Szeptember 1-jén négy éve annak, hogy Faludy György – örökös munkatársunk – elhunyt.

Szeptember 22-én pedig 100 éves lenne a költőóriás.

Ebben a hónapban több írással is rá emlékezünk. 

Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.

Faludy György verse

A VERSTÖRTÉNÉS első szakasza lezárult. A kezdettől, július ötödikétől eltelt kilenc hétben a rovatot több mint 6500 olvasó látogatta meg, köszönet érte a művek egyenletesen magas színvonalának. A folytatásban a szerzői kör újabb meghívott alkotókkal bővül ki, és a közlés rendje is megváltozik. A versek publikálását a költők saját, belső ritmusa diktálja majd. A VERSTÖRTÉNÉS tehát továbblép a naplószerű tematikán (ezt a korábbiakban is messze meghaladta; a költő nem adja alább a költészetnél), de megőrzi karakterét: érzéki élményeket, erős szellemi hatásokat, forrongó emóciókat közvetít - és figyel, szemlélődik; lakja és fürkészi az Univerzumot. 
Tóth Erzsébettel zárul és nyílik újra a versvilág. Aliz - a tükrön innen és túl - mégis itt lakik. Velünk.

Felvillanyoz a gondolat, hogy nemsokára láthatom élőben Frida Kahlo képeit. Bécsben. Szeptembertől. Sokat gondolkodtam rajtuk, mindig, újra meg újra visszaszövik magukat az életembe. Megragadtak, de talán, őszintén bevallva, nem is a képei önmagukban, hanem az élettörténetével áthatottan. Az a belső munka, ami a különböző minőségű érzelmet, lelkiállapotot, a hétköznapi életben megélt, elszenvedett történéseket ilyen módon tudja kifejezésre juttatni. Az ember nem csak egyféle késztetés miatt alkot. Ez az egyik közülük: a szubjektív létezés láthatóvá tétele, mely magába szív - és megnyitja az utat önmagunk belső régiói felé.

Kukorelly önéletrajzi és fiktív, vallomásos és szerepjátszó, provokatív és extravagáns, látszólag kérkedő, valójában azonban segélykérő elemekkel vegyes költészetében – még ha szégyellősen takargatja, tagadja is – ott munkál egy kibontakozóban lévő nagy író morális mentalitása és esztétikai ereje.  – Csibra István kritikája

A fesztiválozók a villódzó fények körül egy ritmusra táncolnak, újra egy törzzsé szerveződnek, együtt mozduló, együtt érző emberekké, akár egykor a tűz körül. Majd amikor új tájakra vágynak, elkezdenek nomadizálni. Először a fesztiválszínpadok között keresik az utat, majd a zárás után felfedezik Magyarország nagyvárosait, kisebb falvait, amelyeket időlegesen kölcsön véve a természettől otthonukká alakítanak. – Sultanus Beatus tárcája

Balázs Imre Józsefet, a Korunk folyóirat főszerkesztőjét kérdeztük a 38.Tokaji Írótáborban határokról, régiókról, átjárhatóságról, pályakezdésről, az internetes és a nyomtatásban való megjelenésről és a dizájn fontosságáról.

„az emberi szív kurva önmagát se unja
aktív mint a szén ha kihozzák a fényre
csillog-villog szurkos üvege a napnak
kettétörik felkacag ha utána kapnak
kurva minden üreges izmos véres pumpa"
Jónás Tamás versei

Utolsó tantuszommal,
a teleholddal hívom föl a figyelmedet:
Úgy dől belőlem a dögszag,
mint egy akasztott kutyából.
(Látó, 2000. December)

Kevéssel ebédidő után érkezünk meg a Műcsarnokba a posztszocialista gazdaság jelenségeit vizsgáló kiállításra. Jobban mutatna e beszámoló élén, ha azt írhatnám, hogy egy hurkakolbászos talponállóból, zsírral telt tüdővel battyogtunk, azt mantrázva, hogy a krumplileves, az legyen krumplileves... De hát éppen ez az, hogy nem rotyog már a gázrezsón a kádári gulyás, a piaci szalontüdő után pedig nem csak Kék-Vörös szappannal öblíthetjük le az ételből ki nem forrt – mételyező kapitalista – bacilusokat. Akkor hol is élünk voltaképp? – Vass Norbert írása

A konferenciát záró Vladislava Gordic Petkovic szerb irodalomtörténész a magyar irodalom szerb recepciójáról szólva többek között megjegyezte: a 2009-es belgrádi könyvvásár legkeresettebb műfordításkötete Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye volt, ezzel is prezentálva a jelenleg is élénk szerb–magyar irodalmi együttműködést. – Kántás Balázs írása

 Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára, ezerkilencszáznyolcvanegy december tizedikétől nyolcvankettő március tizenötödikéig, kb. 250 óra alatt, egy 57x77-es rajzlapra lemásoltam az Iskola a határon-t.
Így keletkezett ez a kép.
E.P.

Omega, Europe, Phoenix, Anima Sound System, Pokolgép, Charlie, népzene, színház, filmek, testfestés, extrém sportok kulcsszavakkal lehetne jellemezni az idei Félsziget Fesztivált.
A nyolcadik alkalommal szervezett rendezvény idén büszkélkedhet a legváltozatosabb programfelhozatallal, az érdeklődők számát tekintve is felülmúlta a tavalyi évet. – Varga Melinda beszámolója Oroszhegyi Tünde fotóival

Két fiatal költőt, Málik Rolandot és Nyilas Atillát a Jázmin Intercity kantinjában arról faggattam Budapest és Tokaj között, hogy miért fontos nekik Miskolc, mit gondolnak a Vidék és a Főváros kapcsolatáról, hol és mikor van súlya a dolgoknak, meg lehet-e élni az irodalomból? - beszélgetés Málik Rolanddal és Nyilas Atillával.

Orbán János Dénes majdnem minden sorában a költői lélek birkózik a kritikuséval és az esztétika-filozófuséval, s ezt a csatát olykor remek prózai betétekkel lazítja. Ilyen például az „X.Y.B., az újraíró”. Ha egy adott szerző rendelkezik a kellő mennyiségű – és persze minőségű – világirodalmi referenciával, mindent át lehet írni, legyen az akár Dante, akár Shakespeare. De hogyan lehet ezt illusztrálni egy verseskötetben, amely kritikákat és esszéket is tartalmaz? – Makkai Ádám írása

Mindig lenyűgözött Csontváry. Állva a hatalmas vásznai előtt, Pécsett vagy a Nemzeti Galériában fent a várban: azok a színek, a vibrálás, a valóság ily' pontos megfestése. És az, ami titokzatos benne. Ami a képzelet teremtő ereje által születik. Hogy a festészet nem leképezés, nem a fotográfia tökéletlen mása. Hogy ezerszer több annál. Írhatnék erről is. Azokról a képeiről, amiről már sokan írtak. De most inkább bolyongnék.

A tudományos élet intrikákkal teli, zavaros viszonyai közé csöppen be az egyetemről a történet hőse, Kertész Zsolt, a fiatal, még kristálytiszta tudományról álmodozó biológus. Az ő, néhol teljesen naiv kérdésein keresztül pillanthat be az olvasó a mára iparszerűen űzött tudomány belső működésnek visszásságaiba. – Mádai Nándor írása