Davos, a világgazdasági fórumairól nevezetes svájci üdülőhely és a környező táj elevenedik meg Ezüst György magyar festőművész képein, amelyek most könyvbe kötve Varázshely – Zauberplatz címen jelentek meg magyar és német nyelvű szöveggel. A művész, akit az Alföld festőjének tartanak, több mint 20 éven át festette a Davos környéki tájat, a havas erdőket, a virágzó vagy az őszi színekbe borult fákat, és alföldiségét nem meghazudtolva lovakat és teheneket tett a hegyi legelőkre.
– Ifjúságom nagy élménye volt Thomas Mann Varázshegye, és Jörg Stapfnak, a dél-tiroli Meranóban működő Labers kastélyszálló igazgatójának köszönhetem, hogy én is "kikötöttem a Varázshegyen", a Davos Platzon. Az igazgató ugyanis megmutatta képeimet kollégájának, barátjának, Reto Stiffnek, akinek megtetszettek munkáim, és meghívott a "varázshelyre": ezzel elkezdődött ismerkedésem az Alpokkal – utalt a kezdetekre a festő az MTI-Pressnek.
– Teljesen más világba csöppentem, mint Buda, ahol élek, vagy Békéscsaba, a szülőföldem. Az alpesi táj olyan, mint egy szép nő, megfejthetetlen, állandóan változik, mindig izgalmas. Huszonhárom év után is titkokat rejt előlem.
Arra a kérdésre, hogy birkózott meg a sok hóval, vagyis a fehérrel, amikor alföldi képein átsüt a nap, és jellegzetesen színes tájakat fest, elmondta, hogy igaz, ez más világ, a fehérrel viaskodni kell, de végül is a fehérben minden szín benne van, és bátran lehet vele dolgozni.
Minden évszakban bejárta a vidéket, a hegycsúcsot, ahonnan – mint mondta – olyan a táj, mint a hullámzó tenger, és a völgyeket, ismerkedett az ottani emberek életével, a ló húzta szánnal, a legelő tehenekkel, és nem utolsósorban télen a síelőkkel.
– Sok játékosság, meseszerűség és nyugalom van abban a tájban, a kép azonban megteremti önmagát, a kompozíciót, diktál, hogy milyen módon nyúljak hozzá. Becsempésztem a képeimre az alföldi lovakat, a tanyákat, igaz, az alpesiek kicsit meredekebbek, és persze a teheneket – sorolta elégedetten.
Ezüst György elismerte, hogy sok jó fotóalbum létezik Davosról és környékéről, de nem nyújtja azt, amit a festő tud adni, nevezetesen tájimpressziókat sajátos megfogalmazásban. – Nem akartam svájcinak mutatkozni, a magam művészetét adtam, olyasmit fedeztem föl és mutatok meg képeimen, amit az ott élők a mindennapokban nem is vesznek észre, mint például a míves faházakat, amelyekben élnek – magyarázta.
A szép kiállítású kötetet a Magic Glória kiadó gondozta. A kiadó tulajdonosát, Bodnár Jánost az izgatja, hogyan reagálnak majd a kétnyelvű, 157 színes képet és jegyzékét is tartalmazó albumra, vagyis egy magyar festő munkáira a svájciak. Ő úgy látja, hogy Ezüst György alpesi képei azzal foghatják meg az ottani embereket is, hogy színeiben van valami vadság.
A könyv születéséről felfedte, hogy személyes barátságban van a festővel, ismeri magyarországi munkáit, és kezébe került néhány reprodukció svájci képeiről. Ezekben az a különleges, hogy a magyar alföldi festő nem tagadta meg magát, ami az állatokat illeti, csak mögöttük a táj svájci. A kiadó elment Svájcba, ahol Ezüst György bevallotta neki, hogy kezdetben nagyon félt az övétől idegen világtól, ám mivel ismerte a Varázshegy című regényt, az életérzés összekapcsolta vele, így aztán ecsetje alatt realizálódott a korábban csak a regényből ismerős alpesi világ. (MTI-Press)