Eltörlés és megőrzés
Borúsan indult a nap, de napos és kellemes véget ért, és ez igaz lett a Szőcs Géza költészetéről szóló könyv bemutatójára is, ugyanis Farkas Wellmann Endre azzal indított, hogy véleménye szerint Szőcs Géza a cancel culture első áldozatai közé tartozik…
Bollobás Enikő Létörömök költészete című, frissen megjelent tanulmánykötete Szőcs Géza költészetével foglalkozik. A PIM dísztermében rendezett könyvbemutató résztvevői maga a szerző, Horváth Kornélia, Böszörményi Zoltán, valamint Mezei Gábor voltak, és a beszélgetést Farkas Wellmann Endre vezette, aki bevezetőjében elmondta, hogy mivel a résztvevők közül többen személyesen ismerték Szőcs Gézát, ne csak a könyv tartalma kerüljön szóba, hanem Szőcs alakja és emlékezete is. Ezután arról számolt be, hogy a beszélgetésre készülve vázlatot kezdett írni, amely esszévé kerekedett, mely írás a beszélgetéssel egy időben felkerült az általa szerkesztett rovat honlapjára: „Hogyha itt a csúnya dolgokról nem esne szó, akkor ott el lehessen olvasni” ‒ mondta.
Ezután a költőt személyesen nem ismerő Mezei Gábort és Horváth Kornéliát kérdezte arról, mi módon találkoztak Szőcs verseivel. Mezeit fiatal költőként a hagyományt felülíró versek érdekelték, és Szőcs költészete szerinte nem ilyen volt, de a Fedetlen fővel a csigalépcsőn című költeménye mélyen emlékezetébe ivódott. Bollobás Enikő itt közbeszólt, hogy Szőcs szerint is ez volt a legjobb verse. Erre Farkas Wellmann úgy reagált, hogy Szőcs volt olyan előzékeny, hogy a rossz verseit nem írta meg. Horváth Kornélia először a ’80-as években, még diákként találkozott a költő egyik művével a Szép versekben, de tanára el akarta tántorítani, hogy azt a verset elemezze, mert nem jó versnek tartotta.
Ezután Farkas Wellmann vette át ismét a szót: előfeltevése szerint a cancel culture művelői Szőcs Géza alakján és költészetén „gyakorolták be” az eltörlés kultúráját, melyre egy példát is hozott Bollobás kötetéből, aki az adott helyen arról írt, hogy Szőcsöt a magyar értelmiség nem iparkodott átmenteni annak idején Romániából. Farkas Wellmann Endre kitért arra is, hogy Böszörményi Zoltán főszerkesztőnek és költőnek elévülhetetlen érdemei vannak Szőcs nevének fenntartása terén, hiszen a költő versei az utóbbi évtizedekben csak az Irodalmi Jelen oldalán jelentek meg. Wellmann Bollobás nevét is kiemelte itt, hiszen tanulmánykötetének egyik célja, hogy Szőcs költészete ismét megtalálja helyét abban az irodalmi kánonban, amely addig kivetette és marginalizálta.
A beszélgetők ezután arra keresték a választ, igaz-e Wellmann felvetése, és mi okozhatta. Böszörményi Zoltán nem értett teljesen egyet a moderátor véleményével: szerinte Szőcsöt sokan olvasták, ebből a szempontból nem volt tehát marginális helyzetben. Erre konkrét példát is hozott: Szőcs Brexitről szóló írását az Irodalmi Jelenen 65 000-ren olvasták el. Illetve, ha mégis így állt a helyzet, akkor az Szőcs aktív politizálásának köszönhető. Bollobás esztétikai okokat keresett a jelenség mögött: szerinte az is okozhatta, hogy míg Szőcs politikailag konzervatív nézeteket vallott, addig versei az avantgárd felé nyitottak. Bollobás ezután arra emlékezett vissza, hogy Szőcsöt Erdélyben a rendszerváltás előtt szinte „prófétának” tartották, és valóban számos olvasóval dicsekedhetett. Böszörményi felidézte azt az esetet, amikor Szőcs egyik kötetéből a cenzorok kivették az Adyt idéző művét, mire Enikő azt felelte, hogy „érdekes, hogy azt kiszúrták, amikor sok keményebben ellenzéki verset nem vettek észre”. Böszörményi szerint Szőcs versei nyíltak voltak, nála „nem a sorok között kellett olvasni”.
Horváth szerint is rekanonizációs célú Bollobás munkája, és kiemelte, hogy amellett, hogy roppant olvasmányos, „a szakemberek számára is abszolút meggyőző”. Farkas Wellmann e ponton bólogatva „harci tettnek” nevezte a tanulmánykötetet, majd hozzátette, hogy míg Szőcs Géza életének egyik legnagyobb tanúja ’89-ig Bollobás Enikő volt, addig ’89-től a költő 2020-ban bekövetkezett haláláig saját magát tarthatja annak. Így arról is tud, hogy Géza hosszú időre tervezett: húsz évre is elegendő tervének csak a covid állt útjában, mely 67 éves korában a halálát okozta. A beszélgetőtársak ezután felidézik Szőcs Az allegóriás ember című verseskötetét, majd kitértek az összegyűjtött verseire is, majd Böszörményi Zoltán jó érzékkel azt ajánlotta, hogy az estet valami pozitívval zárják.
Ennek jegyében Farkas Wellmann felidézte azt a különös esetét, amikor a Szőcs Géza művén alapuló Csíksomlyói passióról hazafelé jövet egy kártyalapot talált a járdán, mely lap a kőr király volt, és úgy érezte, ezzel Szőcs Géza üzent neki, hiszen az ő egyik versében szerepel ez a lap, és az est zárásaképpen ezt a költeményt ‒ A Poprád Podolinnál címűt ‒ fel is olvasta a közönség számára. Végezetül sok erőt kívánt Bollobásnak a következő Szőcs-tanulmánykötethez, mely a költő más műfajban írt alkotásainak elemzésére vállalkozik majd.
Bár hazafelé tartva nem várt hasonló kártyalap, hasonló üzenet a járdán, de A Poprád Podolinnál sorai még sokáig a fülemben muzsikáltak, és elnyomták a belváros esti zaját.
Fotók a helyszínről: Acsai Roland
