A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagozatai idén is díjazták a magyar szellemi élet kiemelkedő egyéniségeit. A díjátadót 2026. szeptember 30-án tartották az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. Az MMA kilenc tagozata minden évben két-két személynek ítéli díjait, melyek ünnepélyes átadására hagyományosan a Pesti Vigadóban kerül sor. Az eseményen jelen volt többek közt Rátóti Zoltán, az MMA alelnöke, és Richly Gábor, a köztestület főtitkára is.
„Kiemelkedő művészeket és elméleti szakembereket köszönthetünk az életművüknek kijáró megbecsüléssel és elismeréssel. Köztük számos olyan alkotót, akiknek az életpályája részben vagy teljes egészében határainkon túl teljesedik ki, még világosabban mutatva meg ezzel a magyar kultúrát, annak sokszínűségét és gazdagságát. A Makovecz Imre és 21 alapítótársa kezdeményezésére létrejött Magyar Művészeti Akadémia mindig is elkötelezett volt, és elkötelezett maradt egy, a hagyományokat átértékelve folytató, értékközpontú és sokszínű kortárs művészetfelfogás iránt, ezen munkálkodtunk annak idején egyesületként, és ennek a szellemében működünk 15 éve köztestületként is” – mondta köszöntőjében Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
A köszöntőt és Magyar Valentin MMA-ösztöndíjas zongorajátékát követően a Magyar Művészeti Akadémia tagozatvezetői átadták a díjakat.
A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díjában részesült Dr. Kőszeghy Attila építész és Emődi Tamás építész, művészettörténész.
Dr. Kőszeghy Attila Debrecenben alkotó építész, akinek munkái az ezredforduló építészetének kiemelkedő alkotásai. Családi házai mellett fontos épületei a Segner téri „Silóházak”, vagy a Szent Család templom. Évtizedek óta foglalkozik településtervezéssel, kezdeményezője és szervezője volt a Debreceni Értékmentő Alapítványnak. Intenzíven kutatja a szűkebb környezeti, falusi, tájegységi, városi hagyományok felhasználási lehetőségének kérdéskörét modern építészetben. Oktatóként a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Karának oktatási főigazgató-helyetteseként szerzett maradandó érdemeket.
Emődi Tamás Nagyváradi születésű építész, művészettörténész, aki számos műemléki kutatással, helyreállítással szerzett maradandó érdemet. Alkotóként a nagyváradi Restitutor Műhely tervezője, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület műemléki referense. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója. Szakmai-közéleti szerepvállalása is jelentős: tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítványnak, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Alapítványnak és a Pósta Béla Egyesületnek. Részt vesz a Román Építészkamara munkájában és tagja a Román Régészjegyzéknek.
A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti díját, Szőts István-díjat kapott Boros György fotóművész és Tóth Zsolt operatőr.
Boros György fotóművész több, mint négy évtizede a magyar fotográfia meghatározó alakja. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagjaként tűnt fel, azóta következetes látásmóddal gazdagítja a kortárs fotóművészetet. Tevékenysége összefonódott a közösségteremtéssel: harminc éven át vezette a Nyíregyházi Fotóklubot, ahol generációk számára tette a fényképezést közös gondolkodássá és közösségi élménnyé. Tanári, szakmai közéleti és múzeumi munkájával sokat tett a fotográfia értékeinek továbbadásáért. Önzetlen munkájával segítette Normantas Paulius életművének megőrzését. Jelentős életműve és a fotográfiai közösségért végzett több évtizedes munkája méltó az elismerésre.
Tóth Zsolt operatőr a magyar filmművészet meghatározó alkotója, aki több mint száz játék-, dokumentum-, portré- és televíziós film képi világának megteremtőjeként érzékeny, hiteles és karakteres operatőri látásmódjával gazdagította a magyar kulturális emlékezetet. Különös figyelemmel fordul történelmi és társadalmi témák, egyéni sorsok, művészi életutak és személyes történetek felé. Képei nem csak rögzítik, hanem értelmezik és átélhetővé teszik a látott világot. Következetes alkotói jelenlét, szakmai igényesség és a magyar filmművészet értékei iránti elkötelezettség jellemzik munkásságát. Tudását és szakmai tapasztalatát oktatóként a következő operatőri generációknak is továbbadja.
A Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti- és Tervezőművészeti díját Antal Pál tervezőgrafikus és Vida Zsuzsa üvegművész.
Antal Pál tervezőgrafikus munkássága a kortárs grafika izgalmas fejezete, klasszikus kánon és posztmodern vizuális reflexió találkozása. Szellemi párbeszédet folytat az európai kultúrtörténet óriásaival; s az opera és a drámaköltészet motívumait beemeli ikonográfiájába. Stílusát rend és expresszív színhasználat jellemzi. Munkáiban síkszerű, dekoratív építkezés találkozik mély filozófiai és spirituális tartalommal. Univerzális témái a béke, az átalakulás vagy az elmúlás. Kompozícióit élénk színek és szimbolikus formák uralják. Intellektuális megfejtésre késztető alkotásai a kulturális emlékezet lenyomatai.
Vida Zsuzsa üvegművész munkássága a technológiai fegyelem és a szakmai precizitás ötvözete. Pályafutását Báthory Júlia és Stanislav Libenský alapozták meg, egyesítve a hagyományt a modern gondolkodással. Pedagógusként 42 éven át formálta a jövő nemzedékét a „Kisképzőben”, ahol a rajzot tartotta a látásmód alapjának. Művészetét letisztult formák és mély intellektuális tartalom jellemzi. A stúdióüveg-szemléletet a hazai iparművészet szilárd alapjává emelte. Vallja, hogy a vizuális gondolkodás fejlesztése a stilizáláson át vezet az absztrakcióig. Az általa elindított művészi pályák sokasága és tanítványainak sikerei igazolják pedagógiai szemléletének időtállóságát.
A Magyar Művészeti Akadémia Illyés Gyula Irodalmi díjában részesült Cs. Varga István irodalomtörténész és Jávorszky Béla író, műfordító.
Cs. Varga István irodalomtörténész saját életművét szépirodalmi munkásságok értelmezésével hozta létre. Különös figyelemmel fordult olyan alkotókhoz, akiknek életművében a nemzeti sorskérdések, a keresztény kultúra, a közösségi felelősség és az emberi méltóság kérdései meghatározó szerepet játszanak. Nagy László, Sinka István, Kányádi Sándor, Nagy Gáspár és más jelentős alkotók műveit elemezve az irodalomtörténész pontosságával és az értékőrző ember elkötelezettségével dolgozott. Pályája meghatározó területe a tanítás. Generációknak adta át meggyőződését, hogy a magyar irodalom ismerete nem szakmai luxus, hanem önismeretünk része.
Jávorszky Béla csaknem hét évtizede fordít finn, svéd és észt irodalmat, verset és prózát. Máig közel száz műfordításkötete meg, elsősorban az északi népek irodalmából. Emellett Kassák Lajos, Weöres Sándor, Nagy László, Kányádi Sándor, Csoóri Sándor munkássága, és számos további kortárs magyar író és költő művei is Jávorszky Béla fordításában váltak ismertté finn és svéd nyelven. 2021-ben kiérdemelte a Magyar Művészeti Akadémia Könyv Nívódíját. Fontos kultúrdiplomáciai tevékenységet is folytatott: Helsinkiben, Rigában, Vilniusban és Tallinnban dolgozott hazánk nagyköveteként.
A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti díját Kósa János festőművész és Ferencz S. Apor képzőművész vehette át.
Kósa János festőművész a magyar kortárs festészet egyik legkövetkezetesebben építkező, rendkívüli érzékenységgel rendelkező alkotója. Művészetében a klasszikus festészeti tradíciók tisztelete bravúrosan ötvöződik a konceptuális gondolkodással, szofisztikált iróniával és a festészet, mint médium határainak kiterjesztésével. Markáns formanyelve szellemi igényességgel és egyéni látásmóddal társul. Gazdag életpályáját szellemi éberség és kompromisszummentes művészi attitűd jellemzi. A Magyar Képzőművészeti Egyetem osztályvezető mestereként generációknak adta át a szakmai titokfejtés kulcsát.
Ferencz S. Apor képzőművész művészete a székelyföldi tradíció tisztaságát ötvözi a kortárs képzőművészet törekvéseivel. Sokoldalú alkotói gyakorlata – a szobrászattól a festészeten át az installációkig – a kulturális örökség, a gyökerek és a modernkori egzisztenciális kérdések elmélyült kutatására épül. Műveit csendes méltóság, taktilis érzékenység, valamint a forma és az anyag hitelessége jellemzi. Autonóm alkotómunkája mellett aktív közösségépítő: a Székelyföldi Grafikai Biennálé és számos szakmai fórum szervezőjeként köti össze egymással a hazai és a nemzetközi művészeti élet szereplőit.
A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti díját, Cs. Szabó László-díjat kapott Drozdik Orsolya képzőművész és Wlachovský Károly fordító, író.
Drozdik Orsolya képzőművész elsősorban szigorú, a tudományos, kritikai és alkotói gondolkodást ötvöző művészként ismerjük a képzőművészet majd’ minden területén, beleértve a fotót is, itthon és mindenütt, ahol élt, kiállított vagy tanított a nagyvilágban. Most a művészetről folyó beszéd aktív résztvevőjének munkásságát díjazzuk, mely szigorú és rendre felülvizsgált ökonómiájában éppúgy példaszerű, mint érzéki teljesség, ahogy a művei is. A nőművészet felfedezése és áttörése – melynek forrásértékű (amerikai) szövegeit válogatott kötetben adta közzé itthon – hozta magával azt az alárendeltségből kiragadó, kíméletlen fogalmi, szemléleti és alkotói tisztaságot, mellyel alkotásainak jelenlétét és egzisztenciális jelentőségét is megteremtette.
Wlachovský Károly fordító, író, műfordító, szerkesztő, író, dramaturg, művelődésszervező, egyetemi tanár. Fordítóként Mikszáth Kálmán és Grendel Lajos életművét, Csáth Géza, Hamvas Béla, Kosztolányi Dezső, Mándy Iván és Mészöly Miklós számos írását ültette át szlovák nyelvre. Életművében, gondolkodásában két összetartozó nép, két kultúra találkozik és épült egybe. Pótolhatatlan munkát végzett. Nemcsak egyetemi hallgatói tanulhattak tőle műfordítást, mindannyiunknak példát adott arra, hogy miként kell otthon lenni a Kárpát-medencében. Úgy, ahogyan Mikszáth volt otthon a „tót atyafiak” és a „jó palócok” világában.
A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti díját, Erdélyi Zsuzsanna-díjat vehetett át dr. Csáky Károly néprajzkutató és Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutató.
dr. Csáky Károly etnográfus életműve, szerepfelfogása Ady Endre intését idézi – „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!” –, hiszen a Magyar Néprajzi Társaság határon túli tiszteleti tagja egyike a leghűségesebb őrzőknek a Felvidéken. Évtizedek óta szolgálja az Ipoly menti magyarságot. Tanárember, iskolaalapító, néprajzkutató. Kutatásainak eredményeit megannyi tanulmányban és önálló kötetben adta közre az emberélet nagy fordulóiról és az esztendő jeles napjairól. Vizsgálta a népművészetet, a hiedelemvilágot és a szakrális néprajz helyi emlékeit is, kiváló gyűjtőmunkájáért megkapta a Sebestyén Gyula-emlékérmet.
Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutató Székelyföld falvai a huszadik század végén című kézikönyvsorozata korszakos és paradigmatikus mű. Szerzője szisztematikusan, településről településre végigjárta a Székelyföld összes mikrorégióját, dokumentálva e történeti és etnikai nagytáj néprajzi értékeit, gazdasági, társadalmi és szociográfiai állapotát. A kitüntetett több évtizedes munkássága olyan egyedülálló közösségszervező tevékenységgel párosul, amely a teremtett tájhoz hagyományos módon viszonyuló, ökológiailag fenntartható, szakrális tekintetben is befogadó, ökumenikus modellt kínál.
A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti díjában részesült Földi Béla táncművész, koreográfus és Szabó K. István rendező.
Földi Béla táncművész, koreográfus több mint négy évtizedes, kiemelkedő művészi és pedagógiai pályája során a magyar modern táncművészet meghatározó alakjává vált. A Budapest Táncszínház alapítója, művészeti vezetője és meghatározó alkotója. A klasszikus balett, a jazz és a Limón-technika elemeit ötvöző, Magyarországon art-jazzként ismertté vált sajátos módszerével új irányt teremtett a hazai táncművészetben. Koreográfusként és pedagógusként egyaránt a táncos testtudatának, fizikai lehetőségeinek és művészi kifejezőerejének komplex fejlesztésére törekszik. Munkásságának eredményességét számos kiváló tanítványa bizonyítja.
Szabó K. István rendező a magyarországi és a határon túli színházi életünk meghatározó alkotója. Rendezőként számos hazai és romániai színházban dolgozott, emellett Szerbiában, Németországban, Litvániában és az Egyesült Államokban is alkotott. Munkásságát a klasszikus és a kortárs művek iránti nyitottság, a folyamatos megújulás és az igényes, gondolkodó színház iránti elkötelezettség jellemzi. Rendezései között Shakespeare, Csehov, Beckett, Dürrenmatt, Szophoklész és számos kortárs szerző műveinek érzékeny és karakteres színpadi megfogalmazásai egyaránt megtalálhatók.
A Magyar Művészeti Akadémia Szőnyi Erzsébet Zeneművészeti díját Deáky István zenetanár, karnagy és Kocsárné Herboly Ildikó zenepedagógus kapta.
Deáky István zenetanár, karnagy zenetanár, karnagy, Szombathely, majd Pécs zenei életének meghatározó személyisége. Pályája elején tudatosan fordult a szívéhez közeli középiskolás korosztályhoz, fogékonnyá téve őket a zene iránt. Merész újítása a hazai koncertkultúrában, hogy jórészt egyházi műveket vezényelt, akkor, amikor ez világnézeti ellenállásnak számított; és minden idegennyelvű kórusművet magyarra fordított, így téve a közönségét értő koncertrésztvevővé. Elkötelezetten képviseli azt a zenei és emberi eszményt, melyet családja és kiváló tanárai hatásaiból egyéni karakterévé olvasztott.
Kocsárné Herboly Ildikó zenepedagógiánk fontos alakja. Módszertani tudását jelentős zenészek formálták: Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Perényi László, Ádám Jenő. Széleskörű a rálátása a Kodály koncepcióra épülő ének- és szolfézstanítás hazai és külföldi megvalósulására. Szakmai tudásának alapja az általános iskolai zenetagozatos tanítási, a szakfelügyelői és a tanárképző főiskolai oktatói tapasztalata. Szerepet vállalt külföldi zenetanárok oktatásában; nemzetközi konferenciák, továbbképzések előadója. Többszólamúság, harmónia és forma tanítása az általános iskolában című könyve angol nyelven is megjelent.
Drozdik Orsolya és Ferencz S. Apor a díjátadón akadályoztatásuk miatt nem tudtak jelen lenni, az elismerést egy későbbi időpontban veszik majd át.
Az esemény moderátora Seres Gerda újságíró, szerkesztő volt.
Fotó: Nyirő Simon / MMA és Kékesi Donát