Tóth Erzsébet költővel hatvanadik születésnapja alkalmából beszélgetett Hanti Krisztina a Könyves Szövetség által szervezett kortárs irodalmi rendezvényen, a Duna Palotában.

Hogyan lesz egy szakácskönyvből regény? Beszélhetünk-e ma nemességről? Az Úrilányok Erdélyben sikerkönyv szerzőjét kérdeztük erről, és arról is: ki ő valójában.
 
 

A szigligeti alkotótáborban a József Attila Kör leköszönő elnökével beszélgettünk az arcszőrzetről, tevékenységének értékeléséről, a vezető tisztségre pályázók esélyeiről és a JAK-tábor jövőjéről. JAKVIDEÓ 2.

Az Index hírportál alapítótagját kérdeztük a nyomtatott sajtó jövőjéről, az e-bookról, a piacot megváltoztató letöltési lehetőségekről és arról: milyen a jó médiamunkás.
 
 

Ha Praznovszky Mihályt nem ismerném immáron húsz éve, s nem tudnám, hogy a „jó palócok” ringatták bölcsőjét, Mikszáth és Madách „nevelte”, azt gondolnám, a bakonyi rengeteg volt játszótere, a Balaton csillámló tükre, s partjának bölcs, öreg bazaltóriásai irányították az irodalom felé figyelmét.

A 39. Tokaji Írótáborban Szőcs Gézával beszélgettünk az elmúlt egy évről, a kulturális támogatások hiányáról, a Márai-programról és arról, hogy megérte-e a költészetet a politikáért hátrahagyni.

Kukorelly Endrével beszélgettünk a 39. Tokaji Írótáborban a részvétel fontosságáról, a Szőcs Gézával folytatott levélváltásáról és arról, hogy 60. születésnapjához közeledve lesz-e elég pálinkája. TOKAJVIDEÓ 2.
 
 

Egy székely mesemondóval beszélgettünk Kapolcson, a Művészetek Völgyében a pálya rejtelmeiről, a pajzánságról és az Irodalmi Jelen által spontán szervezett kötetbemutatóról, amelyen Hargitai Ildikó Likból lött leány című kötetéből olvasott fel.
Hangfelvétellel! Részlet a felolvasásból.

Lövészárkok mentén szerveződik-e az irodalom? Hogyan kerül a Márai-program könyvlistájára a FISZ-elnök kötete, aki maga is döntéshozó az ügyben? Mikor húzza fel focista módra egy költő a pólóját? Videónkból mindez kiderül.
 

Szabó T. Anna költővel, a csöngei irodalmi tábor egyik előadójával beszélgettünk a hit elbizonytalanodásáról, az anyaság költészetre gyakorolt hatásáról, a könnyűzene és a líra kapcsolatáról, illetve a Villany című kötetének egyik erőteljes hangvételű kritikájáról.

Nappal számokkal dolgozik egy irodában, este tollat ragad, és újabban erotikus verseket is ír. Indulásáról, köteteiről, a titokzatos fekete folyóról kérdeztük a több díjjal elismert fiatal közgazdász-költőt.
 Kapcsolódó anyag: Bálint Tamás versei

A szegedi Grand Café programszervezőjével beszélgettünk a hirtelen zárás és újranyitás hátteréről, az ott formálódó szubkultúráról, sikerről és botrányról.
Korábbi írás: a Grand Café bezárásáról
 

A tervek szerint ősszel mutatják be Az ember tragédiája több mint húsz évig készült rajzfilmváltozatát, s ez várhatóan egybeesik majd az alkotó közelgő 70. születésnapjával. Beszélgetésünk során visszanyúltunk a kezdeteknél is korábbi kezdethez.
 
 

Az első kötetének megjelenése előtt álló 22 éves prózaíróval beszélgettünk a pályakezdésről, a példaképekről, a vízről és a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör elnökeként szerzett tapasztalatairól.
 
 
 

A húsevő című regény szerzőjét kérdeztük az írónői szerep előnyeiről, hátrányairól, Egy perccel tovább című színdarabjáról és arról, hogyan lehet egy könnyűzenei fesztiválra becsempészni a költészetet. 
 

Jánosi Eszterrel, a Gátéri Összművészeti Ifjúsági Tábor szervezőjével beszélgettünk arról, miért fontos a fiatalok számára a különböző művészeti ágakat egymással párbeszédképes területekként bemutatni, milyen önerőből tábort szervezni, és mit tehetnek fiatal tehetségek egymásért. 
 

​​​​​​​A prózaírók rendszerváltás utáni helyzetéről, a magyar kultúrafinanszírozásról, a rajongókról, a cetlik és a naplók megsemmisítéséhez kapcsolódó kafkai frusztrációról beszéltünk a Nyugalom című regény szerzőjével.

 
Hogy ma elfogadná-e a szakma, az a szakmát minősíti. Szerintem észre sem venné. Puha, párducléptekkel közlekedő írókat udvarolnak körül, ő meg egy bivaly volt. Azt mondanák rá, elavult az a költői szerepfelfogás, amivel ő rendelkezett, sötétség uralkodik nála, és hagyja a társadalmat saját mocsarában fuldokolni. 

Máskor az ingét odaadta, ha valakinek szüksége volt rá; tudott tombolni, rombolni, de alapjában véve elviselhetően agresszív, alapvetően kedves és sérülékeny ember volt. Tapintatlanul egyenes és őszinte. Bele a másik homlokába, a szeme közé, és nem érdekelte, hogy ezzel milyen érzékenységet sért.

Mi az, hogy „sikerül lelassulnia”? Az ilyen alkotói létnek (s magának az alkotói létnek eleve) a pulzálás a természete. Olyan belső ritmus szerint, amiben nem a veszélyérzet aktuális mértéke diktál, hanem az éppen megélt állapot formai-nyelvi-képi alakulása. Iszonyatos kegyelmi állapotok ezek, átélésük nem a lét fenntarthatósága „céljából” értelmes; a születendő mű megformálása, életre segítése kényszerít ki minden cselekvést. Isten a maga képére formálta az embert, de nem magából. Az ember csak magából adhat, ha a létezésbe új létezőt helyez.