Ugrás a tartalomra

Bereményi Géza könyvbemutatójáról, avagy az álomember dalai

Bereményi Géza, a Cseh Tamás-dalok szövegírója, az Eldorádó és a Hídember forgatókönyvírója idén lett 80 éves. A jubileumi év lezárásaként legújabb dalszövegei is megjelentek, mely gyűjtemény a Milyen világ ez? címet kapta. Hogy a szövegek dalszövegek-e vagy versek, az ízlés és rigorózusság kérdése.

 

A művészlegenda ezen a novemberi, Cseh Tamás-dalosan hideg, esős, szürke délutánon inkább hallgatni szeretett volna, hogy őt idézzem: a csöndünk akart lenni. (Lásd a Csönded vagyok című klasszikussá vált daluk címét.) Ezért a PIM dísztermének első sorából követte végig, ahogy Szegő János és Bárány Tibor a könyvéről beszélgetnek, és csak az utolsó néhány percben csatlakozott hozzájuk.

A beszélgetők Bereményit sokoldalú alkotóként jellemezték, aki régi témáit mindig új hangszerelésben tálalja. Szegő János azt feszegető kérdésére, hogy verseket vagy dalszövegeket olvasunk-e, Bárány Tibor azt a választ adta, hogy inkább verseket, és az irodalmi dal műfajához kötötte őket.

Jómagam, költőként szigorúbban értelmezem nála ezt a műfajt, és nagyobb fokú belső megformáltsághoz kötöm. Szerintem a lírai dal vagy időmértékesen, vagy ütemhangsúlyosan, de leginkább mindkét formában kötött, és az sem árt neki, ha rövid és egyszerű. Bereményi dalainak inkább külső ritmusuk van, inkább a zene adja azt hozzá. De ettől Bereményi dalszövegei még bőven lehetnek költemények.

Bárány Tibor ezután attól óvott bennünket, hogy ne hagyjuk megvezetni magunkat a melankolikus és nosztalgikus címkézéssel, mert érzése szerint a Bereményi-dalokra inkább illik az ironikusság és a játékosság jelzője. Szegő János pedig arról beszélt, hogy a versek sem mindig referenciálisak, mert például hiába írja Bereményi, hogy áll még a teleki téri házuk, valójában már lebontották. 

A művek meg is szólaltak a rendezvényen, méghozzá Máté Gábor jellegzetes tónusának tolmácsolásában, de én mindig Cseh Tamás hangját képzeltem alá, pedig ezek a dalszövegek már más, nagyszerű zenészek ‒ Másik János, Cseh András és Járai Márk ‒ számára íródtak. A szerző milyen világ ez kérdésére saját maga felelt meg az egyik sorában: „széttartó világ”.

Az önéletrajzi szövegekből kiderült az is, hogy Bereményi a budapesti Teleki tér 9-ben lakott, ahol nagyszülei nevelték hatéves koráig, amikor is az édesanyja érte jött, és elvitte új férjéhez. Mivel valódi édesapját nem ismerte, kamaszként a nagyapja vezetéknevét vette fel. De a nagyanyjához is nagyon kötődött. Olyannyira, hogy egyik szövegének címéül is az ő szépen csengő nevét adta: Román Róza.

A bemutató ezzel a lírai (alig merem leírni, hogy melankolikus) dalsorral zárult: „egy végleg eltűnő álomember”. De a szerző még nem búcsúzott el, hiszen hátra volt a dedikálás elmaradhatatlan, fontos, ember és ember között hidat teremtő, hagyományos szeánsza, amikor az álomember és a hídember eggyé válik.    

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.