Bábel csendje címmel rendezték a Magyar Múzsa szerkesztőségében közép- és kelet-európai költők bemutatkozását, ahol Csisztay Gizella és Mandics György hozta közelebb a közönséghez a számos nyelvet képviselő jeles alkotókat.

a lélek isteni természete
léted szükségszerűségéből ered
nevezd ezt szabadságnak
érzelmeid eszményi állapotának

A horizont
The Horizon

Minden lépésednél
ott vagyok vezetlek vonzom tekinteted
hajnalban itt lesem
a misére siető öreg papot
vérem ajándékával köszöntöm.

Mily könnyen levetem az álruhát
mit rám próbáltok adni
mert nem bírjátok nézni igaz valómat
fáitokra hegyeitekre házaitokra nincs időm.

Itt voltam már
mielőtt a kő kemény lett,
egész világunk meg sem foganhatott volna
gondolatom nélkül.

Mocsarak tüzelik fel a vágyat aranyszín lelkemben...
Távol kongása Másfajta Harangoknak... Alkonyfényben
Sápad a szőke búza... Lelkemben a hús borzongása kél

Uram, eleinte minden olyan 
reménytelennek látszik.
Szennyes edényhalmok

magasodó gleccserei, 
mintha földlemezek mozgása
túrta volna egybe őket,

kikezdhetetlen természeti erő.
Együtt és egyenként is

legyőzhetetlennek tűnnek,

szerény mosogatói szándékom pedig
szánalmas hangyaigyekezetnek.
Szélkergetés és hiábavalóság

az ember minden dolga itt a földön,
legkivált igaz ez a mosogatásra,

hinni benne konokul, mindenek ellenére,

Eszteró István, Simon Adri és Vesztergom Andrea versei.

Az Irodalmi Jelen augusztusi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Te nevetve szelídítettél,
veres hajú, orosz boszorka.
Hóban forogva ölelkeztünk,
úgy, ahogy nem tudom, mióta.

Pedig jó csapat volt ez, esküszöm.

Darkó Pista, Egyed Péter, jómagam, a kalandra mindig kész három.

Kertész Attila, Bréda Feri, a navigátorok.

Egy focicsapatnyi fiatalember.

Hattyúfutball.

Egyed a ravasz nyelvműves nemzedék egyik legnagyobb tehetsége, legkomolyabb ígérete, a legtöbbre hivatottak egyike volt.

Zsille Gábor

Nem a folyó

Korunk embere a tavakért rajong,

nem a hömpölygő folyókért, nem az

örvénylő, kavargó, tovatűnő vízért.

A Dunából csak egy holtágért.

A folyó már nem jelkép, nem útvonal,

remekül megvan nélküle a kereskedelem.

A tétlenség bűvöl el minket,

nem a mozgalmasság. A Balaton kell

és a tenger, a Balaton, mellyel

kilencszáz évig semmit sem kezdtünk,

majd száz évvel ezelőtt felparcelláztuk,

a Balaton, bekrémezve heverni

Olyan árván üldögélt ott, a konyha sarkában, hogy megesett rajta a szívem.

A könnyem is kifolyt volna, ha rég el nem apadt volna.

Frissen mosott, szép szőke haja megcsillant a lámpafényben.

Szelíden, megadóan nézett maga elé.

Már csak ez a kis terület maradt a látószögében: a konyha sarka.

Lassú és hosszú visszavonulás vezetett idáig.

Nem volt ez mindig így.

Felsejlik egy mese a fiúról, aki tág horizontok mezejéről indult.

Szilaj sztyeppék lovasa ő.

Beláthatatlan távolságok szabad gyermeke.

akiket nagyon szerettem, / hányszor szegték kedvem, / akikre vigyáztam, / és szívemen dédelgettem, / hányszor csaltak meg, / árultak el kevés / pénzért, olcsón, / s feszítették keresztre lelkem.

Simon Adri verses reflexiói Vörös István költeményeire. Isten nem levéltáros. Szótag utca, Rím körút.

Ahogy az meg van írva: ott leled
gazdagodásod.
Gazdag az ég, az egyszerű kék? Felhői
ezüst virágok.

Az Irodalmi Jelen nyári körkérdéssorozatával szeretnénk megmutatni olvasóinknak, milyen is egy költő nyara, ezzel is közelebb hozva olvasót és költőt. A második körben NOSZLOPI BOTOND válaszait olvashatják.

Ha módodban állna időutazni, melyik klasszikus poétát hívnád meg magaddal nyaralni, hová utaznátok, és miről beszélgetnétek?

Nincs halálosabb a Napnál, 
életesebb sincs a Napnál; 
teljesség - ami a Napnál. 
* 
Enni, nőni, 
szaporodni - 
életünket 
kitölteni 
kérdésünkkel: 
mire vagyunk. 
* 
De jó, te nem, hogy én vagyok, 
mikor magam megszámolom - 
rajtad kívül hogy' is vagyok, 
egyedül, hogy mégsem vagyok. 
* 
Amikor az idő eljön, 
nem kérdezi: maradsz-e, jösz, 
mert az időnek nincs szája, 
foga sincsen, mégis rágdal. 
* 
Mire gondoltál, amikor 
nem gondoltál semmire sem, 

Kiállítótorony

A évezred legelső felében figyeljen csak a belső

hangra, hogy meghallja majd azt, ami előmozdítja

a csillagai járását; nagy zajban képtelenség, ezért

vonuljon ki a természetbe; a tömbháztető illatozó

muskátlijai, bólogató árvácskái társaságában istenigazából

magába merülhet; legyen következetes, és egyszerre csak

egy dologgal foglalkozzon; ne feledje, az, hogy

egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni, csak

gügye mondás; ön nyugodtan próbálkozzon az egy 

Az Irodalmi Jelen nyári körkérdéssorozatával szeretnénk megmutatni olvasóinknak, milyen is egy költő nyara, ezzel is közelebb hozva olvasót és költőt. Elsőként Acsai Roland válaszait olvashatják.

Ha módodban állna időutazni, melyik klasszikus poétát hívnád meg magaddal nyaralni, hová utaznátok, és miről beszélgetnétek?

Ted Hughest. Mert ő is sokat írt az állatokról. A sólymokról beszélgetnék vele (mivel én is írtam róluk egy versciklust).