Kulturális szigetek és a nyomtatás ördögi körei – Beszélgetés Gerényi Gáborral

Az Index hírportál alapítótagját kérdeztük a nyomtatott sajtó jövőjéről, az e-bookról, a piacot megváltoztató letöltési lehetőségekről és arról: milyen a jó médiamunkás.

Kulturális szigetek és a nyomtatás ördögi

körei

– Beszélgetés Gerényi Gáborral

A zeneiparban minden megváltozott című, Tusványoson tartott előadásodon arra reflektáltál, hogy az  internetes feltöltési lehetőségek jelenthetik a könnyűzene jövőjét, hivatkoztál Fluor Tomira, aki ekképp vált ismertté. Valóban az Internet adja meg a pályakezdő zenészek számára a siker kulcsát?

Igen, szerintem ez egy olyan bivalyerős marketing, amely eddig a zeneszerzőknek nem állt rendelkezésére. Felküldik a számokat az internetre, majd megtalálják a különböző internetes marketing módszereket. Nyitottak arra, hogy az emberekhez ingyen eljuttathassák a felvételeket, felkeltsék a figyelmet a produkció iránt, és ennek segítségével koncertfellépésekhez, kereskedelmileg értékesíthető termékekhez jutnak.

A klasszikus kortárs zene, operaművek kapcsán is beválhat ez a módszer?

Biztos, hogy sokkal nagyobb közönséghez eljuthatnának ezek az értékes produkciók is, mint ahogy az egyébként szokványos. A kortárs komolyzene csak egy nagyon szűk réteget érint; biztos, hogy ilyen módon megsokszorozható lenne a közönsége. Mi az Indexen csináltunk egy olyan kísérletet, ahol néhány hónapig kortárs magyar filmeket lehetett ingyen letölteni, ennek a jogi hátterét is rendeztük. Azok a filmek, amelyek 1-2000 nézőhöz jutottak el a mozikban állami támogatással, a portálon több 10 000 letöltést értek el. Meg tudta tízszerezni azt a nézőszámot, akikhez ez az értékes kultúra eljutott, szerintem ez a fajta működés a zenére is érvényes lehet.

Kortárs filmekkel, zenével működik, elképzelhető ez a könyvekkel is? Megtörténhet, hogy ötven év múlva csak online olvasunk?

A könyv kérdése másképp működik a világ különböző pontjain. Az Egyesült Államokban az elektronikus könyv nagyon népszerű, ott már ma sokkal több e-bookot adnak el, mint papírkönyvet, míg Magyarországon az elektronikus könyv fel sem tud kerülni a palettára, egyszerűen olyan fogyasztói érdektelenség van. Nagyon egyszerű a különbség: az Államokban sokkal kevesebb könyvesbolt van, sokkal nehezebben jut el a könyv a fogyasztókhoz, ezért népszerűbb az elektronikus verziója. Magyarországon viszonylag jól el vagyunk látva könyvesboltokkal, minden plázában van, és erős könyvkiadók is működnek az országban. Van egy adójogi különbség is, a könyveknek kedvezményes az áfája. Komplex kérdés, hogy mi tűnik el és mi nem, és még az sem biztos, hogy az egész világon egyformán fog ez működni. Lehet, hogy különböző kulturális szigetek jelennek majd meg. Magyarországon úgy tűnik, hogy a papírkönyv nagyon erősen tartja a bástyákat.

Az index.hu társalapítója vagy, amely Magyarországon az egyik legnépszerűbb hírportál. Mi történik a nyomtatott sajtótermékekkel?

Mindig hittünk abban, hogy az internetes sajtó az, ami a jövő, és ami valamilyen módon irányítani fogja a médiafogyasztást, sajtófogyasztást. A magyar nyelvű sajtóban ez be is következett, legbefolyásosabb sajtótermékek az interneten vannak, folyamatosan bővül a piac, egyre többen és többen olvassák, míg a papíralapút egyre kevesebben. Ennek következtében ezek minősége is egy kicsit romlik, amely ismét példányszámcsökkenést eredményezhet. Ez egy ördögi spirál, amiből számukra már nincs kiút.

Mesélnél picit az index.hu alakulásáról, milyen elképzelések mentén építettétek fel a hírportált?

Nagyon általános portált szerettünk volna indítani, ahol sokféle médiát el lehet érni. Az internetes felületnek azon kívül, hogy gyors meg ingyenes tud lenni, óriási előnye az is, hogy többféle médiatípust tud egyszerre hozni, a videót, az állóképet, a mozgóképet, hangot, zenét. Abban gondolkodtunk, hogy ebben legyen benne a zene is. Láttuk, hogy ez sok pénzbe kerül, de ’99-ben Magyarországon és a világ internetes piacán olyan volt a hangulat, hogy nagyratörő ötletekhez lehetett finanszírozási forrásokat találni, és a mi ötletünkre is jó páran ráharaptak, ennek köszönhető, hogy most van az Index.

Milyen nehézségekkel, ellenvéleményekkel találkoztatok az induláskor?

Tulajdonképpen volt egy nagyon erős ellenvélemény: a régi médiaemberek úgy gondolták, hogy ingyenes médiatartalmat nem lehet fenntartani interneten sem, mert az olvasónak fizetnie kell, különben miből kap az újságíró pénzt, az internetes reklámozás nem tud olyan nagyságrendet elérni, hogy egy komoly szerkesztőséget eltartson. Aztán az évtized rájuk cáfolt… Az internetes reklámozások nagyon magas szintet értek el, és minden évben új csúcsot döntöttek, 2003-2004-ben rájöttek mások is, hogy bőségesen fent tudunk tartani egy tisztességes napilap méretű szerkesztőséget.

Hány embert foglalkoztat a portál ma?

Az Index ma már nagyon sok kiadvány együtt, egy több száz fős magyar vállalkozás.

Transindex alapítója is voltál, amely majdnem egyidőben lépett a piacra az Index-szel. Milyen  különbségeket látsz a két portál között ma?

Nagyon sok szemszögből még mindig a rokonunknak tekinthető, hiszen ugyanolyan megközelítéssel dolgoznak. Ugyanolyan elképzelést képviselő kollégák létesítették, akik forradalmit hoztak létre az erdélyi sajtóban, akárcsak az Index munkatársai Magyarországon. Ezt a frissességet megtartotta mai napig is. Pár hónappal az Index után alakult, nagyon fontosnak tartottuk, hogy egy ekkora magyar nyelvű médiapiac kapjon egy különálló magyar médiakiadványt, ami az itteni [erdélyi – Szerk] dolgokkal foglalkozik. Volt több más ilyen alkiadványunk is, de a Transindex volt az, ami kiemelkedett. Üzletileg nincs már közünk egymáshoz.

Könyvet írtál Internetes tartalomszolgáltatás címmel. Milyen visszajelzéseket kaptál?

A könyvemet többnyire kommunikációs szakokon, egyetemeken, főiskolákon használják, egy összefoglaló, átfogó könyv, tanulmány arról, hogy melyek az internetes tartalomszolgáltatás elsődleges aspektusai, mikkel kell foglalkozni, hogyan lehet vele pénzt keresni, hogyan lehet népszerűvé, ismertté tenni, milyen jogi problémák lehetnek, hogyan kell a keresők számára olvashatóvá tenni. Próbáltam nagyon alapszinten, de minden aspektust érinteni egy-egy fejezetben.

Hangmérnök is voltál, több neves magyarországi együttessel dolgoztál együtt, mint a Kispál és a Borz vagy énekessel, mint Ákos. Mesélnél pályád ezen részéről is?

Nagyon jó volt, csinálnám most is szívesen, ha lenne időm. Még a ’80-as években a gimnázium és az egyetem alatt elkezdtem elektronikus hang- és stúdióeszközök iránt érdeklődni, és szoftvereket készítettem. Hobbiként indult. A ’90-es években a saját cégemben forgalmaztunk eszközöket, ezeken dolgoztunk is, volt egy kis saját referenciastúdiónk. El tudott jönni hozzánk a zenei produkció és a következő lemez technikai fázisait meg tudta csinálni. Ez egy gazdaságos megoldás volt. A ’90-es évek nagyon érdekes időszak volt zenei értelemben. Számos zenei stílust ki tudtunk próbálni, nem csak az elektronikust, a népszerű könnyűzenét, rengeteg jazz is készült nálunk, népszerű rock- és alternatív lemezek is. Az ember elméjét is jól pallérozza ez a munka, hiszen szembesülsz azzal, hogy mi a különbség, a hasonlóság zenei stílusok között.

A jövőre nézve milyen elképzeléseid, terveid vannak, szeretnél-e újabb könyvet megjelentetni?

Könyvet nem tervezek. A blogok, a saját mikroblogok is nagyon fontos aspesktusai az internetes sajtónak, médiának, emberek írnak embereknek ingyen. A profi médiának a létét erősen meg fogja változtatni. Az Index címlapján 50-80 jó blog sorozatát ajánljuk egy nap és ezeket legtöbb esetben mindenféle pénzügyi motiváció nélkül írják. Nagy kihívás a profi médiakészítők számára, akik pénzért írnak. Nagyon jó anyagokat kell megjelentetni ahhoz, hogy versenyképes legyél azzal szemben, aki ingyen csinálja mindezt.

Akkor ez meg is erősíti a piacot, eltávolítja a kevésbé jó sajtóterméket?

Jól meg fogja rostálni a piacot. Az a fajta sajtós, aki elsajátítja az újságírás szabályait, és képes arra, hogy sorozatban produkáljon átlagos színvonalú dolgokat, sajnos, nem fog tudni megélni.

Varga Melinda

A fotókat Sebők Botond készítette. Forrás: transindex.ro