Novák Tamás is Kolozsvárra jönnek, hogy részt vegyenek a film előtti beszélgetésen − melynek során rengeteg háttérinformációval szolgálnak, olyan Biszku-mondatokat idéznek, melyek nem kerültek a filmbe.
A film Közép-Európa utolsó élő kommunista nagykutyájáról szól – akit, ne feledjünk, nem löktek le lépcsőn a készítők, pláne nem akasztattak fel, nem hozták kínos helyzetbe, hanem csak megkérdezték, mi a véleménye a világról, és ezt a néző elé tárták. A filmben természetesen szerepel az a jelenet is, amikor az újságírók felfedik magukat, és Béla bácsinak bevallják, hogy mégsem a szülőfalujából, Márokpapiból jöttek, hanem budapesti filmesek. Az interjúalany első mondata így szólt: „ez nagy hiba volt”. Ez a mondat Biszku Béla szájából 1957-ben felért egy halálos ítélettel.
Európai Unió ide vagy oda: egy ideig úgy tűnt, hogy Kolozsvár lesz az első helyszín, ahol a készítőknek és a közönségnek nem kell félnie semmilyen bíróságtól. Kolozsváron nem „nagy hiba” megnézni ezt a filmet. Lefüggönyözött Volgák megjelenésétől se kell tartani − most már biztosan nem. Legális történelmi lecke − főszerepben egy nagy túlélővel.