Eltáncolni a szöveget – A Gátéri Összművészeti Ifjúsági Táborról

Jánosi Eszterrel, a Gátéri Összművészeti Ifjúsági Tábor szervezőjével beszélgettünk arról, miért fontos a fiatalok számára a különböző művészeti ágakat egymással párbeszédképes területekként bemutatni, milyen önerőből tábort szervezni, és mit tehetnek fiatal tehetségek egymásért. 

Eltáncolni a szöveget 

–  A Gátéri Összművészeti Ifjúsági Táborról

Ifjúsági tábort szervezel 11–18 éves fiataloknak Gátéron, miközben te magad is nagyon fiatal vagy, honnan jött ez az egész ötlet?

21 éves vagyok, Szegeden tanulok magyar szakon. Gátéron élek, 16 éve néptáncolok az ottani csoportban. A tábort én szervezem, de hivatalos intézményi háttérként a Gátéri Kismakkos Néptánc Egyesület áll mögötte. Nálunk a kistérségben, a környéken levő kis településeken és Gátéron nagyon sok a szegény gyerek, a szegény család. Mikor jönnek a különböző táborok jelentkezési lapjai, sokszor látjuk, hogy ügyes, tehetséges gyerekek szomorúan hozzák azokat vissza, mert a családjuknak nincs pénze az ilyesmire. Ezért volt fontos cél minél olcsóbb táborozási lehetőséget teremteni, hogy végre ők is meg tudják ezt az élményt tapasztalni.

Ötnapos táborról van szó napi háromszori étkezéssel, szállással, különböző választható művészeti foglalkozásokkal. A tábordíj 8.000 Ft/ fő részletfizetési lehetőséggel. Összehasonlításképpen meg tudnád mondani, hogy más tematikus táborok általában mennyibe kerülnek?

Az átlagár a környékünkön 20–25.000 Ft, és ez az ár csak fölfelé mozog, tehát 20–25.000 Ft alatt nincs tábor. A tábordíj megállapításakor kifejezetten a szegény családok lehetőségeit tartottuk szem előtt. Azt gondoltuk, hogy 8.000 Ft talán kispórolható összeg. Viszonylag hamar, február, március környékén kiderült ez az ár. Ha akkor eldöntötte egy család, hogy elengedik a gyermeküket, akkor 500 vagy 1.000 Ft-jával talán félre tudták tenni a tábordíjat.

Az E.ON Hungária az Önkéntesség Európai Éve alkalmából hirdette meg E.ON Tetterő elnevezésű pályázatát, amire szociális és közösségi célokat szolgáló kezdeményezésekkel lehetett nevezni, hogy aztán a nyertes ötlet létrehozását az E.ON Csoport finanszírozza. Ti is részt vettetek a pályázaton egy a tábort népszerűsítő videóval. Kevés szavazaton múlt, de, sajnos, nem nyertetek. Hogy tudjátok mégis önerőből megvalósítani a tábort? Van esetleg más támogatótok? Kevésnek tűnik az a fejenként befizetett 8.000 Ft-os tábordíj. 

Nincs túl sok hátterünk, anyagilag pedig főleg nincs, úgyhogy nagyon konyhai módon oldunk meg mindent. A megvalósításnál rengeteg segítséget kapok az önkormányzattól, a tánccsoporttól, a falubeli szülőktől. Az egész falu összefogott most, hogy volt a szavazás az E.ON Tetterő Facebook-oldalára feltöltött pályázati videókra. Olyan emberek ajánlották fel a segítségüket, akikkel egy szót sem beszéltem eddig. Nagyon aranyosak voltak.  A testvérem egyik éjszaka takarófóliára egy hatalmas plakátot rajzolt, amit kitettünk a faluban. Nagyon erős az összefogás, és így nagyon könnyű szervezni. Most már biztosan tudjuk, hogy vesztettünk a szavazáson, mégsem érzem magam vesztesnek, mert egyrészt a tánccsoportunk, másrészt a falu is nagyon összekovácsolódott, egy emberként fogott össze.

Tehát a falu összefogásán fog múlni, hogy létrejöjjön a tábor. A tábor középpontja is a helyi iskola lesz, ugye?

Igen, az iskola termeiben, és a faluházban lesznek az órák. Az étkeztetést úgy tudjuk megoldani, hogy van egy állandó konyhánk, ahol az iskolás gyerekek, és az idősek esznek, ott fognak főzni. Ahhoz, hogy ennyire olcsón tudjuk kihozni a tábordíjat, szükség lesz arra, hogy a szülők felajánlják, ami megterem a kertben. Mindenképpen meglesz a tábor. Mivel nem nyertünk a pályázaton, azt hiszem, kevesebb gyereket fogunk tudni fogadni, ami elég szomorú, én nagyon nem szeretnék senkit sem elküldeni. A szerencse egyébként összehozott a sok szervezés alatt emberekkel, akik azt mondják, hogy talán tudnak majd segíteni. Jelenleg nulla támogatásunk van. Legjobb esetben 50 főt tudunk majd fogadni. Ha nem kapunk semmilyen támogatást, akkor lehet, hogy 30-ra kell csökkenti ezt a létszámot. Esetleg a helyi gyerekeknek mondhatjuk, hogy aludjanak otthon, akkor több sátras gyereket tudunk fogadni, és a tábor teljes létszáma mégis maradhat a tervezett 50.

Honnan jött az ötlet, hogy összművészeti tábort szervezzetek, és nem csak egy művészeti ághoz kapcsolódó tematikus tábort?

Nálunk tulajdonképpen az egyetlen iskolán kívül szervezett megmozdulás a néptánc. A szentesi gimnázium irodalmi–drámai tagozatán végeztem, ahol nagyon sokféle dologgal ismerkedhettem meg, aztán a Keleti István Művészeti Iskolában tanultam tovább Pesten. Fantasztikus tanárok tanítanak mindkét helyen, akik önmaguk is nagyon nyitottak, tőlük tulajdonképpen egyfajta világszemléletet és nyitottságot tanulhattunk. Szeretném, ha ezek a gyerekek is megtapasztalhatnák, amiket én, hiszen eddig nem volt erre lehetőségük. Azzal próbálkozunk, hogy ne csak egy dologra nyissunk. Egyébként nagy részben a szentesi gimnáziumban érettségizett barátaimat kértem fel tanároknak, akik szintén nagyon sokszínű, nyitott emberek, jártasak egymás művészeti ágaiban. Ők is úgy vállalták el a tanítást, hogy létre tudjunk hozni egy ilyen határtábort.

Miért fontos, hogy ne elkülönítve beszéljetek az egyes művészeti ágakról, hogy egymással párbeszédképes területekként mutassátok be őket?

Szerintem az átlagember fejében abszolút szeparáltan léteznek a különböző művészeti ágak. Az a közeg, amiben mi élünk, például itt az egyetemen, vagy akik ezekkel a művészetekkel foglalkoznak, és azt tanítják, hogyan lehet őket összehasonlítani egymással, egyáltalán nem mondható átlagosnak. A falubelieken, a gyerekeken azt látom, hogy abszolút nincs benne a gondolkodásukban az összművészetiség. Ha meg tudjuk tanítani a gyerekeknek, hogyan kapcsolják össze ezeket, például hogyan táncoljon el egy szöveget, még nagyon sok minden mást össze tud majd kapcsolni élete folyamán, mert kifejleszti magában az erre való fogékonyságot. A művészetek kinyitják az embereket. A felnőtteknek is fontos a művészeti képzés, a művészetközelség, de a gyerekeken, a világfelfogásukon még nagyon sokat alakíthat. Fontos, hogy segítheti például a közösséggé formálást is.

Hat területről választhatnak majd tetszőlegesen a gyerekek maguknak napi foglalkozást. Hogy fognak ezek zajlani?

Zene, ének, kreatív írás, modern tánc, néptánc, és kézművesség lesz a hat terület. A zene gitár lesz, az ének népdal és műdal is. Az irodalmi foglalkozásokat, vagyis a kreatív írást két magyaros lány fogja tartani, akik a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanulnak. Nagyon tehetségesek, jólelkűek az emberekkel, és megfelelően képzettek is. Hogy mit fognak csinálni az órákon, még nem tudom pontosan. Mindenképpen lesz vers is, próza is, szerintem formákat fognak ismertetni, próbálgatni. Nem tudom pontosan, hogy fogják felépíteni, rájuk bíztam, sokkal jobban értenek hozzá, mint én, de majd kérek tőlük is előzetesen óraterveket, akárcsak a többi foglalkozásról. Délelőttönként fogunk egy három órás tanórát tartani, délután pedig egy két és fél órásat, tulajdonképpen úgy, mintha a gyerekek egy művészeti iskola tanóráján vennének részt.

Párhuzamos foglalkozásokat fogtok tartani, tehát mindenki csak egy területen próbálja ki magát, vagy a gyakorlatban is igyekeztek megvalósítani a művészetek közötti átjárást?

Ezek teljesen egy időben futó órák lesznek. Egyet kiválaszt a gyerek, és arra fog menni, aztán lesz egy másfél órás szabad foglalkozás is este, amikor bármelyikre elmehet. Tervben van az is, hogy a rajzosok illusztrálják majd a verseket, hogy az ének- és a zenefoglalkozásokat összekapcsoljuk, illetve hogy a modern táncosok a zenetanár zenéire táncoljanak. Mindenképpen szeretnénk ilyesmiket összehozni, nagyon fontos, hogy a gyerekek együtt tudjanak működni.

A legnagyobb gyakorlati haszna talán az lehet a tábornak, hogy útbaigazítást adhattok azoknak a gyerekeknek, akik valóban tehetségesek.

Igen, finoman szeretnénk terelgetni őket. Ha valakin látjuk, hogy nagyon jó, mindenképpen szeretnénk segíteni abban, hogy ezzel merre lehet tovább menni. Elmondhatjuk neki, hogy milyen művészeti iskolák vannak, milyen középiskolában bontakoztathatja ki igazán a tehetségét. Van egy család nálunk Gátéron, ahol csak a véletlennek köszönhetően derült ki, hogy mind a két gyerek nagyon tehetséges zenész. Ha nem alakulnak szerencsésen a dolgok, akkor mindketten elmentek volna közgazdasági iskolába, ott is biztosan nagyon ügyesek lettek volna, mert nagyon okosak, így viszont két diplomás zenész lesz belőlük. Ezt a lehetőséget kell másoknak is megadni. Én is látom néha a gyerekeken, például egy-egy karácsonyi műsor alkalmával, hogy mennyire tehetségesen szavalnak, vagy tényleg ügyesen rajzolnak, és most a táborban talán megtalálhatjuk ezeket a kincseket bennük.

Farkas Daniella

Kapcsolódó oldalak, anyagok:

A tábor oldala

A pályázati videó

Nádudvari Zoltán írása a csöngei irodalmi táborról