Azúr ösvényen
A hajnal ösvényén vándorolsz
Utánad hajol bokor, fácska
Kövesd a ragyogó csillagot
S ne nézz vissza többé, anyácska
Anyácska, leányom, egyedül vagy
Hívogat csöndes, azúr jászol
Ködvirágos égi réteken terel
A felhők mögött baktató pásztor
Lágy szél lengeti kibontott hajad
Ifjú vagy, s ifjú benned a szeretet
Glóriád a nap: sugarat szóró
Szíved esős felhőbe temeted
A békesség erdejében nyomra lelsz
Haladsz völgyben, domb fölött
Látom miként liliom lelked
Fénylő ruhába öltözöd’
Az út végén még hátranézel
Szemed: messze járó csillag
Elvágyó mosollyal integetsz
Míg rózsapír hajnal virrad
