szeretett nagymamámnak Az emlékeket a csigaházból eső hívja elő, nap ujja csillan traumák gyöngyein. Először csak a nevek törlődnek, aztán a tér is elmosódik, majd az arcok, töröl csak, csak töröl, kímélet nélkül. Gyermekkort, szerelmet, virágzást, érést, elmúlást. Elcsendül, illattá duzzad, szétfoszlik a fák lombja között a szelf, lila erdei virágok gyökerére fonódik, rügyekbe bújik, mohák életvonalán szalad felfelé az égig. Felejtésnek hívjuk, pedig csak a szív magába fordul, becsukódik szárnya, álmában égre nyílik a szeme.  

Temesi Ferencnek és – esetleg – Marco Rossinak Bevallom őszintén, T. Ferivel ellentétben engem sohasem izgatott a kérdés, miért nem lettem például (amit a rokoni kérdésekre egy..

Először 2012 késő nyarán találkoztam Esterházy Péterrel. És utoljára is. Mivel ugyanannál a német kiadónál voltunk, a Hanser Berlinnél, a kiadónk bemutatott minket egymásnak..