Új lemezzel és nagyszabású koncerttel ünnepli tizenötödik születésnapját a Söndörgő együttes. A Lost Music of the Balkans című album a délszláv muzsika mellett számos meglepetést is tartogat – mondta Eredics Áron, az együttes tagja az MTI-Pressnek.
A legtöbb balkáni zenekartól eltérően a Söndörgő nem a rezes hagyományokat követi, a hangzás alapját a délszláv zene másik jellegzetes hangszere, a tambura biztosítja. A rokonokban igencsak gazdag tamburacsaládot azonban időnként fúvós hangszerek és harmonika is kiegészíti.
A fiatalokból álló szentendrei együttes számos alkalommal játszott együtt a világhírű macedón szaxofonos-klarinétossal, Ferus Mustafovval, együttműködésüknek lett kiemelkedő eredménye a 2009-ben megjelent In concert című közös lemezük. Az album áttörést hozott a nemzetközi színtéren, a világ egyik legtekintélyesebb világzenei szaklapja, a londoni Songlines beválogatta az év tíz legjobb világzenei lemeze közé. A lap főszerkesztője az ismeretlenségből berobbant Söndörgő lemezét váratlan csodának nevezte.
A most megjelent ünnepi lemezről szólva Eredics Áron elmondta, hogy az album egy térben és időben, valóságosan is megtörtént utazás lenyomata, amelynek kezdőpontja Szentendre, közbülső állomása Mohács, végállomása pedig Újvidék, a tamburazene fellegvára, ahol a felvételek készültek. A Lost Music of the Balkans a Söndörgőtől megszokott autentikus délszláv zene mellett magyarországi és szerbiai cigány dallamokat is felvonultat.
– A Vujicsics Együttes mellett ma már sokan a Söndörgő tolmácsolásában ismerik a délszláv muzsikát. Mi jellemzi az együttes által játszott népzenét?
– Szigethelyzetükből adódóan a magyarországi szerbek, horvátok egy régebbi zenei réteget őriztek meg. Olyan zenei kincs maradt itt fenn, amely a Balkán számára is kuriózum: a dallamokat ismerik, de nem játsszák. Ezt a régebbi zenei nyelvet akarjuk bemutatni, és sokszor tapasztaljuk, hogy könnyet csalunk az idős emberek szemébe, mert a gyermekkorukat idézzük fel – magyarázta Eredics Áron.
– Balkáni délszláv muzsika szemben a magyarországi hagyományőrzéssel?
– A Balkánon nem alakult ki az a fajta népzenei mozgalom és gyűjtés, amely Magyarországon. Másfelől azonban azt is látni kell, hogy számukra ez a zene még természetes közeg, él és formálódik, még ha közben popularizálódik is, mi pedig egy kicsit a vitrinből vesszük elő. Ezért nem tartom szerencsésnek, hogy a kettő között rangsort állítsunk fel.
– Ha már a hagyományoknál tartunk, a rezes vagy a tamburás forma autentikusabb?
– A hagyományos délszláv muzsika mindkét változatban megszólalhat, nem a közvetítő eszköztől függ. A Magyarországon rendkívül népszerű Boban Markovic nem a rézfúvós választás miatt került távolabb az autentikustól, hanem mert az esztrád felé indult el. Ugyanígy a vajdasági tamburazenekarok repertoárja is eltér a miénktől.
– Erre a dilemmára reflektál a lemez szervező eleme, Szentendre, Mohács, Újvidék?
– Szentendre az iskola, amelyből a Söndörgő kinőtt, ez pedig elsősorban a Vujicsics Együttest és a szentendrei hagyományokat jelenti. A város számunkra az origó. Mohácsnak egészen különleges a szerepe, mert ott olyan zenei világ jött létre, amely sehol másutt az országban nem lelhető fel. A város erős tamburazenei hagyománya a mai napig intenzíven él, és az ottani cigány zenészek nemcsak a roma dallamokat őrizték meg és játsszák, hanem a sokácok, a szerbek, a horvátok zenei hagyományát is, mindent, ami ebben a soknemzetiségű városban megtalálható. Ezek a cigány tamburazenakarok adatközlőként is nagyon fontosak lettek számunkra, a lemez jelentős részét éppen az ottani gyűjtés alkotja.
– A mohácsi Versendi Kovács József a lemezen is közreműködik.
– Az ottani cigány zenészközösség központi alakja ő, híres tamburás dinasztia leszármazottja, aki nemcsak virtuóz muzsikus, hanem tanárnak is kiváló, ma is több mint negyven tanítványa van. Őt nagyszerű mesterünknek tartjuk.
– Az új lemezen jelentős szerepet kapnak a magyarországi és szerbiai cigány dallamok.
– Ezeket a dallamokat is Versendi Kovács Józsefnek köszönhetjük. Sok közülük ismert, ám most olyan változatuk jelenik meg, amely kifejezetten Mohácsra jellemző. A dalokat két kiváló énekes, Kovács Antal és Tompos Kátya tolmácsolja szerb cigányul.
A Művészetek Palotájában látható november 30-i születésnapi koncerten mások között fellép Ferus Mustafov, a Vujicsics Együttes, Sebestyén Márta, Szalóki Ági, Herczku Ágnes és a Tanac néptáncegyüttes. (MTI-Press)