Elmúlt ötven év A fészek újra látszik, üres már minden ág. Az ágakon keresztül, a rések százain a szürkehályog-égbolt talán miránk lelát, mely ossziáni éppen, és cseppet sem latin. Ha majd derűs lesz ismét, a kócos szarkafészket levélnek lenge zöldje előlünk eltakarja, és hajnalonta már az új csörgésével ébreszt fénylő, korom-szmokingban az ágakon a szarka. Üres már minden ágbog, a fészek újra látszik, most ellátunk az égig, és bámulhatjuk váltig. Hideg van kint ma is, december eltökélt. Eső is hull le fentről, a járda egyre ázik, a sok lehullt levéltől alig látszik a pázsit. A múlt se látszik..

Megroppan a vállam, amikor felemelem a dobozt. A raktár egyik végéből fémes csikorgás hallatszik. Mindennapos zajok, mégis úgy verődnek vissza a hideg falakon, mintha csak a..

Először 2012 késő nyarán találkoztam Esterházy Péterrel. És utoljára is. Mivel ugyanannál a német kiadónál voltunk, a Hanser Berlinnél, a kiadónk bemutatott minket egymásnak..