Szerk, h, 02/08/2010 - 15:40 
Balázs a munkapad felé nézett, az üres akváriumba helyezett, kibelezett notebookra, a kígyózó rézszínű lapkábelekre, a zöld nyákokból kiálló fekete kondenzátorokra, s érezte, hogy kiszárad a szája. – Ezt nincs honnan tudnia – mondta –, nem is mondtam meg, hogy milyen adatokat akarok visszanyerni.
Boldog Zoltán, v, 02/07/2010 - 12:01 „Az álmoknak nincs igazsága, hamissága, amihez eljuthatnák. Az álmok csak vannak. Értelmük a feltárásukkor teremtődik meg, de minden feltárás egyedi és önmagáért való. Nyilas Atillának sikerül távol tartania magát mindennemű misztikumtól vagy lélektani fejtegetéstől, és sikerül megmutatnia az álmok útvesztőit anélkül, hogy az olvasó elveszettnek érezné magát. A költő lebegni engedi az álmok verseit, nyitva hagyván értelmezésük számtalan lehetőségét bárki számra.” – Vincze Ildikó kritikája.
Onagy Zoltán, sze, 02/03/2010 - 08:09 
A Héttorony irodalmi magazin volt versszerkesztője, Fehér Miklós úgy véli: „Jól láthatóan uniformizált a stílus, az biztos, természetesen ez nem baj, hiszen egy adott helyen általában azonos ízlésűek gyülekeznek, és hatnak is egymásra, meg sokan igyekeznek megfelelni a helyi irányzatnak, az elfogadottnak, hogy elfogadottak lehessenek:) ezt nem kritikaként jegyeztem meg, csak tényközlés.”
Szerk, sze, 02/03/2010 - 11:04 
Milyen elvek mentén mondható színvonalasnak egy szerkesztői munka?
Mi alapján mérhető a jelentősége? (Biztosan nem az előfizetők vagy a példányszám alapján.)
Mi biztosítja a kuratóriumot arról, hogy egy szerkesztő valóban ígéretes?
Ki nem mondott érvek alapján milyen alapon betonozza be a folyóiratokat az NKA?
Milyen kanonizáló szerepe lehet egy közpénzeket elosztó szervezetnek napjainkban?
Szerk, p, 02/05/2010 - 10:14 
„Ám legfőbb attrakció mégis az, akiről, s ahogy szól. Egy régen elhalálozott „Ki Van Kereke” Kierkegaard nevű, nagyméretű prücsökről (ezentúl hívjuk egyszerűen Kergének), ki fölismervén tücskök-hangyák elhangyásodását, hadat üzent elmebajnak. Összehordva hetet-havat, fene se igazodott ki rajta, aki meg igen, éppúgy szorongott a fölismeréstől, ahogy Kerge prücsök maga." – Hegyi Botos Attila írása „Fűalatt", Petter Bjerck-Amundsen „Søren Kierkegaard kezdőknek" című könyvéről.
Szerk, p, 02/05/2010 - 15:48 
Több mint fél évszázados nyugati életem egyik lélekemelő kísérőjelensége, hogy olyan környezetben morzsolhatom napjaimat, amelyben jelen van az európai kultúra irígylésre méltó évszázados folyamatossága. Itt van például egy csodás angliai intézmény, a London Library. 1841 óta honol a brit főváros kellős közepén, tágas palotában. A világ legjelentősebb kölcsönkönyvtára, az elegáns angol klubok szintjén. Polcain egymillió kötetet őriz, közöttük mintegy harmincezer ritkaságot. Van tágas olvasóterme, de különlegessége, hogy tagjai kikölcsönözhetik, olvasásra, tanulmányozásra hazavihetik a könyveket, egyszerre akár tizet is.
Onagy Zoltán, v, 02/07/2010 - 07:01 India első ránézésre egy másik bolygó. Teljesen eszement világ, keleti átkokkal, hagyományokkal és csodákkal tömve. És vadkapitalista élet-halál harc helyszíne ugyanakkor. Legalább annyira végletesen racionális, mint amennyire spirituális. És ez benne a fantasztikus! Azt hiszem, ott kicsit könnyebb - legalábbis nekem könnyebben sikerült - meglátni az igazi Életet, ami nem ismer kategóriákat, hanem egyszerre képvisel valamennyi végletet. Mintha négyzetrács esett volna le a szemem elől. Jó érzés. És ettől Álomország lett maga az élet, mert az embernek az az érzése, hogy összességében az élet és benne az ember csodálatos. Ezekkel a gondolatokkal nehezen írom be magam a kortárs irodalomba.
Onagy Zoltán, v, 02/07/2010 - 05:59 Na, szegényt őt is lekaptam a tíz körméről, kábé olyan mondatokkal, hogy „Szekrénygyerek nem lát, enyém ruha ott? Kell én mos sok. Én nem mos, ő mos. Rossz, rossz!” (Alfombralárká nehi dékté mera káprá váhá? Me doná csáhié bahut. Me nehi dotá, vehe dotá. Burá, burá), szó nélkül végighallgatott, majd elment a szomszéddal veszekedni. Délután, mire hazaértem, elkészült a gyönyörűséges szekrény, frissen mosott ruháim katonás rendben, elvágólag összehajtva vártak az ágyon, a szoba ragyogott a tisztaságtól, és Ánti mosolyogva állt az ajtóban, kezében tálnyi gőzölgő sült krumplival.
Szerk, p, 02/05/2010 - 17:35 
Sose forduljon kedved telelőre, emeld a Teremtőre poharad! Szava szemérmesen csak azt jelenti, hogy emberként is tanulhatsz szeretni.
Szerk, h, 02/01/2010 - 07:45 
Mind a két Kemény költő és mindkettő írt egy-egy regényt. Ennyi köztük a hasonlóság, nomeg az, hogy jó verseket írnak, bár meglehetősen különböző stílusban. Az idősebb (1938-ban született) olaszul író Tomaso Keménytől Szkárosi Endre magyarra fordított egy hosszú költeményt – ez a La Transylvania Liberata (Erdély aranypora), amely szürrealista és mítikus elemeket ötvöz himnikus soraiba.
Onagy Zoltán, k, 02/02/2010 - 06:19 Nyolc lány és tíz srác. Csak három csaj használható, esetünkben mindössze fél, hisz mindketten a szöszire hajtunk. A többi srác lehetne kicsit nyeszlettebb; sportosak és jóképűek. Ráadásul a táborvezetőnek úgy tíz év fórja is van. Bárcsak Titusz volna az egyedüli rivális. A helyi vörösbortól mindenki bódultan mosolyog.
Onagy Zoltán, v, 10/04/2009 - 15:06
Élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval él közösen vásárolt villájukban Mátraházán él. Ekkoriban a grófné szerkeszti A Magyar Asszonyt, a Tormay Cécile életművet is ő rendezi sajtó alá. Akarjuk, nem akarjuk, van abban valami szánalmasan groteszk a mindenkori magyar politikai viszonyokra nézve, hogy a korban „fajtalanságnak” számító nemi identitása ellenére ő a két világháború közt működő legnagyobb létszámú nőszervezetének vezetője, és a rendszer felkent nőírója. Az, hogy ki milyen nemi identitással éli az életét, legteljesebb mértékben magánügy, de bizonyos közügyek és a legteljesebb mértékű magánügyek, hogyan is mondjam, ütik egymást. Mint ebben az esetben is.
Szerk, szo, 02/06/2010 - 11:28 
A Corvina Kiadó 15 kötetes sorozatának kiegészítő, 16. köteteként jelent meg nemrég a Magyar Művészet című album, melyet a Magyar PEN Club szervezésében mutattak február 4-én, csütörtökön este, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A szerzőkkel, Bellák Gáborral, Jernyei Kiss Jánossal, Keserü Katalinnal, Mikó Árpáddal és Szakács Béla Zsolttal Rényi András művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője beszélgetett. – Bereczki Csilla helyszíni tudósítása.
Szerk, k, 02/02/2010 - 16:37 
A háromnapos program a Szálinger Balázs zalai származású, ám költői identitása révén erdélyinek számító helyőrséges szerző meggyalázásában kulminált: este nyolctól szűkebb baráti körének tagjai tisztelegtek előtte válogatott vitriolos-humoros írásaikkal. Túlélte. Legalábbis úgy tűnt mindaddig, amíg OJD listába nem vette szerzőnk eddig megjelent műveit, majd sátáni vigyorral elő nem húzta a nyomdából frissen érkezett legújabb Szálinger-ópuszt, mely Az öngyilkos nyúl címet viseli.
Onagy Zoltán, h, 02/08/2010 - 21:00
Azután könyvek. Négy kötete jelent meg, és egy színpadi meseköltemény. Azután hivatal, azután eltűnt a hivatali süllyesztőben. Jó író. Hogy hivatalnoknak milyen, nem tudhatni, de a cigányok mai helyzetét látva, nem zavarhatott sok vizet. Senki nem gondolja, hogy összeegyeztethető egyszerre politikusnak lenni, politikusi pénzekből jól élni, és mellette hajnalban kelni, indítani az agyat, rojtosra üli a segget a számítógép mellett.
Onagy Zoltán, h, 02/08/2010 - 05:14
Hogy halála után ilyen sokkal mit üzen, ha egyáltalán léteznek írói üzenetek (a névrokon Nagy Lászlóé kivételével, aki valóban üzen feketén-fehéren, Tavasz-képernyőről: „Ha van emberi arcuk, akkor csókoltatom őket!”), tehát, ha B. Nagy mond valamit, nem kérdés, a következőket mondja: „Törtetőket, önjelölt zseniket, selyeminges pojácákat, felcsillagzott fingocskákat leszarni. Végezd a munkád, végezd el a napi feladatod, mert soha nem tudni, milyen rövid az idő.” És jó, ha ehhez tartjuk magunkat.
Onagy Zoltán, p, 01/29/2010 - 05:53
1919. január 27-én halt meg a Liget Szanatóriumban, 42 évesen. Temetése január 29-én volt. Koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, ahol Kunfi Zsigmond, Móricz Zsigmond, Vincze Sándor, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Pikler Gyula, Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Kernstok Károly, Schöpflin Aladár és sok más közéleti személyiség mellett több ezren rótták le kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.
Boldog Zoltán, v, 01/31/2010 - 23:10 
A megszólalás helye a periféria. A margón levés nála tudatos választás: „Marginalizálódtam, én az első bácskai vulkanikus villanytelep. A margó a kedvencem. A periféria, a vidék. A couleur lokál. Vonzódom a sárhoz, a porhoz, a felhőkhöz, a nullához.” A társadalmon kívüliséghez kritikus, lázadó hangnem társul. Ehhez felhasználja a könnyűzenét, ezen belül is a punk kultúra áll nagyon közel hozzá. – Torma Orsolya kritikája
Onagy Zoltán, szo, 02/06/2010 - 08:00 
Crescenzo rendhagyó ügykezelése abban nyilvánul meg, hogy stílusa szerint a kiváló és izgalmas korabeli TIT-előadást (manapság: Mindentudás Egyeteme) ismeretterjesztő jelleget összeágyazza a legpompásabb mikszáthi mesélőkedv anekdotaváltozatával. Ebből születik az olvasmány. Maga az OLVASMÁNY. Nincs egyetlen oldalpár, amit ne volna érdemes elolvasni. Esetek, kalandok, történetek, mókák és tanulságok a filozófia hosszú történetéből. Megjelenik a viceházmester bölcsessége, a cipészmesterné világa, a szkeptikusok, a sztoikusok, Platóntól Epikuroszig mindenki. A Phütagorasz-fejezet példának okáért a következő cím alatt szerepel: Phütagorasz a szupersztár.
Szerk, h, 01/25/2010 - 08:50 És nézd csak, én se magadért szeretlek: Saját szobromat porolgatom benned.
Épp e szobortól búcsúzom el holnap, Mikor túléllek téged, a nagyobbat, Eztán én súgok neked a jövőről, Az idő engem épít, nekem őröl
Boldog Zoltán, v, 01/24/2010 - 09:16 
Lángh Júlia vékony szeletekre bontja a valóságot: egy-egy szálat, élethelyzetet visz végig egy-egy gondolatfutamon, bekezdésen. A lakásgondokkal küszködők bemutatása, a barátok s a velük való együttélés öröme-kínja, az idegenek franciaországi helyzete, néhány elképesztő, számunkra furcsa világlátású és sorsú ember felvillantása a hihető és hihetetlen történetek szférájába kalauzol. – Stenszky Cecília kritikája
Szerk, sze, 01/13/2010 - 08:52 
Az Irodalmi Jelen szerkesztőségének örömére szolgál, hogy a Kritikus nyulak – Tárca a kritikusokról című írás mind az olvasók, mind a kommentelők számát tekintve kiemelkedő érdeklődésre tart számot. A lap igazolva látja azon törekvését, hogy fontos szerepet játsszon a mai magyar irodalomkritika problémáinak beható megvitatásában.
Weiner Sennyey Tibor, sze, 02/03/2010 - 11:44 
kérni hogy nagyon fontos ez a tájékoztató hogy ön – ha bír ha nem – elolvasni és fennforgás fontolni ön fejének benső részében nem fontolni nem gondolkodni miénk isten nem tart felelősség óvó szárny bocsánat bűn hétrét mennyország de más esetben sem tart felelősség szintén
|
Friss hozzászólások
13 perc
3 óra 40 perc
7 óra 20 perc
8 óra 7 perc
8 óra 25 perc
8 óra 54 perc
10 óra 19 perc
10 óra 51 perc
11 óra 1 perc
11 óra 9 perc