"Soha nem adatott meg számomra egy végzettségemnek megfelelő munkahely. Családfenntartóként, ha nem vásároltak tőlem grafikát, festményt, nem éheztünk, mert tanultam mesterségeket. Különös, színes bőrszoknyákat, mellényeket terveztem, egyedi festett selyem- és pamutvászon ruhákat varrtam a kolozsvári Galériának. Bukarestben nemzetközi kiállításon, nemzetközi vásáron ruháimat kiállították. Volt, amikor ötleteimet, terveimet gyárak is átvették."

Olyan festményeim is vannak, amelyek gyertyafénynél készültek, mert a petróleum is drága volt akkor. Annyira sajnálom, hogy egy fotográfus kicsalta tőlem, azzal fizettem ki valami ócska, lapos, szürke fotográfiákat, melyek még emléknek sem alkalmasak, nemhogy felhasználható fotódokumentumok lennének.

Az erdőszéli patak lett a kedvenc helyem, mely egyben telekhatár is volt. A fák tónusait próbáltam megfejteni, a smaragd árnyalatokat, a zöldeket, a tüzes permanens, föld- és krómoxid-zöldes árnyalatokat, a hideg porosz kékekbe és meleg sárgászöldbe hajló és nedvdús lombokat és fényeket. Mikor átsüt a Nap a fákon...

Vakító fehér napsütésben kinéztem az ablakon. Minden havas és dermedt. Tündérálomba illő kép vett körül. Benn a tűzhely melege, kinn a hideg valóság. A végtelenig elhúzódó havas táj s a kristálytiszta, félig megjegesedett patak, mellette az erdő rendkívüli látványa. A jégvirágos ablakon a zúzmarától alig látni a kinti dombokat, a napsütéstől vakítóan ragyogó fákat. A vaskályhából felcsapó láng tükröződött a fagyos ablakon. Egybeolvadva különös festői látvánnyá szelídült az egész.

Finta Edit festőművésznek Üzenet címmel nyílt kiállítása március 17-én a Magyar Írószövetség klubtermében. A kiállítást – amely április 14-ig tekinthető meg – Szakolczay Lajos irodalom- és múvészetkritikus nyitotta meg, az alábbiakban az ő beszédét olvashatják (megjelent a Magyar Időkben 2016. március 19-én).