ARCKÉPEK, ARCMÁSOK a Litea Könyvesbolt (Budai Vár-Hess András tér 4-Fortuna udvar) 2010. március 9-én 17 órakor Iancu Laura: a Névtelen nap című verseskötete és az Élet(fogytiglan) című prózakötete, valamint Móser Zoltán: ARC/MÁSOK című fotóalbuma és Gömör ködben, fényben című esszékötetének bemutatójára várja az érdeklődőket.
A Nők Lapja külön kiadványa, a Nők Lapja Novella pályázatot hirdet a felsőoktatásban tanulók részére, saját mű alkotására, novella, vers és esszé (vagy kritika) kategóriában „Zene? Az enyém?” munkacímmel.
A FISZ-klub következő ám rendhagyó estjét az RS9 Színház (1075 Budapest, Rumbach S.u.9.) Fehér Termében tartják 2010. március 11-én, csütörtökön 18 órai kezdettel.
A Magyar Írószövetség a Vietnamban megjelent magyar könyvek bemutatójára várja az érdeklődőket március 10-én 17 órára a Magyar Írószövetség klubtermébe (Budapest, VI. kerület Bajza utca 18.).
Robbantott A bombák földjén című iraki háborús dráma a vasárnap esti Los Angeles-i Oscar-gálán: ez lett a legjobb film, és az azt jegyző Katheryne Bigelow nyerte el a legjobb rendező díját is.
Szóval, ha sikerült szemügyre vennünk egy fát, ne tudjuk le dolgunkat azzal, hogy azt mondjuk: „Ó, be szép!”, s már megyünk is dolgunkra tovább. Ez a reakció nemhogy szánalmas, önleplező is. Magunkat takargatjuk vele, szembenézéstől való gyávaságunk, ájultságunk, félelmünk valódi szépségtől. Szégyenünket, ahogy Édenben az Isten elől elrejtező emberpár. Távolítsuk el a szemérmünket takaró levelet, még ha először kínos is. Hogy járja át levegő.
A jelen szempontjából talán érdekesebb, hogy ezekben a lapokban gyakran az élet adja el az irodalmat. Pontosítok: a politika adja el a literatúrát. A politika keménydrog lett, míg az irodalom ebben a helyzetben egy gyengére sodort füvescigi, melyről utóbb elárulják: csak egy kiválóan ízesített vékonyka szivar. – Sultanus Beatus tárcája
Az ünnepség után az igazgató irodájába invitálta három mérnökét. Mindegyikük arcáról sugárzott a derű. „Remélem, újra bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk hülyék” – gondolta az egyik, s kezében közepes nagyságú, kenderből készült zsákot szorongatott. „Végre folytatódhatnak a sakkpartik” – futott át a testesebben. „Most pedig lássuk a jó munkáért járó fizetséget” – gondolta a harmadik, miközben kivette kollégája kezéből a zsákot. Az íróasztalhoz lépett, s kiborította tartalmát. Az igazgató kővé dermedve nézett az előtte fekvő csonthalmazra.
„Te, barátom, tudod mivel megy a BKV?” – kérdi a mosolygós fiatalember egy pesti presszóban a szomszéd asztalnál. „Na? Mivel?” – vigyorog rá vissza cimborája: „40 deka parizerrel!” – nagy röhögés, mire a cimbora integet, s azt mondja: „Nahát! Azt hittem telefonosdobozba rejtett milliókkal!” – újabb röhögés. Megiszom a kávém én is, sétálok a napsütésben, a vasárnapi Pesten, és azon gondolkodom, hogy ez a magyar humor már-már olyan, mint a magyar irodalom. Egyrészt ugye – ahogy a közhely mondja – „senki sem értheti a magyarokon kívül”, másrészt csak most van – de most aztán nagyon – jelentése és jelentősége. – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.
Falusi Márton költő 1983. október 17-én született Budapesten, tanulmányait 2007-ben fejezte be az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán. 2006 júliusa óta a Hitel című folyóirat szépirodalmi, 2008-tól pedig a Magyar Napló világirodalmi rovatának is szerkesztője. Verseskötetei: Hazáig látni (2004), Rádnyitva ablak, ajtó (2007). Több elismerésben, köztük 2004-ben Gérecz Attila-díjban részesült. Három versét közöljük.
Az Úristen bekopogott egyszer a szegény asszony ajtaján, hogy megáldja a gyermekeit. Hanem a szegény asszony nagyon szégyellette, hogy olyan sok gyermeke van, nem akarta megmutatni az Úristennek őket, bedugdosta egyenkint a kemencébe, ahány csak befért. Bejött az Úristen, szépen megáldotta a kívül maradt gyermekeket, aztán hazament. Ezekből lettek a fehér emberek, a gazdag emberek. A többi rajkó megfeketedett a kemencében, azok lettek a cigányok, azok sose gazdagodtak meg, le se telepedtek, a világot járják minduntalan.
Rózsássy Barbara 1979-ben született Budapesten; pályája a Stádium Fiatal Írók Körében indult. 19 éves volt, amikor a – többi könyvét is gondozó – Stádium kiadásában megjelent első verseskötete (A suttogással telt szoba, 1998) Gérecz Attila-díjban részesült. 82 szonettből álló második kötete, a Barlangnyi álom (1999) itáliai ihletésű verseit foglalja magába. 2007-ben látott napvilágot az Isteni színjátékkal párbeszédet folytató harmadik könyve, a Pater noster, Dante. A Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj ideje alatt (olasz szakos egyetemi ösztöndíjasként) Padovában töltött esztendő során alkotott verseit is tartalmazza most megjelenő kötete, az Éjszakai tárlat. Bemutatója március 9-én lesz, este hatkor, a Magyar Írószövetségben. Az Irodalmi Jelennek új kötetéből olvasott fel három verset, melyeket itt meghallgathat.
Sztálin többször kijelenti, Bulgakov a legjelentősebb drámaíró. Ismert olyan Bulgakov-darab, amelyet tizenötször megnéz a Művész Színházban. Az állítólag jól látható és hallható tetszésnyilvánítása az egész városban visszhangzik.
"Bajnai Nóra Katalin befogadható, hétköznapi képekkel, csaknem elbeszélésszerű könnyedséggel sejteti a saját benyomásait, szabadon ingázva műnemek és műfajok között, absztrakt és konkrét határán, csattanós rímkezeléssel. Ént lebontani akaró erőlködés és önmagából való kilépés nélkül mutatja be képlékeny, talán csak mozaikdarabokban ábrázolható világunkat, s a saját világát: „Békét mutatnak a dinnyemagok, / nem akadtak még a torkomon. / Ám közben kifogyott a filctollamból a tinta.” (Ajtók). Ha belépünk ezeken az ajtókon, könnyen lehet, hogy magunkra ismerünk a vékony kötetben, amely a kifogyó tinta ellenére is éppen elég lehetőséget kínál annak, aki egy fiatal hang első koncertjére vált magának jegyet." – Stenszky Cecília kritikája.
"Vikrama-széna leakasztotta a vén fáról a hullát, vállára dobta (mert ez több mint szimultán – és szövevényes történet), majd a kolduló szerzetes parancsára elindult vele, miközben a hullát megszálló szellem rákezdet a mesére..."
"A gyökerek számomra semmit sem jelentenek. Máshova húz a szívem, mint ami, és aki valójában vagyok. Úgy érzem, mintha nem lenne múltam, a jövő pedig – mely ködös és sötét – csak az álmaimban élne. Az idő múlik, s a fény is már kialvóban. És én még mindig nem tudom, ki vagyok..." – Kiss Kinga Karina írásai.
„A filozófiai beszélgetésekben, melyeket a szereplők egymással folytatnak, elhangzanak érvek és ellenérvek Isten mellett és vele szemben. Istent persze nem lehet felhívni mobiltelefonon, és nem lehet tőle megkérdezni, hogy önazonos-e saját magával. Isten a boncasztalon nem válaszol.” – Czapáry Veronika írása
„Vagy megosztjuk egymással gondolatainkat, vagy mások gondolatai osztanak meg minket” – avagy az aforizmák, a perselymalac és Annapurna közös nevezője. 2010. március 2-án a Magyar Írószövetség székházában a Littera Nova Kiadó négy szerzője tartott felolvasást dr. Balázs Tibor és Gyimesi László moderálásával. – Csepcsányi Éva helyszíni tudósítása.
Végel László, a tősgyökeres, elkötelezetten hűséges vajdasági író a legnehezebb időkben is úgy döntött, hogy szülőföldjén marad. A NATO-bombázások idején naplót írt, amelyből könyv született. A magyar és jugoszláv kultúrát is magáénak vallja, egyikhez a nyelv köti, másikhoz a valóság. Múltban és jelenben egy vajdasági író életérzéséről mindennél többet mond nekem az est végén elhangzó mondata: „Az, hogy az ember néha szerbül álmodik, még nem meríti ki a nemzetárulás fogalmát.” – Ácsné Fekete Ilona helyszíni tudósítása
„Egy magyar úr volt, úgy szokták mondani. Ez egy kiveszett fogalom, külön-külön az úr és a magyar, hát még együtt. Igen, érdekes, mert ezek a legritkább esetben szoktak írni. A típust magát ismerjük, uramisten, Jókai-regényekből, vagy még régebbről. De ők nem szoktak írni, ők hősök szoktak lenni, regényhősök vagy emlékezések hősei; itt meg van valaki, aki emellett még költő is” – mondta Szörényi László Békássy Ferencről, Békássy egybegyűjtött írásainak könyvbemutatója alkalmából. Lapunkon itt olvashatják Weiner Sennyey Tibor és Szörényi László beszélgetését. Második rész.
„Békássy egyúttal a maga csodálatos mikrokörnyezetében él, amely a Hamvas Béla szerinti három régiónak pont a metszéspontján van: Zsennyén, a Nyugat-Dunántúlon, vagyis a mediterránnak, az alpesinek és az észak-magyarországinak a határán; ott nő fel egy csodálatos kertben és könyvtárban, csodálatos édesanyával és testvérekkel” – mondta Szörényi László Békássy Ferencről, Békássy egybegyűjtött írásainak könyvbemutatója alkalmából. Lapunkon itt olvashatják Weiner Sennyey Tibor és Szörényi László beszélgetését. Első rész.
Válságban van az angol egyetemi oktatás. Az idén jóval kevesebb pénzt kapnak az egyetemek a HEFCE c. (az egyetemi pénzek elosztását intéző) intézménytől, mint tavaly, számos építkezést, illetve épületfelújítást elhalasztanak, a lapok már megkongatták az újabb tömeges „agyelszívás” (brain drain) vészharangját – mennek a tudósok Amerikába, meg Kanadába. – Gömöri György tárcája.
"Egész életünkben olyan emberekhez hasonlítunk, akik elkéstek a színházból. A cselekmény elejéről már lemaradtunk, és nem tehetünk mást, minthogy a második felvonástól, azaz az örök most pillanatától már figyelmesen kell követnünk az eseményeket. A valóságos kezdet ugyanis számunkra mindig a már-elkezdve-lenni eredményeiben adott csupán. A barázdák már ott vannak az arcunkon, a ráncok már ott húzódnak a szájszegletünk körül, a nyakunkban már ott ül a félelem, a keménység a hátunkban, a remegés a térdünkben, a feszültség a szívünkben, amikor rájövünk, hogy mi is történt és történik, amint ezt Peter Sloterdijk kortárs filozófus leírja. " – Kurdy Fehér János esszéje.
A villogó szemű, ziháló ember kigombolta a lány ruháját, szabaddá tette az egyik hóvirágszerű, bársonyos mellet és szenvedélyesen ajkai közé vette a halványrózsaszín mellbimbót. Ő szótlanul hátra vetette a fejét, a belé hasító fájdalmas gyönyör elbódította. Ezután a szoknyája alá nyúlt egy határozott mozdulattal a magas Don Huan, lerántotta fehérneműjét, mutatóujjával simogatta, de nem lettek az egymáséi, amikor a férfi észrevette, hogy szűz, erőt véve pokoli szenvedélyén, visszavonult és csak nyelve hegyével kényeztette a remegő kis testet.
"Balla Zsófia munkásságát megfontolt, fércmunkát nem tűrő költészet jellemzi, így lírájának sokkal inkább íve, mint fejlődéstörténete van. Az azonban jól látható, hogy – bár érzékenységének húrjai semmit sem veszítettek feszességükből – értelmezői nyugvóponthoz érkezett, mely szép megünneplése amúgy is jeles 2009-es évének." – Kárpáti Zsuzsa recenziója.
A shogunátus mintegy 700 éven át a Meidzsi-korszak előtti Japán kormányzási formája volt. A shogun volt az ország legfőbb törvényhozó-, végrehajtó-, és katonai hatalmi méltósága. Közülük legjelentősebb Tokugawa Iejaszu, aki 1603-ban magához ragadva a hatalmat, 265 évre biztosította dinasztiájának uralmát. Ezúttal a tizenötödik, az utolsó shogunról lesz szó, Tokugawa Josinoburól, akit mi csak történelemkönyvekből ismerhetünk, de 89 esztendős unokája, Tokugawa Motoko még jól emlékezik rá.
"A tárcaíró ilyenkor pihenni küldi a benne lakozó személyiségeket, hogy néhány nap erejéig életre keljen egy hangban, egy témára komponálva, amely pillanatnyi örömmé változhat annak, aki hajlandó ünnepként olvasni, és bosszúsággá annak, aki magára veszi. Megsértődhet rajta, ha vaj van a fején, ha irigykedő szemekkel néz a szerző bukszájába, vagy mert fogalma sincs, hogy a valóság és fikció elegye nemcsak hamissá teheti a jelent, hanem elviselhetőbbé is. Pőre kimondásával, cinizmusával, túlzásaival és hibáival." – Sultanus Beatus tárcája.
Néhányan köszöntek neki, néhányaknak ő is köszönt. Hűvösen, távolságtartóan. Persze, tudom, hogy te vagy, te tanítottál meg békát felfújni, szalmaszálat a s..., szájjal addig pumpálni belé a levegőt, míg felrobban, belei a pofádba, a szemeid közé loccsannak; de hát az már olyan rég volt, különben is fúj! Igen, arra is emlékszem, hogy veled estem bele a ganélébe, giliszta után turkáltunk, hogy horgászni menjünk; amikor hazaállítottunk, csöpögött a ruhánkból a lé, édesanyánk azt se tudta, sírjon-e, kacagjon-e; de hát ez is olyan rég volt, már röhögni se lehet rajta.
ARCKÉPEK, ARCMÁSOK a Litea Könyvesbolt (Budai Vár-Hess András tér 4-Fortuna udvar) 2010. március 9-én 17 órakor Iancu Laura: a Névtelen nap című verseskötete és az Élet(fogytiglan) című prózakötete, valamint Móser Zoltán: ARC/MÁSOK című fotóalbuma és Gömör ködben, fényben című esszékötetének bemutatójára várja az érdeklődőket.
Az Úristen bekopogott egyszer a szegény asszony ajtaján, hogy megáldja a gyermekeit. Hanem a szegény asszony nagyon szégyellette, hogy olyan sok gyermeke van, nem akarta megmutatni az Úristennek őket, bedugdosta egyenkint a kemencébe, ahány csak befért. Bejött az Úristen, szépen megáldotta a kívül maradt gyermekeket, aztán hazament. Ezekből lettek a fehér emberek, a gazdag emberek. A többi rajkó megfeketedett a kemencében, azok lettek a cigányok, azok sose gazdagodtak meg, le se telepedtek, a világot járják minduntalan.
Néhányan köszöntek neki, néhányaknak ő is köszönt. Hűvösen, távolságtartóan. Persze, tudom, hogy te vagy, te tanítottál meg békát felfújni, szalmaszálat a s..., szájjal addig pumpálni belé a levegőt, míg felrobban, belei a pofádba, a szemeid közé loccsannak; de hát az már olyan rég volt, különben is fúj! Igen, arra is emlékszem, hogy veled estem bele a ganélébe, giliszta után turkáltunk, hogy horgászni menjünk; amikor hazaállítottunk, csöpögött a ruhánkból a lé, édesanyánk azt se tudta, sírjon-e, kacagjon-e; de hát ez is olyan rég volt, már röhögni se lehet rajta.
Friss hozzászólások
11 óra 59 perc
14 óra 56 perc
16 óra 19 másodperc
18 óra 5 perc
21 óra 45 perc
23 óra 36 perc
1 nap 3 óra
1 nap 3 óra
1 nap 10 óra
1 nap 10 óra