A Kálvin Ház Alapítvány 2012. február 29.-én (szerdán) 18 órára a Kálvin Ház nagytermébe (Eger, Markhot Ferenc utca 2.) várja az érdeklődőket Kocsis Csaba Barbaricum című fotografikai kiállításának megnyitójára, valamint A legelső pandúr című regényének bemutatására.
A kiállítást megnyitja: dr. Vadász István múzeumigazgató (Tiszafüred).
A szerzővel könyvéről beszélget: dr. Ködöböcz Gábor irodalomtörténész.
Megzenésített verseket énekel: Kocsis Csaba fotográfus, író, előadóművész.
A kiállítás megtekinthető: 2011. július 15-ig szombat és vasárnap kivételével, naponta 8–17 óráig.
A kiállító fotográfus munkásságáról
Kocsis Csaba 1959-ben született Berettyóújfalu-ban. Erdésznek tanult, végül mégis a tanítói pályát választotta. Később népművelőként, majd újság-íróként dolgozott, 1996-tól pedig kulturális menedzser lett szülővárosában. 2006 nyarától a nagyrábéi művelődési ház és könyvtár igazgatója.
Rendszeresen állít össze irodalmi műsorokat, szívesen énekel megzenésített verseket. A versek szerzői a magyar irodalom ismert klasszikus és kortárs képviselői.1997-től szerkeszti a Bihari Füzetek című hagyományőrző sorozatot. Írásai, prózái jelennek meg irodalmi folyóiratokban (Magyar Napló, Együtt, Várad, Spanyolnátha, Bárka, Irodalmi Jelen). 1996-ban jelent meg első könyve. 2005-ben Ezüstkert címmel 3 felvonásos színművet írt a „bihari remete”, Bessenyei György bakonszegi éveiről.
Sokoldalú munkásságának alighanem legfontosabb mozgatórugója az a felismerés, amelyre a felnőttkor elején döbbenhetünk rá. Vagyis a múlt megismerésével, megismertetésével a gondolkodó ember a szülőhellyel, szülőfölddel szembeni adós-ságát próbálja meg törleszteni.
A Barbaricum című kiállítás Kocsis Csaba részéről tisztelgés a példakép, Körmendi Lajos (1946-2005) író, költő, újságíró emléke előtt. Körmendi a Nagykunság szerelmeseként 1981-ben azért adta első kötetének ezt a címet, mert utalni kívánt arra, amikor a történelmet egyetlen centrumból szemlélték és írták.
A bakonszegi kos-temető fotói, a mai kor épületei, a korpuszok, vagy a szokatlan nézőpontból készült csendéletek meghökkentő színei, vibráló kontrasztjai lenyűgözik a nézőt. Valami ősi, talán szakrális erő sugárzik át a képeken. Régmúlt idők emléke, lidérces titokzatosság dereng.
.
.
Kocsis Csaba „A legelső pandúr” című regényéről így írt Gittai István nagyváradi költő a Várad folyóirat 2011. évi 8. számában:
„A regényhős O’sváth Pál, a debreceni diák az 1848-as forradalom és szabadságharcban hadnagyként harcol csapatával, majd két éven át bujdosik. Tehetsége, becsülete révén községi jegyző, majd pandúr lesz. Nem annyira az életútjából, mint inkább a tetteiből építkezik a szerző, aki nem is titkolja, hogy korabeli dokumentumokkal hitelesíti az általa leírottakat. Persze a fikció, az írói fantázia és tehetség segíti a szerencsés révbe jutást. Főleg gyakori párbeszédei frissítik, élénkítik az olvasói figyelmet, s teszik elhihetővé a regényben sorjázó történeteket, lett légyen szó a vesztes szabadságharcosok meneküléséről, avagy később marha- és lótolvaj betyárok, zsiványok kézre kerítéséről, egyebekről. Az igazság bajnokáról szóló regény egyben szűkebb pátriánk, az egykori Nagy-Biharország nosztalgikus felidézése is.”