Az életem egy névutó – Bék Timur versei a Debütben

Líra, Költészet, Debüt
 Bék Timur
 
Az életem egy névutó 
Bék Timur versei a Debütben
 
 
Nihil
 
Kávézacc a csésze alján;
leült bennem az érzelem.
Céltudatom szikkadt partján
törölgetem száraz kezem.
 
Nem vágyom, és nem akarok,
ez a semmi csak az enyém.
Elfödnek a lábak, karok
önmagamnak hullahegyén.
 
Az életem egy névutó;
befut alám, mire fölér,
hónapokon általfutó,
bágyadt cigarettafüzér.
 
Hajdan kőből előtörtem,
és ma az a sok víz hol van?
Aszalódom meggyötörten;
meder, vagy a folyó voltam?
 
 
Torzulás
 
Fonalam megfeszült, két vége bentrekedt
hosszú folyosóin e véres börtönnek.
Reménytől vetélten éltem itt éveket,
jártam szélein, hol kőfalak őrködnek.
Fejemen kétoldalt a magány tüskét font,
vérem sós, sötét, már cseppet sem királyi,
lábfejem a járástól elszarusodott;
látom, mit megöltem, azzá kezdek válni.
Olykor e termekben testekre bukkanok,
hegeikbe kardom pontosan illene.
Éhség mert csonkíthat, húsukból nem hagyok,
arcukról eltűnt a különbség érzete.
Nem juthat ki senki, én is majd itt halok,
s nem tudom biztosan, odakint éltem-e.
 
Kölcsönhatás
 
Kezem alatt válik
porszemmé a kő,
majd kezem lesz por fölött
kővé dermedő.
 
Bék Timur 1997-ben született Komlón, ám rövidesen Szászvárra költöztették, amit máig a „haza” szóval emleget. A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban eltöltött négy remek év után (ez a reklám helye) Szegedre költözött. Jelenleg itt él és tanul, hogy később magyart taníthasson (középiskolás fokon). Három éve ír verseket.
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése